Istengyermekek. I./a ~ "Édes játékkal betelve"

"Látok embereket élni, sokakat semmibe térni, néhányat előre törni."
( Novalis, Látok embereket élni, 65 )

 
  

 

 I./a "Édes játékkal betelve" ( Hölderlin ):

 

"Meg fogjuk érteni a világot, ha megértjük önmagunkat, mert mi és a világ integráns jelek vagyunk. Istengyermekek, isteni csirák vagyunk. Egyszer azok leszünk, ami a mi Atyánk." ( Novalis )  

Ezt mondja Novalis, majd más helyütt kiegészíti:

 "Magunkat sosem értjük meg teljesen, de sokkal többet tudunk és fogunk kezdeni magunkkal. ( Novalis )

Akkor most az egyik vagy a másik?

"Így az, ki kínban égve,
magát emésztve él,
s világtól válva végre
tehozzád hazatér;" ( Novalis, Himnuszok az éjszakához, 17 )

 

Ahogy a Ratkó Józsefnél de a zenben is használt, de minden kanyarban elénk "gördülő" gyökér-paradoxon kimondja: "Légy spontán" ~ "Ismerd meg magad és Istenre ismersz!"

Kitűnő játék, de tényleg jó idegek és humorérzék kell hozzá. 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/trombita-5-hatszazhatvanhat.html

De mi ezt szeretjük.

 

Mi vagyunk a Weöres Sándor által leírt két típus, ahogy Hans Memling festményén szerepel, a Keresztelő Szent János-féle és a János apostol-féle:

"Aki úgy szereti az életet, mint szemlélődés idejét: ha érzékein át lelkét teleszívta, egykedvűen várja a halált, mint indulás sípját a hajó.

Aki úgy szereti az életet, mint élvezetes munkaidőt: dolga végeztével igényt tart a megszolgált elcsitulásra, benne az életnek és halálnak szerelme ugyanegy. (...)"
( Weöres Sándor: Rongyszőnyeg 83. )

 

 Én is hol Savonarolával azonosulok mindennapos csatáimban, hol Hölderlinnel.

 

Novalis egyben látja:

"Küzdve tajtékkal, viharban
száguld a bölcs szakadatlan,
tusája: véget nem érés;
kijátssza így az időt is,
akkor az járom alatt van,
s az erő a bölcseké lesz." ( Novalis, Látok embereket élni, 65 )

 https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/stop-look-listen.html

 Ez gyakorlatilag egy szerepjáték, - felvesszük előttünk élt személyek "ruháját", s így lesz ez "saját" "daimonionunk", mely az aktuális világ- és személyes helyzet szerinti változata-folytatása egy korábbi sors-láncolatnak.

Aki ezt élvezi, vallásosnak számít!

"Azok a boldog emberek, akik mindenütt Istent érzik, mindenütt Istenre bukkannak; ezek az emberek tulajdonképpen vallásosak." ( Novalis )