"Itt az idő, hogy azt az Egyet, amit újra meg újra mondani kell, harmonikusabban mondjuk."
Egy kérdés, ami már megint rosszul van feltéve...
Zászlók / "anatómiai felolvasás egy sülthöz"
"A görögök legrégibb komédiája azonban teljes egészében tréfás volt, és így tökéletes ellentéte volt tragédiájuknak." ( August Wilhelm Schlegel, A drámai művészetről és irodalomról, 621 )
"12. Új ég, új föld, új Jeruzsálem (22 rész)
Isten: Fény. És minden értelmet nyer,
Csillog-ragyog az új Jeruzsálem.
Régi és Új Szövetség teljesül.
Boldog mindenség válaszol rá:
Ámen!"
"És minden értelmet nyer", írja Siklós József versében...
|
"The endurance of darkness is the preparation for great light."
~ St. John of the Cross |
Mi nyer értemet, s mely értelem alkalmas ezt megadni?
"Ecclesia semper reformanda", mondják egy részről, más részről - "aki pedig óbort ivott, az nem akar újat, mert ezt mondja: Az óbor a jó.” ( Lk. 5,39 )
Életünk állandóan megreformálásra szorul, s mégis meg kell őriznie magát eredeti formájában..., - ez lehetetlenség.
Lehet értelme az "antimodernista" és "antitradicionalista" tábor küzdelmének?
Az mondják ebben segít a szellemek megkülönböztetése..., a
"distinctio-spirituum."
https://boatswain69.blogspot.com/2020/12/distinctio-spirituum.html
Aligha..., valami mélyebb dolog kell legyen emögött.
Lehet megint rosszul van feltéve egy kérdés, vagy úgy is fogalmazhatunk..., rossz szögből vizsgáljuk az eseményeket.
Az élet nem zászlók végeláthatatlan tömege, hanem egyetlen valóság, egyetlen jelkép sokfélesége.
Mire célzok?
"A vörös szín, amit látunk, nincs sem a "dologban", sem itt a "lélek"-ben - a kettő egymásra villanásában lobban föl." ( Martin Buber, Istenfogyatkozás, 8 )
"Hol az a hely, amelyen e három, egymás elé helyezett világot képesek lennénk egybegondolni?" ( Martin Buber, Istenfogyatkozás, 8-9 )
Ez a nagy kérés..., az igazi.
Talán ezért hajlamos az ember, ha társaságban van a "progreszív egyetemes poézis" sugallatának engedve látszólag unaloműző módon filozofálni akár a filozófiáról is, ami lássuk be elég meddő tevékenységnek tűnhet.
Ám ha valóban céltalan volna, aligha maradhatott volna fel az evolúció könyörtelen és gyilkos világában.
"Tudás a szubjektív s az objektív közti egyezés." ( Schelling )
Illetve...
A tudás mindig "(...) - ösztönös megértés a jelentés közvetlen megragadására." ( Schleiermacher )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/08/patmosz-iii-divinatorikus-megertes.html
"Művész mindenki, akinek célja és középpontja ez: érzését-értelmét kiművelni." (
( Friedrich Schlegel, Eszmék, 20, 493 )
Hogy írta ezt Salvator Rosa:
"Manapság mindenki festő akar lenni,
Hogyha nincs is hozzá tudománya semmi, (...) Bezzeg most ecsettel sokan lótnak-futnak,
A kik Isten engem! olvasni se' tudnak,
Pedig a ki festő, sokféléhez értsen: (...)"
Akinek a könyvre nincsen semmi gondja:
"Vak a szinről !.." - már a példabeszéd mondja." ( Salvator Rosa, Festészetről, Olasz költőkből, 94-97 )
Ezt a kettőt kell összeolvasztani, elmélyíteni és tömegessé tenni.
Ma átadtam Szolnoki tanár úr egykori intelmét a 9.a osztályosaimnak, - éljenek művészi fokon, s ne ragadjanak le az ego "fekete kutyájával" való azonosulásnál.
"Mire vagyok s lehetek büszke mint művész? - Arra az elhatározásra, mely a közönségesség minden fajtájától elkülönözött s elhatárolt; a műre, mely minden szándékon isteni mód túllép, s amelynek szándékát teljesen senki meg nem ismerheti; arra, hogy képes vagyok a tökéletest, ha szemben áll velem, imádni; arra a tudatra, hogy a társakat legsajátabb tevékenységükben segíthetem, s hogy mindaz, amit ők alkotnak, az én nyereségem." ( Friedrich Schlegel, Eszmék, 136, 510-511 )
A "ironikus zseniális individuum"-ok tömege "egyetlen erkölcsi individuum"-má alakul.
Egyéni költészet, egyetemessé...
https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/es-milyen-kinokkal-kell-fizetni-erte.html
"Ebből aztán megérthetjük, miben rejlik a drámai költészet vonzereje. Az élet igazi élvezete, szinte az élet maga, a tevékenység."
( August Wilhelm Schlegel, A drámai művészetről és irodalomról, 621 )
https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html
Buber szavaival élve ez a "szikrázás" az élet, a szubjektum és objektum, a "lélek" és a "dolog" találkozó pontján.
Mint amikor két kavicsot összeütünk.
Ami nem ilyen vagy nem ezt célozza, az Schelling szavaival élve "híg, sekélyes, előkelősködő és hideg", mint egy "anatómiai felolvasás egy sülthöz".
S ha ez nem lenne időpazarlás, hát nem is lenne baj...
"Értsétek legalább, amit most mondok, és lássátok, miért nem juthattok értésre egymással célomat máris elértem. Ha felébred a harmónia iránti érzék, itt az idő, hogy azt az Egyet, amit újra meg újra mondani kell, harmonikusabban mondjuk."
( Friedrich Schlegel, Eszmék, 121, 508 )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése