"Lám egynek sikerült"
"Szent, szent, szent a mindenható Isten!
Dicsérik minden-arcú élőlények.
Kit vénség érlelt, itt mind leborul,
és soha többé nem szűnik az ének." ( Siklós József , 4. Szent, szent, szent (4. rész) )
Ha holtak átölelhetik egymást..., élők miért nem?
Mint ahogy Fromm írta, ez nem állítás ez egy kérdés. A legfontosabb kérdés.
"A Vacsora
isteni jelentését
nem fogja föl emberi érzék;" ( Novalis, Lelki énekek, 7, Himnusz, 30 )
"A földi test magasztos
értelmét ki gyanítja?
Ki állíthatja, hogy
érti a vért?
Test lesz valaha minden,
egy test,
mennyei vérben
úszik a boldog pár."( Novalis, Lelki énekek, 7, Himnusz, 31 )
Igen, alapvető dolgokat nem értünk.
"Ha megízlelnék
a józanok egyszer,
mindent odahagyva
ülnének hozzánk
a honvágy soha nem
ürülő asztalához.
Megismernék a szerelem
végtelen teljét,
s ujjongnának, hogy táplálékuk
a Test s a Vér."( Novalis, Lelki énekek, 7, Himnusz, 32 )
"Az édes
lakoma sosem ér véget,
sosem lakik csömörig a szerelem." ( Novalis, Lelki énekek, 7, Himnusz, 31 )
Annyit talán már igen, aki bűnt követ el - bűn minden ami szeretetlenségből történik -, az adósságot hoz létre, amit valakinek ki kell fizetnie.
A bűn "zsoldja" mindig halál, valamiféle.
Ha elhatalmasodik a bűn kiárad a kegyelem. De ennyi ostoba bűnhöz elég-e saját és nem egészen önként vállalt vértanúságom?
"Azt mondod, félsz a tűztől, s ím látod, máris lángokban jársz." ( Paul Claudel, Jeanne D'Arc a máglyán, 890 )
Olyan kevesen vagyunk, "a föld sólya", az "istengyermekek"....
"Mi lettem volna, ha te
nem vagy?
És mivé lennék nélküled?
Állnék árván, a félelem vad
szorongatása törne meg.
Azt se tudnám, hogy mit szeressek,
jövőm vak örvény lenne csak;
s ha bánata volna szivemnek,
ki osztaná meg gondomat?" ( Novalis, Lelki énekek, 1, 21 )
"Mint a
földi természet uralkodója, minden erőt soha nem szűnő változásra szólít,
végtelen szövetségeket köt és old, és égi képe ott függ minden földi lény
körül. - Egyedül jelenléte nyilatkoztatja ki a földi világ csodálatosságát."
( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 1, 5 )
Ez a törvény és a minta.
"Szeretteid még sírodnál ontják az öröm könnyeit, a meghatottság könnyeit, a véghetetlen hála könnyeit - boldog-riadtan még mindig látják, amint föltámadsz - és veled ők is; látják, amint bensőséges megindulással könnyezel anyád boldog keblén, barátaiddal vándorolsz komolyan, és szavakat szólsz, miket mintha az élet fájáról szakasztottál volna; látják, amint honvággyal telve Atyád karjába sietsz, viszed az ifjú emberiséget, és az arany jövő legyőzhetetlen kelyhét. Anyád csakhamar utánad sietett - mennyei diadallal - ő volt legelsőül veled az új hazában. Nagy idő telt el azóta, s új teremtésed mind fénylőbb ragyogással ragyogva zendült - s ezren és ezren vonultak utánad kínok és fájdalmak közül, tele hittel, hűséggel, sóvárgással - s most ott lebegnek veled és a mennyei Szűzzel a szeretet országában - ott szolgálnak a mennyei halál templomában, és a tieid örökkön-örökké."( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 5, 16 )
Nagy bűnhöz nagy jóvátétel illik, s fizetni mindig az tud, akinek van is miből. Ez vigasztaljon bennünket. S hogy van előkép, sejthetjük mikor járunk jó úton, ahogy nekem is mondták Würtzburgban: "Úgy ülsz mint egy Buddha." Ha úgy ülsz, buddha is vagy, valóban. Ha úgy cselekszel mint Jézus, Jézus vagy.
"Valahára
a nagy égnek
áldott fia földre száll;
földünk körül újra élet
dalt sugalló szele jár,
s szít a régen hamvadó zsarátnok
szikráiból örökégő lángot.
Minden sírból élet ébred,
s buggyan újult vér elő.
Örök békét hozni lépett
létünk folyamába ő; (...)( Novalis, Lelki énekek, 2, 23 )
"Fogódzkodjál
két kezébe;
arca mását vésse rád;
fordulj szűntelen feléje,
mint a napra a virág;
tárd ki néki egészen a szíved,
s nem lesz hozzád hű mátka se hívebb.
Miénk
hát az Úr, e hajdan
oly félelmes hatalom;
jöttén égi csíra pattan
szerte délen, északon;
s mi az Isten dús kertjében állva
híven várunk a rügyre, virágra."( Novalis, Lelki énekek, 2, 25 )
"Szívünk csak a tied,
nem érzünk több bilincset;
arany mércéd nyomán
bánataink enyészek, (...)" ( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 16 )
S ha már "sók" vagyunk, dolgunk van, ízt adni a világnak; s mint "istengyermekeknek" felnőni és játszani menni.
"Csak az istenek pihennek,
nékik jut az élvezet,
s tettek adnak életünknek
gyönyörködni lényeget." ( Novalis, Látok embereket élni, 66 )
"Lám,
egynek sikerült! lebbenti a saisi fátylat; ám mit lát? A csodák teljét:
látja - magát." ( Novalis, Lám, egynek sikerült!, 57 )
Minden és mindenki MAGAMAGÁT, s a kezdetet és véget, Egyben.
Commodilla-katakomba Krisztus képe
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése