"Meglátogatta Isten!"
A régiek ezt mindig valami nagy trauma alkalmával mondogatták..., valami történik veled, valami nagyon tragikus, valami szörnyű..., ám amiben feltárul valami gyönyörű és magasztos.
Mondhatnám, "megérint Isten"..., megérezheted közvetlen jelenlétét.
"Ami nincs, arra nem lehet gondolni, ami nincs, az nem fájhat, ami nincs, az: nincs. Legfeljebb a hiány, az üresség titokzatos mélysége szédít néha, de ebbe a mélységbe napok hullanak, kitöltik lassan a feneketlennek látszó szakadékot." ( Fekete István )
S hirtelen ráébredsz, - "fáj", hogy "tartozol"...
Van akinek ez nem új érzés..., mondhatni otthonos és meghitt.., örvend szívében. ( A mentősök egész úton azon aggódtak, nagyon lassan ver a szívem..., még a lapomra is beírták: "bradycardia"..., szeretem Isten jelenlétét. Jól viselem, boldog vagyok benne... , megnyugtat.)
Értünk történnek a dolgok, "részben" általunk!
"Én reszketek egyedül elkárhozni,
Magammal vinném beteg lelkedet...
De végzetünkkel mindhiába küzdünk:
Nekünk együtt még halni sem lehet!..." ( Ady Endre )
A betegeknek kell az orvos, nem az egészségeseknek.
Nem kell mindent értened. De egy biztos:
Második szabály: Ha nem változtál lélekben egy adott esemény hatására, az nem érted történt.
De ez kevéssé valószínű...
Akik találkoznak, mint mi mind, akik elszenvedtük a balesetet, mind valamiért vettünk részt a helyzetben, mindőnknek volt mit tanulni belőle. Én megerősítést kaptam, s egyfajta sürgetést..., ideje előlépni a homályból - ne vidd sírba magaddal a kitüntetéseid, mint dédnagyapád tette annak idején!
Tehát a szabály megfordítható, s visszaérkeztünk az elsőhöz...; csak olyan dolog történik, ami meg kell hogy megváltoztasson téged, s ezek a szükségek hozzák össze az embereket.
"Miként a tiszta űrben a világok,
lebeg keringve bennem a hiányod
majd árnyék leszek s te szorongva félsz:
óh hát ne hagyj meghalnom, amig élsz." ( József Attila )
2020. 07. 08.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése