"Vocatus atque non vocatus Deus aderit" ~ Kör vagy egyenes?

Eckhart "kontra" Weissmahr

"...hova vágy csak elérhet" ( ίππος ται με φéρουσίν  ) I.

 

 Cogito ergo sum ( ~ René Descartes ), mint állítás..., - hibás; - ha matematika logika szempontjából vizsgáljuk, az állítás két dolgot von össze..., hibásan. Ugyanis először "valaki gondolkodik"..., majd ebből következik, "aki gondolkodik, az van".

Először lennie kell annak aki gondolkodik.

Mindazonáltal a mi szempontunkból igaza van; nem azért vannak a dolgok, mert vannak, hanem azért vannak, mert "csinálnak valamit". 

Erre a megtestesülésről szóló résznél még visszatérünk.

 

"A következőkben a változást, a keletkezést fogjuk elemezni. Hiszen a létezőknek a legáltalánosabb tulajdonsága a "mozgás", a tevékenység, a fejlődés."- mondja Weissmahr Béla Isten léte és mivolta című könyvében. 

Majd hozzáteszi: "A változás az azonosnak és a különbözőnek egysége az időben." 

Ami változik, az más és azonos is..., s ami lesz, benne van már az előző állapotban is. Semmiből sem lehet kihozni azt ami nincs benne. 

Vagy ahogy Picasso mondta: "Minden, amit el lehet képzelni, az valóságos." Ezt a buddhisták a "lehetőségek birodalmának" hívják, ahonnan a vágyainkkal hívunk életre mindent.

De előhívni csak azt lehet, ami létezik, s elgondolni azt, ami elgondolható.

Tehát ha a terv már benne volt a megvalósultban, a terv már eredendően is meg volt. Hol a terv? Illetve, ha a világ lényegi eleme a mozgás, hol a "végső mozgató", aki az energiát adja? Ő lenne a ok és cél egy személyben, az alfa és ómega? S ha minden ugyanaz elején és végén, minek a fejlődés?

Ezt a közelítjük.

I. A vonalzó:

"Ez ugyanis azt akarja mondani, hogy van egy bizonyos "tökéletesség", van egy bizonyos pozitív tulajdonság, (amelyet Arisztotelész "energeia"( ενεργεια )-nak, Szent Tamás "actus"-nak nevez) amelyre nézve minden létező a "lehetőség állapotában" van, ebben a létezőben nincs meg ugyan a maga kifejezett valósága szerint, ennek ellenére mégsem hiányzik belőle teljesen, hanem valamiképpen mégis megvan. A "potentia" fogalma tehát azt jelöli, ami, anélkül hogy teljesen meglenne, valamiképpen már megvan." ( Weissmahr Béla, Isten léte és mivolta, 85 )

"A "potentia" fogalma tehát azt jelöli, ami, anélkül, hogy teljesen meglenne, valamiképpen már megvan." A tökéletességtöbblet tehát bele van programozva a rendszerbe, csak rá kell találnia, rá kell éreznie a létezőnek.

Ha pedig ez az "önfelülmúlás a lét- és tökéletességtöbblet" keresés általános jelenség, semmi módon nem idegen a rendszertől, sőt természetes része az evolúciós folyamat.

Weissmahr szerint tehát létezésem lényege a mozgás, nem tudok nem mozogni, ha nem mozognék megszűnnék létezni..., csak haladnom kell és közben fejlődni, - egyre magasabb tökéletesség irányába.

 

II. A körző:

Eckhart mester körzőhöz ( "Légy mint a cirkalom!" ) hasonlítja az emberi létezést, le kell szúrni a körző hegyét Istenbe, majd róni a köreinket.

"Üdvöt hozó életre törekszel? Légy mint a cirkalom. Jó helyre szúrd le lelkednek szúrósra hegyezett leglényegét. Aztán nyúlj ki lelked minden képességeivel lehető messzire. Mozogj! Így írd életednek minden köreit körülkörző nagy és szabályos körét. A fő - mondom -: lelked leglényege legyen igaz központba, Istenbe erősítve. Ott legyen szíved. Leszúrva. Ott az Istenben." ( Eckhart Mester: Az igaz lelkület )

Eckhart is a mozgásról beszél: "Nyúlj ki!", "Így írd!"

De a kör nagysága és minősége is fontos, nem beszél léttöbbletről, tökéletességtöbbletről, evolúcióról. Ám beszél a kör nagyságáról..., ameddig "lelked minden képességeivel lehető messzire" ki tudsz nyúlni. ( A csillagok sem egyformák... "Más a nap fényessége, más a hold fényessége, és más a csillagok fényessége: mert egyik csillag fényességben különbözik a másik csillagtól." ( 1Kor 15,41 ) De erről majd később. )

Mindenki a kört figyeli, de igazából nem ez számít..., ahogy eleinte, s közben, s végül sem, hanem hogy a körző hegye rendületlenül mindvégig Istenben volt-e, van-e leszúrva? 

Miért van ez így, s van e különbség a két álláspont között?

Valójában mindkettőnek igaza van. Azért mert a lényegről egyik sem veszi le a szemét..., magáról a mozgásról. 

Weissmahr koncepciójában visszük magunkkal Istent, Eckhartnál Isten visz minket, - Istenben terjedünk ki.

Teológián tanultuk: "Isten legnagyobb ajándéka számunkra az IDŐ!"

Ám Istenben nincs idő, Istenben tökéletesedés sincsen; csak a mi szemszögünkből van értelme a "léttöbblet" fogalmának. ( Valójában ez Isten nyeresége is a játékban, "s a kisebb válaszol". ) 

Élhetünk hát Eckhart logikája és Weissmahr megközelítése szerint is helyesen, mozgásban.

A kontemplatív módszer ezt célozza, lényegében a már említett két expanzív módszert használja, s teheti hisz bárhová nézünk "benne élünk és vagyunk".

S mi van, ha megállunk a "nem cselekvés cselekvését gyakorolva"?

Gyökössy Endre, Bandi bácsi Magunkról magunknak című könyvében ír a C. G. Jung "alulról nyitott" rendszeréről..., nincs állás, a mozgás általános; ha megszűnik a "szemlélődés, a kontempláció"; -  azonnal átveszi a helyét a "meditare", a belső középpont keresése, az "alászállás"!

Nincs tehát menekvés.., a mozgás számunkra általános, s minden mozgás Istenre mutat; ahogy C. G. Jung Küssnacht-i házának homlokzatára felíratta:

"Vocatus atque non vocatus Deus aderit" ( "Hívva vagy hívatlanul, Isten jelen lesz." )

 

"Vocatus atque non vocatus Deus aderit" ( "Hívva vagy hívatlanul, Isten jelen lesz." )

  

2019. 05. 04. ( Frissítés: 2021. 07. 15. )