"(...) mázsás súly a lelkiismeretnek." ( Friedrich Schiller, Az elfátyolozott szaiszi szobor )
"Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete."
A lelkiismeret különböző formáiról.., s így a felelősségről és a szeretetről sokat beszéltünk már.
Imponáló a "vértanúk" magabiztossága...
"Ha jó ügyet védsz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled?
Letepernek, megrágalmaznak, kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak
ellened, hamisan ítélnek? Mindez nem változtat azon, hogy az ügy,
melyet védtél, jó volt, s ezért jó volt az, amit csináltál, mikor a jó
ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak
az ügy igazával, melyet meg kell védened. Végül is tehetetlenek az
igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek, vádolhatnak,
de meg nem hazudtolhatnak, elvehetik életed, de nem vehetik el
igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet védesz.
Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha
ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz." ( Márai Sándor )
Honnan veszik?
Annie Reich (1960) szerint az önértékelés (önbizalom) szorosan összefügg az egyén aktivitásával és tevékenységeinek sikerével, mint ahogyan függ a mások iránta mutatkozó megbecsülésétől, elsőrendűen a szülők jó véleményétől. A szociálpszichológusok szerint az önértékelés a másokhoz való viszonyunk, a csoportélet közben alakul ki.
E. Jacobson (1954) szerint az önértékelés a saját én ideális elképzelésének és aktuális állapotának az egybevetése. Úgy véli, hogy az önértékelés akkor tudatosul, amikor az egyén aspirációi és ezek realizálódása közti egyezést vizsgálja, illetőleg amikor az egyén alapszükségletei kielégítésének sikereit és kudarcait mérlegeli.
William James tömören, képletszerűen így fejezte ki az önértékelés lényegét:
önértékelés = sikerek / aspirációk
H. Rodriguez-Tomé (1967, 1970) és M. Gilly (1972) kutatásaik során megkülönböztették a tanulóknak önmagukról alkotott képét attól a képtől, amit tájékozódásuk szerint róluk mások alkottak. A "saját kép" ( imaga propre) az egyén saját szempontjából önmagáról készített leírás, amelyet önmagának erre a kérdésre ad: "Milyen vagy te, vagy milyennek véled magad?" A mások véleménye alapján az önmagáról alkotott ,,Szociális kép"
( image social ) erre a kérdésre próbál választ adni: ,,Mit gondolsz, mások miként vélekednek rólad? Milyennek látnak téged?"
Ez a "pszichikusok"..., a folyton változó világban folyton változó véleményű..., bizonytalan sőt "köpönyegforgató" "szélkakasok" világa.
Márai valami másról beszél..., miben nincs alku?
"Egyedüli, mozdulatlan az, aminek mint egésznek neve: Lét." ( Permenidész, Töredékek, 13 )
"Dicsőítést nem fogadok el az emberektől. Ismerlek benneteket, nincs meg bennetek az Isten szeretete. Atyám nevében jöttem, s nem fogadtatok el. De ha valaki a maga nevében jönne, azt elfogadnátok. Hogyan is hihetnétek, amikor egymást dicsőítitek, de azt a dicsőséget, amely az Istentől való, nem keresitek?"( Jn 5,41-44 )
Δόξαν παρὰ ἀνθρώπων οὐ λαμβάνω, ἀλλὰ ἔγνωκα ὑμᾶς ὅτι τὴν ἀγάπην τοῦ θεοῦ οὐκ ἔχετε ἐν ἑαυτοῖς. ἐγὼ ἐλήλυθα ἐν τῷ ὀνόματι τοῦ πατρός μου καὶ οὐ λαμβάνετέ με · ἐὰν ἄλλος ἔλθῃ ἐν τῷ ὀνόματι τῷ ἰδίῳ, ἐκεῖνον λήμψεσθε. πῶς δύνασθε ὑμεῖς πιστεῦσαι, δόξαν παρ’ ἀλλήλων λαμβάνοντες, καὶ τὴν δόξαν τὴν παρὰ τοῦ μόνου θεοῦ οὐ ζητεῖτε;
Tanítsunk-e nekik...? Mit mond erről Szénai Szent Katalin vagy épp Szophoklész?
 |
| People are not ready to be unplugged. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése