Gnosis XI. / πνεῡματιϰόι IV. / önismeret IV. / Sziénai Szent Katalin és a Tanítványok IV. ~ "És minden nap lépj be újra lelked kertjébe a hit világosságával,"

 "A tudás pedig a fény, mely megérlel bennünket." II.  ( Fülöp evangéliuma, Nag Hammadi, 170 )

 

 

 

 "Drága Leányom Krisztusban, az édes Jézusban! Én, Katalin, Jézus Krisztus szolgáinak szolgálója és rabszolgája, írok neked az Ő drága vérében a vággyal, hogy a szeplőtelen Bárány tanításának követésében láthassalak, szabad és minden teremtményből kivetkőzött szívvel, egyedül csak a Teremtőbe öltözötten a szentséges hit világosságával. Világosság nélkül ugyanis nem leszel képes a szeplőtelen és feláldozott Bárány egyenes útján járni. És ezért vágyódik arra a lelkem, hogy téged is, a többieket is egyenesnek és férfiasnak láthassalak, s hogy soha ne forduljatok vissza, bármiféle szél támadna is.

Vigyázz, hogy soha ne fordítsd hátra a fejedet, hanem mindig előre haladj, elmédben tartván a tanítást, amit kaptál. És minden nap lépj be újra lelked kertjébe a hit világosságával, hogy kitépj minden tövist, amely megfojthatná a neked adott tanítás magvait, és megforgasd a földet, azaz minden nap vetkőztesd le szívedet." ( Sziénai Szent Katalin, A SZENT DOMONKOS RUHÁJÁT VISELŐ ALEXIA ASSZONYNAK ROCCA VÁRABÓL 283 )

 

Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, Első könyv, 107-108

 

A hegyre vezető keskeny ösvényre ez van írva: "Semmi. Semmi. Semmi. Semmi." ( Keresztes Szent János, A Kármelhegy útja, Első könyv, 107-108 )

Érdekes dolog párhuzamba állítani Hermész Triszmegisztosz megállapításával:

"Az ürességgel kapcsolatban, melynek oly nagy fontosságot tulajdonítanak, az a véleményem az, hogy nem létezik, sohasem létezett, és nem is fog létezni." ( Hermész Triszmegisztosz, Értekezés a beavatásokról, avagy Aszklépiosz, 81 )

Ki téved?

Egyikük sem..., Keresztes Szent János rólunk, Hermész Triszmegisztosz Istenről beszél. 

"(...) hanem a kitartás erényével kell előrehaladni belül, önmagunk megismerésében, ahol megtaláljuk Isten jóságának bőségét. Ez az ismeret vetkőzteti ki a lelket az önszeretetből és öltözteti a szent gyűlöletbe és az isteni szeretetbe, úgy, hogy egyedül a megfeszített Krisztust keresse, és nem a teremtményeket, a teremtett dolgokat vagy érzéki önmagát, hanem egyedül a megfeszített Krisztust, szeretvén és kívánván az Ő gyalázatait. Ha ezt már begyakorolta és kitépte magából az önszeretet gyökereit, akkor előre halad és nem fordítva hátra a fejét. De ha lelkileg nem irtaná ki egészen, akkor visszaesne és hátra fordítaná a fejét a mulandó dolgokhoz.

És tudod, mikor van ez a második fajta visszafordulás? Nem a világ élvezetei között, hanem akkor, amikor a lélek már rátette a kezét a nagy tökéletesség ekéjére. Amely tökéletesség leginkább abban áll, hogy mindenben megölte és megfojtotta a maga akaratát; és a lelki dolgokban méginkább, mint a mulandókban; hiszen ha a mulandókat el is vetette már magától, a lelkiekkel még van gondja. Ebben a tökéletességben a lélek az igazságban szereti a Teremtőjét, a teremtményeket pedig Érte: többé vagy kevésbé, aszerint, amilyen mértékkel ők szeretik Istent." ( Sziénai Szent Katalin, ALEXIA ÉS CECCA ASSZONYOKNAK, 302 )

 

"S úgy növünk bele a nagyszerű világba, mint zsenge növény." ( Hölderlin )

A "palánta" gyakori hasonlat a biblikus irodalomban is..., még foglalkozunk vele.

"Azért mi azok leszünk, akikké lennünk kell..." ( Hölderlin ) 

https://boatswain69.blogspot.com/2022/02/suruseg-halott-mozdulatlansaga-eleg.html

 "Gondoljuk meg, édes fiacskám, hogy amíg az igaz önismeret éjszakájában élsz,
soha nem leszel fogoly; (...)" ( Sziénai Szent Katalin, STEFANO DI CORRADO MACONINAK, 841 )

Mert benne növekszünk. Nem kitalálván magunkat, sokkal inkább betöltve sorsunkat.

Csak "félre kell állni az útból":

"A világ megtiszteltetést, rangot, gazdagságot, magas állású gyermekeket, előkelő származást, valamint gonosz kevélységben megalapozott és meggyökeresedett érzéki örömöket és kedvteléseket keres; 

Isten pedig mindezek ellenkezőjét keresi és akarja. Isten az önkéntes szegénységet, a szívbéli alázatot, valamint önmagunk és a világ minden örömének és élvezetének megvetését akarja, azt, hogy ne önmagunk, hanem Isten dicsőségét és a felebarát üdvösségét keressük, azaz egyedül csak azt keressük, hogyan ölthetjük magunkra a legégőbb szeretet tüzét az igaz és királyi erények ékességével, igaz és Szent türelemmel."

S figyelmeztet is:

"Ne állj ellen többé a Szentléleknek, aki hív téged, mert kemény dolog lesz ellene rugdalóznod,  (...) Légy férfias ember, aki kimegy férfiasan a csatatérre;" ( Sziénai Szent Katalin, STEFANO DI CORRADO MACONINAK MINDEN ERÉNYEK KOLDUSÁNAK, 462 )

https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/i-gnosis-vii-deutero-pal-i1-2-amig.html

 

Ahogy Carl Gustav Jung házának homlokzatra az ajtó fölé fel volt írva:

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html

 "Vocatus atque non vocatus Deus aderit" ( "Hívva vagy hívatlanul, Isten jelen lesz." )

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/egy-lett-kozulunk-mindorokre.html

"-- Hasítsd szét a fát, és ott leszek. -- Emeld fel a követ, és megtalálsz." ( Jézus, Tamás evangélium )

Nincs üresség sem..., ahogy a mozgás is általános, sőt egyetemleges.

" (...) vágyakozom arra, hogy eljuss arra a tökéletességre, amelyre Isten kiválasztott téged. Úgy látom, ha el akarsz jutni oda, akkor egyrészt mértékkel, másrészt mértéktelenül kell élni. És mértéktelenül, illetve mértékkel kell cselekednünk: mértéktelenül kell szeretni Istent és e szeretetben nincs helye semmiféle korlátnak, szabálynak..." ( Sziénai Szent Katalin,  ALEXIÁNAK, 129 )

Összehasonlításban sem...

"És mi módon tesszük tökéletessé azt, ami tökéletlen ? Íme: javítgasd és tisztogasd szíved indulatait az igaz önismerettel valamint a tökéletlenséged iránti gyűlölettel és utálattal, felismerve, hogy annyira hitvány vagy, hogy a szeretetet mellyel egészen Istennek tartozol, a teremtménynek adtad; azaz a teremtményt szeretted mértéktelenül és a Teremtőt mértékkel. Hiszen Istent kell mértéktelenül szeretnünk, a teremtmények iránti szeretetünknek pedig az istenszeretetben kell mértéket kapnia és nem a testi-lelki vigasztalásainkban. Azon légy tehát, hogy mindent Istenben szeress, és javíts magadban minden rendezetlen érzületet. Készíts magadnak két lakást, leányom: egyik legyen a külső cellád, amit el ne hagyj csak azért, hogy sokfelé megfordulj, hanem csak ha a priora iránti engedelmesség vagy a szeretet késztet erre. A másik a lelki cellád legyen, melyet szüntelenül magaddal hordozol: és ez önmagad igaz megismerésének cellája, ahol meg fogod találni Isten benned levő jóságának ismeretét is. Ez a két ismeret egymásban van, ha tehát az egyikkel rendelkezel, a másikkal is rendelkezned kell, különben a lélek vagy zavart, vagy elbizakodott lesz. Mert ha csak önismereted lenne, zavar támadna elmédben; ha pedig csak istenismereted, akkor elbizakodottá válnál. Szükséges tehát, hogy e két ismeret feltételezze egymást és egy valóságot alkosson, hogy eljuthass a tökéletességre. Az önismeretben fogod megszerezni ugyanis érzékiséged gyűlöletét; és e gyűlölet által bíró leszel, felülsz a lelkiismereted székébe, ítélkezel és nem hagyod büntetlenül futni a hibáidat." ( Sziénai Szent Katalin,  ALEXIÁNAK, 130 )

"Ó, mennyire kedves és hasznos az erény, melyet az önismeretünk házában végzett imádsággal szerzünk meg! Önismeretünk házában találjuk meg az isteni szeretet tüzét, valamint a saját nyomorúságunkat, tudatlanságunkat és hálátlanságunkat. Itt van és innen ered az alázatosság ere, önmagunk Isten mérhetetlen jóságában való megismerése által, amely jóságot e házban találunk meg: szeretetének tüzében a bizonyság és a hit táplálja érzületünket. Ekkor lesz imádságunk alázatos, hűséges és szüntelen, és az alázatos Bárány vérének emlékezetével szeretetből végzett; és így eljutunk a legtökéletesebb erényre. És nem csodálkozom azon, hogy a lélek az önismerete által jut el a legtökéletesebb szeretetre és erényre, mert sehol nem találjuk meg annyira ezt az isteni tüzet, mint magunkban." ( Sziénai Szent Katalin,  STAFANO CORRADO MACONINAK, AMIKOR KATALIN RÓMÁBAN VOLT. ÉS EZ VOLT UTOLSÓ HOZZÁ., 848 )

Teremts magadban csendet..., Isten szólal meg benne. Légy mozdulatlan..., Isten mozdítja meg tagjaid...

"Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván." ( Mt 6,6 )