„Minden nemzet akkor hal meg, amikor megásta a maga sírját.” III. ~ Út a győzelemhez. III. / Pecsétgyűrű VI.4 ( 2014. ) / Trombita 2. "Tudom ~ Adok" ( Ezekiel ~ Orbán )

"Az ítélet napja e mostani élet és a halál szintézise, a halál utáni életé." ( Novalis )

"A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!"

"Ó, volna csak egy zászló, istenek! amely alatt (...), ahol becsülettel vérezhetne el (...) szeretetem." ( Hölderlin, Hüperion, 244 )

 

 

 

 Minden nap - ítélet napja, de vannak különleges napok.

 

"Kossuth Lajossal köszöntöm Önöket: "mint a szabadság hírnökei, üdvözöljük Magyarhon szabadságának napját!" ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Hőseink adják ünnepeinket, 45 ) 

"Megértettük, hogy két dolgot nem bocsát meg a történelem: gyengeséget és a gyávaságot."
( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Hőseink adják ünnepeinket, 52 )  

 "Nincs még veszve Lengyelország, míg mi meg nem haltunk, hogyha földünk elrabolták, visszaszerzi kardunk." ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Hőseink adják ünnepeinket, lengyel himnusz sorai, 45 )

 

"Olybá tűnik, hogy a magyarok 1848-ban beleszerelmesedtek március 15-ébe..." ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Hőseink adják ünnepeinket, 45 )

Ezt a hármat számunkra ez a nap mind megtestesíti.

 

De itt van még számunkra október 23.-a is.

"Ezen a napon az egész szabad világ kalapot emel és meghajtja fejét Magyarország
és a magyarok előtt. Helyes és illő, hogy a "Szabad világ" saját hőseiként gondol az 56-
os szabadságharcosokra. Azokra a magyar nőkre és férfiakra, pesti lányokra és srácokra, akik nyílt harcot indítottak a megszállók és a magukkal hozott kommunista rendszer ellen, amely akkoriban félelemben tartotta az egész szabad világot. A magyar szabadságharcosok felfedték a világ előtt, hogy a kommunizmus ki- és megjavíthatatlan. Megjavíthatatlan, mert semmibe veszi az egyént, annak szabadságát, és semmilyen erőszaktól sem riad vissza vele szemben. Nem csak az Istent, de annak teremtményét, a szabad akaratú embert is tagadja, s ha tér nyílik előtte, rabigába hajtja vagy megsemmisíti. A világra szabadult apokalipszis erői a nemzeti szocializmus után a nemzetközi szocializmus képében is megérkeztek Magyarországra." ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Nem számított a túlerő, 12 )

 

Ünnepekkel vagy anélkül, nem szabad alul értékelnünk magunkat:

"A magyar nemzet rendkívüli teljesítmények lehetőségét hordozza magában. Rendkívüli tettek összeadódó, egymásra épülő láncolatát. (...) Hatalmas kollektív teljesítményt."
( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Hőseink adják ünnepeinket, 45 )

Egyenként sem akármilyenek vagyunk..., együtt pedig..., hát csak tessék szétnézni!

 

"Valaha minden Szellemmegjelenés volt. Most pedig csak halott ismertetéseket látunk és ezt nem értjük. Hiányzik a hieroglifa jelentése. Még mindig a jobb idők félelméből élünk. Romantizálni kell a világot. Így lehetne megtalálni mindennek az eredeti értelmét. Romantizálni nem más, mint minőségileg képesíteni, potenciálni. Ezzel az operációval az alacsonyabb ént egy jobbik énnel azonosítjuk. Magunk is, valójában egy ilyen potencia-sor vagyunk. Ez az operáció teljesen ismeretlen még. Ha a közönségesnek magasabb rendű értelmet, a szokásosnak titokzatos kulcsot, az ismeretes számára az ismeretlen méltóságát, a végesnek a végtelen látszatát adom, romantizálok." ( Novalis ) 

Az eseményeknek legmagasabb szintű értelmezésére, a leggyakorlatiasabb megoldások leggyorsabb megtalálására mi vagyunk a legjobbak. 

 

Mi tudjuk, mikor kell tenni "valamit"! 

"Tenni kellett hát valamit. Sursum corda. Felemeltük hát szívünket, és fellázadtunk.
Fegyvert fogtunk, és Szabadságharcot indítottunk, ahogy egy büszke, nagyra hivatott
és rongyaiban is nagyszerű néphez illik. A csontjainkban és a zsigereinkben éreztük,
hogy a haza sorsa forog kockán. Ezért nem számított a túlerő. Nem lehetett többé
méricskélni és latolgatni. Az emberfelettire kellett vállalkoznunk. Minden más a
nemzet elenyészéséhez, lassú önfeladásához, biztos felmorzsolódásához vezetett
volna. Már kötésig süllyedtünk a nagy, szürke, durva és bárdolatlan szovjet világmasszába. Kultúrnemzeti létünk vége fenyegetett. Ez volt az igazság, ez a jövő várt ránk, ezért ez volt a realitás. Fegyvert kellett ragadni, és harcba kellett szállni a hatalmas és félelmetes Szovjetunióval. A mérhetetlen túlerővel. És az akkori magyarok megtették. Megtették, amit megkövetelt a haza. Dicsőség a hősöknek! Akik azon az őszön szembeszálltak a hatalmas szovjet hadsereggel, pontosan tudták, az életüket teszik kockára."
( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Nem számított a túlerő, 13 )

Lázadásban is jók vagyunk...

 

De ehhez mérten bátrak is.

"De aki fegyvert fog, a halállal is számot vet." ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Nem számított a túlerő, 13 )

 

De nem ostobák és vakmerőek..., csak mint akik tudják Antoine de Saint-Exupery-vel, az életnek csak annyi értelme és értéke van, amire és ahogy elcserélik.

 "Tudja, ha nem is éli túl, a tettének akkor is volt hozadéka. Tudja: még az ember halálának is lehet magasabb rendű értelme. Micsoda erő dobogtatja annak a szívét, akiben megszületik a döntés! Akár a halál kockázatát is vállalva, de kiáll a hazáért, a függetlenségért és a szabadságért. Szépek, bátrak és oly fiatalok voltak, mégis odaadták az életüket a mi szabadságunkért. Az a sok fiatal, akit meggyilkoltak, bebörtönöztek, menekülésre kényszerítettek, értünk és talán helyettünk halt meg, helyettünk került börtönbe, helyettünk kényszerült emigrációba. Helyettünk, akik szerencsésebbek voltunk, vagy csak később születtünk. Lemondtak a világról a világért, lemondtak az emberekről az emberekért, az életről az életért. Három és félezer szabadságharcos, aki elesett. Húszezer honfitársunk, aki megsebesült. Húszezer bebörtönzött. Tizenháromezer internált. 228 kivégzett. És a sortüzek halottjai. Tudjuk, hogy a kommunizmus hideg valósága felőrli az emberi méltóságot. Üresség, megcsappant életerő, önfeladás és kisszerűség marad utána." ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Nem számított a túlerő, 13 )

 

 Viktor Hugo-nak igaza lehet:

"Magyarország a hősök nemzete." 

 

Orbán Viktor ugyanezt mondja: 

"A magyar hős különös fajta. Mifelénk nem az a hős, aki másokat győz le, inkább az, aki a sorsot." ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Nem számított a túlerő, 13 )

"A magyar hős különös fajta. Mifelénk az, aki másokat legyőz, nem hős, inkább csak győztes, esetleg bajnok. Mifelénk a hős címét annak tartogatják, aki a sorsot győzi le, aki képes átírni azt. Különös, hogy a hőseink gyakran nem is győztesek, Sőt első látásra inkább vesztesnek tűnnek. Legyűrték, letaposták, elűzték, kivégezték őket. Mégis, valamiképpen végül ők írták át a sors könyvét." ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Hőseink adják ünnepeinket, 48 )

Ez csak látszólag ellentmondás..., később még visszatérünk rá...

 

Magyarország a magyaroké kell legyen..., nekünk nincs más hazánk, sehol a világon nem beszélik ezt a nyelvet, csak itt a Kárpát-medencében. 

Jó nekünk a magyar szabadság is..., nem kell idegen szabadság.

" (...) Most telik be, vagy soha, ez átok.
A zászlót, a zászlót ne hagyjátok!
Ha minket elfú az idők zivatarja:
Nem lesz az istennek soha több magyarja." ( Arany János, Az Örökség )

 

Országzászló, Parlament

 

"Megtanultuk: ha a szabadságot idegen hozza, el is viszi." ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Hőseink adják ünnepeinket, 48 )  

"Magyarországot, ne szolgáltathassák ki újra a spekulánsoknak és a bürokratáknak.
Nem dugjuk homokba a fejünket. Látjuk, hogy megint szervezkednek, fenekednek, hamisítanak, és megint idegenekkel szövetkeznek. Látjuk, hogy ismét szórják a gyűlölködés, a viszály és az erőszak magvait. Nincsenek véletlenek. A békemenetet nem véletlenül hívják így. Mi ugyanis mindannyian szelíd, nyugodt, derűs, vagyis békés életet akarunk. A békesség azonban nem azonos az együgyűséggel és a baleksággal. Nem azonos a tétlenséggel. Mert nincsen és sohasem volt béke igazság nélkül. Az igazságért márpedig tenni kell. Ezért jól tette a békemenet, amikor visszaverte a gyarmatosítási kísérletet. Köszönet érte!"  ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, 19 )

"Forradalmainkat idegenek szokták leverni külföldről. Olyanok is akadnak mindig,
akik belülről segítik őket. Labancok, muszkavezetők, pufajkások. Mindig vannak,
akik a lány hajából kitépik és megtapossák a háromszínű szalagot, akik lovasrohamot
és kardlapozást vezényelnek a békés polgárokra. Ők a szabadság, a szabadságunk
ellenségei. Minket ütnek, de a forradalom és a szabadság szellemét akarják nyakon csípni. Reménytelen vállalkozás. Sohasem sikerült, mert nem volt se itt, se ott, hanem
mindenütt volt. Évről évre egyre többek lelkében gyúlt ki a '48-as tűz, s lett belőle hol '56-os forradalom, hol rendszerváltás, hol lázadás, hol pedig kétharmados földrengető választási győzelem. Nem lehetséges, kedves Barátaim, hogy mi, a szabadság magyar hívei ugyanazt a forradalmat vívjuk 1848 óta?" ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Hőseink adják ünnepeinket, 48 )  

 

"Így vívjuk meg a szent csatát;
a Pokol megadja magát,

s újravirul az elveszett
paradicsom a föld felett.

Minden megindul, él, terem,
s ki-ki Lélekkel teljesen
tárt keblét kinálja az Úr
számára nyájas otthonul.

Oszlik a tél, új év derül
a jászol oltára körül,
első a világon, amit
ez a szent Gyermek alapít.

Látja a Megváltót szemünk,
de láttával be nem telünk;
csupa virág lesz a haja,
s minden virág az ő mosolya." ( Novalis, Lelki énekek, 39 )

 

 "Hogy tudjátok, ahogy '56-ban is tudtuk: nincs középút. Vagy felszabadítjuk magunkat, vagy nem leszünk szabadok. A szabadság nem sors, hanem választás kérdése, és aki nem a szabadságot választja a saját erejéből, annak a szolgaság lesz a végzete. Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!"
( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Nem számított a túlerő, 20 )

 

 

"Tartsuk észben: rajtunk magyarokon kívül senki sem akarja, hogy nekünk erős és sikeres országunk legyen. ( Orbán Viktor, Út a győzelemhez, Hőseink adják ünnepeinket, 48 )  

 

"A haza nem csak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban; ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is." ( Márai Sándor )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/bitang-aki-ezt-parancsot-nem-ismeri.html

Vagy ahogy Antoine de Saint-Exupery írja, de fordított logikával:

"Ugyanez áll arra is, akiben meghalt az ország: "Buzgó hevületem, gondolja magában, ostoba elvakultság volt." És persze igaza van. Kívüle nincs más, mint zavaros halmaza
kecskéknek, birkáknak, házaknak és hegyeknek. Az ország az ő szívének alkotása volt." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 61 ) 

 

( Emlékezés az 56-os forradalomra és szabadságharcra, Hősök tere, 2013. október 23. / Emlékezés a 48-as forradalomra 2014. március 15-én )