"Csillag!"

 "Csillag!"

 "Pontosabban, ez a képmás fog vezetni utadon. Hiszen ebben a látványban van valami sajátos. Megragadja azokat, akik meglátták, és felemeli őket, ahogyan azt mondják, hogy a mágnes magához vonzza a vasat." ( Hermész Triszmegisztosz, Corpus Hermeticum IV, 66 )

 

 

"Csillag! e csüggedt órán, míg bánatok zilálnak
A fogcsikorgatások bolygóján, s reszketek,
Engedd feléd feszítnem, szédülőn, reszketeg
Lajtorjáját szegény emberfantáziámnak.
Örök fényed figyelve, fenséges ős planéta,
Oly jó most eltörpülnöm s nagy búm alázva mérnem:
Mily halk s kis mozgolódás a roppant, régi térben
Szívem fájó verése s e lomha éji séta...
 
Lásd, szörnyű óra volt ez, forró könnyem kigördült,
S zord vízióként láttam: sok fáradt, furcsa útam
Iszonyú tömkeleggé mint bogozódik rútan,
S csüggedt csavarodással mily bús hurokba görbült,
Hold édes ifjuságom ájuldoz szűnő szívvel
S elhal... s már drága célig torz utak kusza bogja
Nem oldozódhat többé lendülőn és ragyogva,
Mint víg ösvényszalag, mely dús ormokhoz ível...
 
Ragyogj, nyugalmas, hűs fény, reménytelen s hazárd
Utamra, ős tüzednél e sok, bús borzalom ma
Szelíddé félszegül, s úgy nézem torz halomba
Torlódott bánatim, mint ó, bizarr bazárt,
Hol, nyűtt dobozok mélyén: sok-sok bús gondolatban
- Ó, lelkem régi lomja! - lappang a halk halálvágy,
Az ócska, furcsa krampusz, s felszegné ferde vállát,
De fáradt már szegény, s oly untan s késve pattan...
 
Most, csillag, megszerettem, lásd, árva és sötét
Éltem, s komoly korongod a régi, égi csendben
Úgy nézem már tünődőn és békén s elpihenten,
Mint nyugtató örök rend szép égi hirnökét;
Most érzem: bús kis útam vezet még valamerre,
És lágyan s édesen emeli elcsitult,
Fáradt lelkem a lét, mint álmos kis fiút
Halk, ringató anyák szelíd és puha melle...
 
Csönd... csönd... Isten követje, nemes arany jelenség,
Setét áhitatom most meghódol neked,
S úgy emeli feléd, remegőn, szívemet,
Ez élő és meleg és fájdalmas szelencét,
Mely könnyek balzsamával s vágyak kincsével áldott,
Mint bizarr drágaságuk és furcsa füstölőik
A mély, setét uton, mely Betlehem felé vitt,
A szent csillag fényében a szerecsen királyok..." ( Tóth Árpád, Evokáció egy csillaghoz ) 

https://boatswain2.blogspot.com/2023/11/50-ha-tokeletes-szam-eleretett-es.html

 

Most, csillag, megszerettem, lásd, árva és sötét
Éltem."

 

Gnosis XI. / πνεῡματιϰόι IV. / önismeret IV. / Sziénai Szent Katalin és a Tanítványok IV. ~ "És minden nap lépj be újra lelked kertjébe a hit világosságával,"

 "A tudás pedig a fény, mely megérlel bennünket." II.  ( Fülöp evangéliuma, Nag Hammadi, 170 )

 

 

 

 "Drága Leányom Krisztusban, az édes Jézusban! Én, Katalin, Jézus Krisztus szolgáinak szolgálója és rabszolgája, írok neked az Ő drága vérében a vággyal, hogy a szeplőtelen Bárány tanításának követésében láthassalak, szabad és minden teremtményből kivetkőzött szívvel, egyedül csak a Teremtőbe öltözötten a szentséges hit világosságával. Világosság nélkül ugyanis nem leszel képes a szeplőtelen és feláldozott Bárány egyenes útján járni. És ezért vágyódik arra a lelkem, hogy téged is, a többieket is egyenesnek és férfiasnak láthassalak, s hogy soha ne forduljatok vissza, bármiféle szél támadna is.

Vigyázz, hogy soha ne fordítsd hátra a fejedet, hanem mindig előre haladj, elmédben tartván a tanítást, amit kaptál. És minden nap lépj be újra lelked kertjébe a hit világosságával, hogy kitépj minden tövist, amely megfojthatná a neked adott tanítás magvait, és megforgasd a földet, azaz minden nap vetkőztesd le szívedet." ( Sziénai Szent Katalin, A SZENT DOMONKOS RUHÁJÁT VISELŐ ALEXIA ASSZONYNAK ROCCA VÁRABÓL 283 )

 

Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, Első könyv, 107-108

 

A hegyre vezető keskeny ösvényre ez van írva: "Semmi. Semmi. Semmi. Semmi." ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, Első könyv, 107-108 )

Érdekes dolog párhuzamba állítani Hermész Triszmegisztosz megállapításával:

"Az ürességgel kapcsolatban, melynek oly nagy fontosságot tulajdonítanak, az a véleményem az, hogy nem létezik, sohasem létezett, és nem is fog létezni." ( Hermész Triszmegisztosz, Értekezés a beavatásokról, avagy Aszklépiosz, 81 )

Ki téved?

Egyikük sem..., Keresztes Szent János rólunk, Hermész Triszmegisztosz Istenről beszél. 

"(...) hanem a kitartás erényével kell előrehaladni belül, önmagunk megismerésében, ahol megtaláljuk Isten jóságának bőségét. Ez az ismeret vetkőzteti ki a lelket az önszeretetből és öltözteti a szent gyűlöletbe és az isteni szeretetbe, úgy, hogy egyedül a megfeszített Krisztust keresse, és nem a teremtményeket, a teremtett dolgokat vagy érzéki önmagát, hanem egyedül a megfeszített Krisztust, szeretvén és kívánván az Ő gyalázatait. Ha ezt már begyakorolta és kitépte magából az önszeretet gyökereit, akkor előre halad és nem fordítva hátra a fejét. De ha lelkileg nem irtaná ki egészen, akkor visszaesne és hátra fordítaná a fejét a mulandó dolgokhoz.

És tudod, mikor van ez a második fajta visszafordulás? Nem a világ élvezetei között, hanem akkor, amikor a lélek már rátette a kezét a nagy tökéletesség ekéjére. Amely tökéletesség leginkább abban áll, hogy mindenben megölte és megfojtotta a maga akaratát; és a lelki dolgokban méginkább, mint a mulandókban; hiszen ha a mulandókat el is vetette már magától, a lelkiekkel még van gondja. Ebben a tökéletességben a lélek az igazságban szereti a Teremtőjét, a teremtményeket pedig Érte: többé vagy kevésbé, aszerint, amilyen mértékkel ők szeretik Istent." ( Sziénai Szent Katalin, ALEXIA ÉS CECCA ASSZONYOKNAK, 302 )

 

"S úgy növünk bele a nagyszerű világba, mint zsenge növény." ( Hölderlin )

A "palánta" gyakori hasonlat a biblikus irodalomban is..., még foglalkozunk vele.

"Azért mi azok leszünk, akikké lennünk kell..." ( Hölderlin ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/suruseg-halott-mozdulatlansaga-eleg.html

 "Gondoljuk meg, édes fiacskám, hogy amíg az igaz önismeret éjszakájában élsz,
soha nem leszel fogoly; (...)" ( Sziénai Szent Katalin, STEFANO DI CORRADO MACONINAK, 841 )

Mert benne növekszünk. Nem kitalálván magunkat, sokkal inkább betöltve sorsunkat.

Csak "félre kell állni az útból":

"A világ megtiszteltetést, rangot, gazdagságot, magas állású gyermekeket, előkelő származást, valamint gonosz kevélységben megalapozott és meggyökeresedett érzéki örömöket és kedvteléseket keres; 

Isten pedig mindezek ellenkezőjét keresi és akarja. Isten az önkéntes szegénységet, a szívbéli alázatot, valamint önmagunk és a világ minden örömének és élvezetének megvetését akarja, azt, hogy ne önmagunk, hanem Isten dicsőségét és a felebarát üdvösségét keressük, azaz egyedül csak azt keressük, hogyan ölthetjük magunkra a legégőbb szeretet tüzét az igaz és királyi erények ékességével, igaz és Szent türelemmel."

S figyelmeztet is:

"Ne állj ellen többé a Szentléleknek, aki hív téged, mert kemény dolog lesz ellene rugdalóznod,  (...) Légy férfias ember, aki kimegy férfiasan a csatatérre;" ( Sziénai Szent Katalin, STEFANO DI CORRADO MACONINAK MINDEN ERÉNYEK KOLDUSÁNAK, 462 )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/i-gnosis-vii-deutero-pal-i1-2-amig.html

 

Ahogy Carl Gustav Jung házának homlokzatra az ajtó fölé fel volt írva:

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html

 "Vocatus atque non vocatus Deus aderit" ( "Hívva vagy hívatlanul, Isten jelen lesz." )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/egy-lett-kozulunk-mindorokre.html

"-- Hasítsd szét a fát, és ott leszek. -- Emeld fel a követ, és megtalálsz." ( Jézus, Tamás evangélium )

Nincs üresség sem..., ahogy a mozgás is általános, sőt egyetemleges.

" (...) vágyakozom arra, hogy eljuss arra a tökéletességre, amelyre Isten kiválasztott téged. Úgy látom, ha el akarsz jutni oda, akkor egyrészt mértékkel, másrészt mértéktelenül kell élni. És mértéktelenül, illetve mértékkel kell cselekednünk: mértéktelenül kell szeretni Istent és e szeretetben nincs helye semmiféle korlátnak, szabálynak..." ( Sziénai Szent Katalin,  ALEXIÁNAK, 129 )

Összehasonlításban sem...

"És mi módon tesszük tökéletessé azt, ami tökéletlen ? Íme: javítgasd és tisztogasd szíved indulatait az igaz önismerettel valamint a tökéletlenséged iránti gyűlölettel és utálattal, felismerve, hogy annyira hitvány vagy, hogy a szeretetet mellyel egészen Istennek tartozol, a teremtménynek adtad; azaz a teremtményt szeretted mértéktelenül és a Teremtőt mértékkel. Hiszen Istent kell mértéktelenül szeretnünk, a teremtmények iránti szeretetünknek pedig az istenszeretetben kell mértéket kapnia és nem a testi-lelki vigasztalásainkban. Azon légy tehát, hogy mindent Istenben szeress, és javíts magadban minden rendezetlen érzületet. Készíts magadnak két lakást, leányom: egyik legyen a külső cellád, amit el ne hagyj csak azért, hogy sokfelé megfordulj, hanem csak ha a priora iránti engedelmesség vagy a szeretet késztet erre. A másik a lelki cellád legyen, melyet szüntelenül magaddal hordozol: és ez önmagad igaz megismerésének cellája, ahol meg fogod találni Isten benned levő jóságának ismeretét is. Ez a két ismeret egymásban van, ha tehát az egyikkel rendelkezel, a másikkal is rendelkezned kell, különben a lélek vagy zavart, vagy elbizakodott lesz. Mert ha csak önismereted lenne, zavar támadna elmédben; ha pedig csak istenismereted, akkor elbizakodottá válnál. Szükséges tehát, hogy e két ismeret feltételezze egymást és egy valóságot alkosson, hogy eljuthass a tökéletességre. Az önismeretben fogod megszerezni ugyanis érzékiséged gyűlöletét; és e gyűlölet által bíró leszel, felülsz a lelkiismereted székébe, ítélkezel és nem hagyod büntetlenül futni a hibáidat." ( Sziénai Szent Katalin,  ALEXIÁNAK, 130 )

"Ó, mennyire kedves és hasznos az erény, melyet az önismeretünk házában végzett imádsággal szerzünk meg! Önismeretünk házában találjuk meg az isteni szeretet tüzét, valamint a saját nyomorúságunkat, tudatlanságunkat és hálátlanságunkat. Itt van és innen ered az alázatosság ere, önmagunk Isten mérhetetlen jóságában való megismerése által, amely jóságot e házban találunk meg: szeretetének tüzében a bizonyság és a hit táplálja érzületünket. Ekkor lesz imádságunk alázatos, hűséges és szüntelen, és az alázatos Bárány vérének emlékezetével szeretetből végzett; és így eljutunk a legtökéletesebb erényre. És nem csodálkozom azon, hogy a lélek az önismerete által jut el a legtökéletesebb szeretetre és erényre, mert sehol nem találjuk meg annyira ezt az isteni tüzet, mint magunkban." ( Sziénai Szent Katalin,  STAFANO CORRADO MACONINAK, AMIKOR KATALIN RÓMÁBAN VOLT. ÉS EZ VOLT UTOLSÓ HOZZÁ., 848 )

Teremts magadban csendet..., Isten szólal meg benne. Légy mozdulatlan..., Isten mozdítja meg tagjaid...

"Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván." ( Mt 6,6 )

Sűrűség ~ a halott mozdulatlansága elég hozzá, hogy porig alázza. / Mi van Isis fátyla alatt?

 Sűrűség

Az önkiüresítés..., és teljesség. 

 

 

 Gide felteszi a kérdést, "hová sietnek az emberek...", - s a pincérrel válaszol: a "boldogságukat" keresik, Uram!

 

"Akkor Prométheusz megkérdezte:

- Mit keresnek?

A pincér tovább bölcselkedett:

- Ahol nem maradnak, ugyebár, ott nem lehet boldogság. Uram, elhiheti nekem, ha akarja - s ezzel közelebb lépett, lehalkította a hangját:

- Az egyéniségüket keresik.

Uraságod, ha meg nem sértem, nem idevaló, ugyebár?" ( André Gide: Rosszul láncolt Prométheusz, A pincér és a milliomos története )

 

Hol a  boldogság?

Általános iskolás koromban a primitív ábrázolás példájául emlegették számunkra az egyiptomi művészetet.

Merevnek, statikusnak, kifejezéstelennek írták le.

Túlontúl szimmetrikusnak és ridegnek.

 

Sokat huzakodom diákjaimmal, nehezen értik, a tudat megjelenik a testben..., a testtartásban, s fordítva, helyes tartás, helyes tudat. 

"Ép testben ép lélek."

Ha hibásan ülsz, jön a kyosaku..., s helyesen, s jól is esik. ( Ezt a közbeszúrást csak gyakorló zenesek értik. )

 

 

A helyes tartás csökkenti a fájdalmat, a fájdalom ugyanis csak a tudatban létezik.

"És apám halálát is láttam. Amikor eljutott a tökéletességig, és kővé dermedt. Az mesélik, a merénylő haja megőszült, amikor ahelyett, hogy kiürítette volna, tőre ekkora istenséggel töltötte meg ezt a mulandó testet. Hajnalban leltek rá a gyilkosra: a királyi szobában rejtőzött el, szemben, ó, nem az áldozatával, hanem egy szarkofág óriás gránitszobrával, a maga okozta hallgatás csapdájába szorulva: a halott mozdulatlansága elég volt hozzá, hogy porig alázza." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 15 )

Mindannyian szoborként merevedünk majd a múltba..., a halál majd istenséggel tölti meg , vagy inkább abban őrzi meg ezt a mulandó testet.

Emlékünket.

"Így lett minden, mondja a vélekedés, ez az életük, 

S felnövekedvén majd ugyanígy fejezik be futásuk, szóba temetve ( επισήμον ), az emberek által megnevezettek." ( Parmenidész, Töredékek, 89 ) 

 

De a jobbak már életükben ezzel a gondolattal "kacérkodnak"..., vagy jókedvűen, vagy kényszerből, de akár így vagy úgy, de az "isteni" tudat "isteni" méltósággal ruházza fel a testet.

Hogy beszél erről Herczegh Ferenc?

"KONSTANTIN Halljátok? Ő szólít! Ez nem a kaszás csontváz, ez Thanatosz, a márványarcú ifjú … Szárnyas paripán közelg, nem elmúlást, de halhatatlanságot hoz nekem … Köszöntelek, te túlvilági hírnök! A héroszok szilaj mámorával köszöntelek! És hálát adok neked, férfiak istene, aki megadod nekem a szabad halált … E felséges pillanat kedvéért érdemes volt megszületnem! Ölelj meg, császárném, Isten hozzád, hű bajtárs! (Kezet fog Giovannival. Aztán kardot húz.) Előre, férfiak! Karddal utat vágunk az utolsó bizánci császárnak a hősök csarnokába!

(Trombiták. Giovanni előremegy, Konstantin bal karjával magához öleli Hermát és követi. A katonák szilaj türelmetlenséggel vonulnak utánuk.)

(Függöny.)" ( Herczegh Ferenc, Bizánc, II. felvonás )

Hölderlint már saját kora Apollóval azonosította, Schiller, aki barátja és egyetemi szobatársa volt, Hegellel egyetemben, nem is értette könyörtelen, szigorúan elvszerű magatartását.

"Le kell szállnod, mint a fénysugár, mint a mindent megfrissítő eső, le kell szállnod a halandóság országába. Apollónként világítanod kell s Jupiterként életet adnod, megremegtetned a földet, különben nem vagy egedre méltó." ( Hölderlin )

 

https://www.szepmuveszeti.hu/mutargyak/david-apollon/

 Hogyan kell Apollóvá válni?

Már említettük ezt..., "annak nem lehet tanulni, annak születni kell." ( ~ G. B. Shaw )

És mégis...

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/egy-lett-kozulunk-mindorokre.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/09/de-profundis-hanem-az-isten-ismerete.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/a-siras-jo.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/hogy-lehetunk-ok-ek.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/ez-teljes-elet.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/ha-tehat-van-vigasztalas-krisztusban-ha.html

Futunk az önkiüresítés körein...

Majd beállunk a sorba: "Taszíttassék el a boldogoktól!" , - írja Empedoklész, s mi el is fogadjuk "daimónunk" szavát és elszakadunk a boldogságtól mások boldogságáért.

 

S így leszünk csak igazán boldogok, hisz ez a az igazi önkiüresítés a javából. 

 

"Boldog vagyok, mert lemondtam a boldogságról." ( J. Renard )

https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/ime-mienk-gyermek-krisztus-v-boldog.html

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/ha-boldogok-vagyunk-nagyon-sok.html

https://boatswain69.blogspot.com/2021/03/csak-teljes-halal-altal.html

 

 

 https://boatswain69.blogspot.com/2022/01/tegnap-fenn-voltam-az-aetnan-iii-est.html

 

Az egyiptomiak tudtak valamit az "istenülés" fokairól..., érdemes hermeneutikus irodalmat is olvasni. Csupa beavatás és próbatétel, állítólag Mózes mint ifjú herceg szintén átment a halál ösvényén és vissza is tért onnan; hogy később a zsidókat vezesse.

"Puhatold ki lényed mélységeit, de csak azért, hogy utána győzhetetlenebbül térj vissza a harcba, és végbevihesd, amit gondolsz." ( Hölderlin )

"Szeretjük a szépet - mértékletességgel, és szeretjük a bölcsességet - elpuhultság nélkül." ( Periklész )

Hölderlin írja, két nagy kísértés ér bennünket életünk során a kiműveltség és az egyszerűség. A kettő elvileg nem mehet egyszerre, az egyik a teljesség, a másik a kiüresítés.

Mint az Einstein-szabály.

 

Mi van Isis fátyla alatt?

https://boatswain69.blogspot.com/2021/10/aki-nem-akarja-fellebenteni-fatylat-az.html

A zazen meditáció lényege is a kiüresítés..., ülsz, hogy megvalósítsd az "ürességet". S egyszer aztán minden összeáll.

"Mert az történik, hogy a sokféle anyag egyszerre csak összeáll, és szívügyünkké válik. S az ember nem is ugyanabban a világban lakik aszerint, hogy Isten országában éke
vagy nem. Ó, mennyire tévednek a hitetlenek, akik kinevetnek bennünket, és azt hiszik, megfogható kincseket kergetnek, holott ilyenek nincsenek!" ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 24 )

Minden..., semmi. Üresség.

"... tiéd az aranynapok lázálma!" ( Hölderlin )

Mit mondnak a erről a gnosztikusok?

"Az ürességgel kapcsolatban, melynek oly nagy fontosságot tulajdonítanak, az a véleményem az, hogy nem létezik, sohasem létezett, és nem is fog létezni." ( Hermész Triszmegisztosz, Értekezés a beavatásokról, avagy Aszklépiosz, 81 9

Hölderlin..., Semmi..., minden.

"És amit a Legfőbbnek nevez, az egy elfátyolozott hatalom, egy borzalmas rejtély; számára a legelső és legvégső a néma, sötét Iszisz, valami üres végtelenség, és ebből még sosem jött létre észszerű. Még a legmagasztosabb Semmiből is csak Semmi születik." ( Hölderlin, Hüperion, 175 )  

 

"S úgy növünk bele a nagyszerű világba, mint zsenge növény." ( Hölderlin )

"Azért mi azok leszünk, akikké lennünk kell..." ( Hölderlin ) 

 

 Helyes tartás. Jól "választott" egyéniség.

"Isis fátyla" alatt a Te arcod van..., a valódi.

Ez Antoine Saint-Exupery "sűrűsége", mindent szeretünk ami megfelel "sűrűségünknek" és taszít, ami nem. 

Még szerencse, mindannyian egyfajta dicsőségre vágyunk, a "hősök pantheonjába" állni legvégül, "szóba temetve".

Adjuk meg hát egymásnak az esélyt.., "Előre, férfiak! Karddal utat vágunk az utolsó bizánci császárnak a hősök csarnokába!"

 

 

 "(Függöny.)"