Gnosis III. / πνεῡματιϰόι και ψῦχικόι II. / "ahol a növényzet zöld volt, de maga a hegy durva felületű" ~

"- Jó, hogy jössz Teiresziász."

 "nem annyira gonoszak, mint inkább értetlenek és ostobák,"

 

 

"Az ötödik hegyről - ahol a növényzet zöld volt, de maga a hegy durva felületű - a hívők ilyenek: vakmerőek, nehezen taníthatók; kevélyek, olyanok, akik megelégedettek magukkal, mindent tudni akarnak, de semmit nem ismernek valójában. 

2. Kevélységükben elvetik maguktól az értelmességet, és az örült esztelenség költözik beléjük. Egymást dicsőítik, mintha valóban bölcsek lennének, tökéletes tanítóknak akarnak mutatkozni, de valójában esztelenek. 

3. Sokan nagyképűségük miatt üressé válnak. Olyanok, akik felfújják magukat. Hatalmas démon a kevélység, de a cselekedetei üresek, ezért közülük sokakat elvetnek, míg azok, akik megtérnek és hívőkké lesznek, alávetik magukat az értelmességnek, így majd megismerik saját ostobaságukat. 

4. Számukra van még megtérés mert nem annyira gonoszak, mint inkább értetlenek és ostobák, ha megtérnek, az Istennek fognak élni, ha pedig nem térnek meg, akkor majd azokkal az asszonyokkal élnek együtt, akik ebbe a rosszba belesodorták őket." ( Hermasz A Pásztor, XXII 1., 352-353 ) 

  Ilyennek látnak minket a a "pszichikusok"

 

Olga Beblova, Az Ötödik hegy

 

"- Jó, hogy jössz Teiresziász. Éppen arról értekeztünk, hogy győzelmünkhöz, városunk jólétéhez még szükségünk van előjelekre.
Ezt egy ősz ember mondta. Egyike azoknak, akik még a Kadmosz megölte sárkány fogaiból születtek.
- Például egy tehénre. Legyen tehén. Kadmoszt is az vezette ide, városalapításra. Igazán jó előjel lenne. Szó sincs róla, hogy meg akarnók rendelni. Csak jólesnék, ha tehenet látnál.
- Jó. Megnézzük.
A jós kiegyenesedett. Tenyerét ég felé fordította, aztán körülnézett. Két kutyát látott a thébai utcán. Ezek egy darabig kergették, ingerelték, most éppen megnyugtatták egymást.
- Két kutyát látok- mondta ünnepélyesen. 
- Nem egyet? – kérdezte az előbbi vén.
- Kettőt.
- És nem tehenet? – így Polüdórosz. – Nézd meg jobban.
- Megnéztem. Kutyák. 
- Nem tarka? – Ezt egy másik sárkányfogból-támadt vitéz kérdezte.
- Nem tarka. Szürke. Azaz pontosabban: szürkék. Bár most nagyon egybefolynak.
- Nem egy? 
- Kettő.
Polüdórosz széttárta a karját: Teiresziásszal nem lehet okosan beszélni. Illőnek érezte, hogy figyelmeztesse, mennyi jótéteményben részesül. Ezt meg is tette. Utána még egy végső kísérletet tett.
- Milyen a tőgye? – kérdezte.
- Tőgyük – javította ki Teiresziász. – Egyébként pedig néhány árnyalatnyi helyesbítést kell még tennem. Tőgyük sem, mert az egyiknek semmiképpen sem lehetne tőgye. De tőgye sem mert a kutyáknak az nincs. Nem így nevezik. Két szürke eb. Szerelmeskednek. És nem tudom hogyan hathat ez a most induló háborúra. 
- Hiszen mi is csak árnyalatnyi helyesbítést kívánnánk, Teiresziász – mondta most egy fiatal vén. Nagyon energikus volt, ezért került a vének tanácsába. Látszott, hogy indulatos, de nyugodtan beszélt, nyájas, oktató hangon. – Csak annyit, hogy nem szürke, hanem tarka; nem kettő, hanem egy; nem eb, hanem tehén. 
- És akkor már egyáltalán nem különös, hanem magától értetődő, hogy a tőgye telt – tette hozzá Polüdórosz. 
- És ha a tőgye telt, akkor van is. - felelte Teiresziász. – Csakhogy nincs. Ezért telt sem lehet." ( Teiresziász és a Tehén )

 Mi meg ilyennek őket...