"az erkölcsi Én mint a fogalom valóságos élete." I.
szabadság és a megfontoltság / szabad akaratú és saját cselekedetei fölött hatalommal rendelkező
Az apokalipszis szó már önmagában is azt jelenti, ἀποκάλυψις fellebbenteni a fátylat valamiről..., végre derüljön ki az igazság!
Beszéltünk már a középpontról, a fénypontról, melyhez viszonyítva és ami által tárulnak fel a dolgok kapcsolatai; - ahová leszúrjuk lelkünk "leglényegét".
S mit látunk?
Magunkat? Szeretteinket? - A kettőt egyszerre. Mert ők mi vagyunk, mi meg ők.
Ezért helyes Erich Fromm megállapítása:
"A vallásos élmény egyik oldala a rácsodálkozás és bámulat; az életre, saját létezésünkre, és ráébredés a világhoz való kapcsolatunk nyugtalanító problémájára. Az, hogy saját létezésünk és társunké sem magától értetődő, hanem mint probléma van jelen, nem válasz, hanem kérdés." ( Erich Fromm: Pszichoanalízis és vallás )
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/s-kisebb-valaszol.html
Kérdések vagyunk magunk és egymás számára is. Egy remek feladvány, mely folyton megújul...
"Csoda-írás", egy kérdés melyhez a kérdés maga a "megoldókulcs" is, ismeretlen "hieroglifa" mely megoldásra s egy egyéni "alakzat" mely megrajzolásra vár.
Ha ilyen fontosak vagyunk..., lehetünk; helyezhetjük-e magunkat Isten helyébe? Miért ne lehetne, hisz mi fejtjük meg Őt magát magának? ( ~ magunknak )
Mi vagyunk a "királyi papság":
A mindennapok Liturgiájának, - Istentiszteletének bemutatói. A "szüntelenül imádkozók".
Jobb ha nem veszünk ekkora felelősséget nyakunkba:
"Az ember sosem lehet a világkormányzat tagja, mert sohasem lehet maga a világ: ezt engedje át istennek; neki a szabadság és a megfontoltság szférájába kell emelkednie, s ott más a célja." ( Johann Gottlieb Fichte, Az erkölcstan rendszere, 682 )
Az "ember" félrevezető meghatározás ebben az esetben is, mert olyan nem létezik ( ~ Beöthy Tamás ), hisz egyes emberek vannak, s minden pillanatban változón.
A probléma..., vagy használva az új kifejezésünket, a kérdés újra az, hogy lehet egyszerre igaz két véglet?
A "Tuo tibi juditio est utendum" és az "egyetemes igazság" harmóniáját hogy lehetne biztosítani?
Létezhet-e egyáltalán etikus magatartás? Mit jelent szabadnak és megfontoltnak lenni, hisz ezek is látszólag egymást kizáró fogalmak.
A Civil Etikai Kódex, előlapján nem véletlenül Michelangelo Mózesével a következő pontokat sorolja fel amikre minden személynek, de közösségnek is, ügyelnie kellene:
Korábban már sokat foglalkoztunk azzal az 50%-kal, aki nem megy el, s azzal is aki igen..., össze is foglaltuk ( https://boatswain69.blogspot.com/2021/04/az-emberek-ot-okbol-szerethetik-egymast.html ).
Lawrence Kohlberg modelljét fejlesztettük tovább s azt már tudtuk az alsó 50% "reménytelen"..., de mi a helyzet a hozzánk közel álló másik féllel?
A CEK ( Civil Etikai Kódex ) segítségül készült olyasfajta világnézetűeknek mint jómagam, s olyanoknak, akik ha nem is ilyenek, de szeretnének jól működtetni civil közösségeket, vagy jó működtetni önmagukat civil közösségekben.
"A függetlenség mindemellett nem jelent egyúttal pártsemlegességet: a pártszimpátia megvallása a szervezet részéről nem bűn, hanem nyíltság, erény. A civil társadalom személy- és szervezetegyesülések, valamint önálló szervezetek hálózata. Ezek létrejöttének módja és működése sajátos szabályok szerint történik, amelyek különböznek a társadalom többi intézményrendszerének szabályaitól.
A civil társadalom az állammal szemben őrzi az állampolgárok függetlenségét, védi szabadságukat, vagyonukat, jogaikat. A civil társadalom jogilag és alkotmányosan független az államtól; működését szabadon, önálló céljai és döntései szerint alakítja. A civil társadalom a demokrácia alapja; az állam hatalma a civil társadalomból ered, és oda is tér vissza. A civil hatalom átruházása mindig ideiglenes, ez a demokratikus választásokon a hatalom birtokba adását jelenti."
Akkor most független vagy nem?
2. Szakmaiság:
"Véleményt mondani mások munkájáról, azt kritikával illetni, bírálni csak úgy lehet és szabad, ha az együttműködés keretén belül a kritika mellett javító javaslataink is vannak, és ha a bírált rész mögött az egészet is ismerjük és látjuk. Mindez pedig csak kellő szakmai hozzáértés birtokában tehető meg. Ilyen szakmai ismeretanyag nélkül a kritika egyszerű kötözködés, a vád sima rosszindulat és gonoszság."
Ha kívül áll, lehet-e elengedő belátása és ismerete? S létezik-e egyáltalán ilyen fogalom, hogy "elég"?
3. Hitelesség:
"A hiteles személy vagy szervezet nyílt, transzparens, őszinte, véleménye mellett kitartó. Véleményét nem erővel, hanem érveivel alapozza meg. Nem vádaskodik, érveit nyilvánvaló tényekre építi. Mások álláspontját meghallgatja, tiszteli, vitaképes, szakmailag felkészült. Kész az értelmes kompromisszumokra, de nem megalkuvó. Nyíltan hangoztatott álláspontját tetteivel is alátámasztja. „Nem iszik bort, ha vizet prédikál.” Megtestesíti az elveit, és csak azt képviseli, amit megtestesít. Hitelességét kizárólag akkor tarthatja fenn egy civil szervezet képviselője − és így maga a szervezet is -, ha a képviselő semmilyen - sem magánéleti, sem anyagi, sem más érdekeltségi - kapcsolatot nem létesít és nem tart fenn a szervezet által bírált, kritizált szervezettel, személlyel. A méltósága minden lelkiismeretnek azonos, de az igazságtartalma nem."
Ha nincs kapcsolat, hogyan ismerhetné? Egy helyes vélemény nem feltétlenül kompromisszumos. Ha pedig kompromisszumos, nem megalkuvó?
4. Erkölcsösség:
"A jó erkölcsű személy, szervezet nem csupán az állami normatívák betartását tartja szem előtt, hanem a társadalom elvárásaira épült ún. közerkölcs íratlan szabályait is. Tettei során mindig figyelemmel van a közösség általános etikai elvárásaira, mindent elkövet annak érdekében, hogy cselekedete, magatartása ne ütközzön a jó erkölcs szabályaiba.
Egy törvény akkor igazságtalan, ha nem felel meg az emberi alapjogoknak, az alaptörvénynek, azaz a természetes erkölcsi törvénynek – így tehát erkölcstelen, és nem is kötelez. Demokráciában csak az erőszakmentes ellenállást lehet erkölcsileg igazolni.
Minél erkölcsösebb egy társadalom, annál kevesebb törvényre van szükség, hiszen az igényes lelkiismeretű emberek szabályozzák az élet minden területét, nem kell rendőrséggel, bírósággal mindent szankcionálni. Minél gyöngébb egy társadalom erkölcse, annál több megfigyelő kamerára, törvényre, szankcióra van szükség."
A közerkölcs spontán vagy amint mostanában láthatjuk indukált megváltoztatása esetén is hőséges kell-e hogy maradjon? Mi az, hogy "jó erkölcs? S tényleg szankciófüggő-e a jó erkölcs?
5. Közösség érdekeinek elődlegessége:
" (...) tudatosan vállalniuk kell a közösséghez tartozás tényét. Ez azt jelenti, hogy közösségbeli megnyilvánulásukkor minden esetben elsődleges szerepet kell játszania az adott közösség érdekeinek, és csak ezt követheti a személyes, egyéni érdek. Amennyiben a személy észérvekkel nem tudja társait meggyőzni az ellenvéleményéről, társai pedig őt a saját álláspontjuk helyességéről, az etikailag nem elítélhető döntés a szervezetből való kiválás. A szervezetben maradás a belső romboló tevékenység vagy a szervezet külső támadása a személyes sérelmek okán etikátlan magatartás."
Mi van, ha az egész csoport..., ne nevezzük az ilyet közösségnek, hibás állásponton van? Ilyenkor tényleg az egyetlen helyes megoldás a csoport elhagyása?
6. Lelkiismeretesség:
"A közösséget érintő döntéseket - legyenek azok közösek vagy személyesek – minden esetben a lelkiismeret hangjára és elvárásaira kell alapozni. Ha kétely merül fel a döntés-előkészítés során a javasolt döntés eredményességével, következményeivel kapcsolatban, indokolt lelkiismeret-vizsgálatot tartani, és csak azután dönteni. A tiszta lelkiismerettel hozott döntés vállalható és tartható.
A lelkiismeretesség és a civil kurázsi a demokrácia életelixírje. A lelkiismeret ellenáll az igazságtalan törvénynek: a lelkiismeret tud a természetes erkölcsi törvényről, nem hivatkozik a „parancsra tettem” kifogásra, ezért a lelkiismeret az ellenállás bástyája. A jó törvények a jó lelkiismeretből erednek, amelyet az ember erkölcsileg köteles megtartani. A civil elutasít minden felekezetre, nemre, fajra irányuló társadalmi kirekesztést. Az szeretet összetartó erejére épít."
Milyen lelkiismeretek vannak? S hogy működnek egyes válfajaik? ( Mert sajnos nem ilyen egyszerű a dolog, felcímkézzük és ráírjuk az üvegre: "ÉLETELIXÍR". De mi van az üvegben? )
7. Az ügy iránti alázat:
"Az önfeladás és önforgácsolás legegyszerűbb eszköze a belső rivalizálás, ezért annak elkerülése, és a képviselt ügy iránti alázat elsődlegességének megteremtése elkerülhetetlen feladat. Ez az alaptétel mások tiszteletéből fakad, így erkölcsi eredője megkérdőjelezhetetlen. Ebből a tételből kiindulva az is elkerülendő, hogy a szervezet tagjai közül bárki egyéni karrierépítésre használja tagságát, a szerveződéshez tartozóan megszerzett ismereteit. A jobb jövőt a jobb jelenben alapozzuk meg. Nagyobb javakat nem szabad olcsón feláldoznunk kisebbekért. Akinek magasabb a beosztása, nagyobb a hatalma, a lehetősége, annak cselekednie is nagyobb mértékben kell, sőt kötelező."
A verseny sokkféle lehet..., a szeretetben való épp nem hátrányos, sőt! A vezető is az lehet, akinek nagyobb a szeretete a többiekénél... Azért vezet-ő, mert ő nyerte a "SZERETET-VERSENYT"." ( Civil Etikai Kódex, Iránymutatás, részletek )
A szöveget amiből részleteket közöltem "Iránymutatásnak" nevezi a kiadvány, de hova is mutat ez a szöveg? Sehova..., kapkod, hol ide, hol oda kapja a "zseblámpa fényét", ahogy egy korábbi hasonlatunkban már írtuk.
A problémát, akarom mondani kérdést nem lehet ennyivel elintézni: "Ezek létrejöttének módja és működése sajátos szabályok szerint történik, (...)" S nem gondolnám, hogy ezek eltérőek lennének a társadalom más egységeinek működési szabályaitól.
"Gyertya" kell ide... ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/mintha-gyertyat-gyujtanal.html )
Kérdezzünk okosabb embereket.
"Az embert abból a szempontból vizsgáljuk, amennyiben szabad akaratú és saját cselekedetei fölött hatalommal rendelkező lényként ő maga saját tetteinek lételve.” ( Summa Theologiae II., 1., Előszó )
Ha jól megfigyeljük, Aquinói Szent Tamás ugyanazt mondja mint Fichte.
Fichte
csak négy ismérvet jelöl meg a CEK 7 pontjával szemben, lássuk kicsit
közelebbről, hátha ahogy mondani szokták - a kevesebb több.
1. Önzetlenség
2. Szeretet ( az általános emberszeretet )
3. Igazmondás, nyíltság
4. Egyszerűség
"Odahívott egy gyereket, közéjük állította, s azt mondta: „Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába." (Mt 18,2-3 )
Ez a tanítványok szempontjából az "Einstein-szabály":
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése