"Bátoríts másokat!"
Heidegger "erdészeti fakitermelő utaknak" nevezi a filozófiai irányzatokat, amik a maguk útján haladva, gyakran a hegy ellentétes oldalain közelítik meg a tetőt, s ott találkoznak.
Az vallásokat egységesen, kissé "felülről" vizsgálók ugyanezt látják. ( Luc Benoist )
Erre utal az a kétségbeesett, erőlködés is, ahogy minden vallási irányzat a saját útját próbálja kizárólagosnak, "egyedül üdvözítőnek" beállítani.
Ahogy a régiek is mondják, aki ideges, annak aligha van igaza!
Mégis, most próbát teszek, mindenkinek egyszerre igazat adni, de el is venni mindenkitől a stabil, de statikus támaszt, valami dinamikussal cserélve fel azt!
Egy adott vallás egy adott kultúrában születik, adott történelmi helyzet által generált problémákat kívánva megoldani. Nem feladatom most ezeket egyenként feltárni, de jó játék belegondolni.
Vannak az általam "individualistának" hívott vallások, ahol a kulcs szó is az "meditare"..., tehát befelé indul el a vizsgálódás..., s végül egy belső megvilágosodás során nyílik ki a végtelenre, ill. minden érző lény felé! ( Ide értem a buddhizmust, brahmanizmust, jainizmust..., stb )
S vannak a "kollektivista" vallások, komoly és szigorú közösségi szabályokkal, ennek szélsőséges formája az Iszlám, aminek a neve is az "alávetésből" származik.
S melyik a jó?
Az mindig a helyzettől függ..., ha külső veszély fenyeget, az "ostromlott vár" szindrómának megfelelően minden közösség a kollektivista vallások felé leng ki. A kollektíva védelmet ad, de elveszi egyéni szabadságunkat.
Ha túlzott rend van..., esetleg semmilyen; az egyéni és belső út ad szabadságot, belső támaszt.
S ami érdekes, az inga kollektivista széléről nézve mindenki "liberális", a kollektivista széléről pedig "konzervatív", "rend elvű"!
A probléma az, hogy az inga oda-vissza
leng, sosem áll meg középen. ( A kereszténység nagyjából a középúton
"van", bár a kereszténység egyháztörténete is mutatja ezt az inga mozgást,
ami törvényszerű. )
A kereszténység nem vezet egy 5-10 éves meditációs gyakorlat irányába már katekumenátusod kezdetén, hisz csak akkor tudhatnád, mi a helyes, ha már átlátsz a "rendszeren"...; erre nincs idő, az emberi élet véges, ebből egy bizonytalan eredményű megvilágosodás-keresésre ennyi időt elpazarolni "Isten ellen való vétek"!
Ha jó lelkivezetőd van, közben tanít kontemplálni. ( Ha nincs..., akkor is van, ez a második szuperegód, a "daimonionod". Kitérünk még rá! )
Meditare és kontemplare, meditálás és szemlélődés. Kulcs szavak ezek.
De tényleg olyan fontosak-e mint gondolnánk?
Hogy néz ki a rendszer a lelkivezető szempontjából?
Rafael kapucinus atya mondta egyszer nekem még Mórott, csak kétféle paptól fogadj el tanácsot, attól aki igazán lelki ember, vagy aki szigorúan a katekizmus alapján áll! ( Ugyanazt a tanácsot fogják adni! )
“Priests have received a power which God has given neither to angels nor to archangels. It was said to them: ‘Whatsoever you shall bind on earth shall be bound in heaven; and whatsoever you shall loose, shall be loosed.’ Temporal rulers have indeed the power of binding; but they can only bind the body. Priests, in contrast, can bind with a bond which pertains to the soul itself and transcends the very heavens. (...)" ( Anyaszájú Szent János )
Ám fontos tudni, a "lelki ember" nem szabadelvű. S aki "katekizmus alapján álló" sem merev rendpárti, nem is lehet az.
Miért?
Az idézet így folytatódik:
"(...) Did [God] not give them all the powers of heaven?…What greater power is there than this? The Father has given all judgment to the Son. And now I see the Son placing all this power in the hands of men. They are raised to this dignity as if they were already gathered up to heaven.” ( Anyaszájú Szent János )
And now I see the Son placing all this power in the hands of men..., súlyos szavak. Nagy felelősség.
Életünk a saját és egymás kezébe van téve.
"Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!" ( Jn 15,13-17 )
A fenti idézetet gyakran értelmezik lehetőségként, ha szeretsz..., ha megteszed...
Tévedés.
Ez a feladat. Ez a küldetésünk.
( S Isten barátjának lenni azért mégis csak jobb lenni, mint bármi más szolgájának... )
Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen." ( Mt 16,24 )
Egymást "cipeljük".
Csoda, hogy a szentek mindenkor kellemetlenek mindenhol és mindenkinek?
Minél szentebb vagy annál nehezebb a kereszt, ki szereti, ha a Golgota felé mentében még akadályozzák, bosszantják is...; - "Nem tudják mit cselekszenek".
Ahogy Walter Nigg írja: "A szentek kényelmetlenek - de az egyház belőlük él. ( Walter Nigg )
Mindannyian belőlük élünk.
Ők a "fanatikusok"...
Ez az a pont ahol minden vallás "összeforr". Itt érnek össze az "erdészeti fakitermelő utak".
A szentek valamilyen mértékben mindig eretnekek, hisz gyorsabban reagálnak, mindig "megelőzik" korukat..., vagy épp "súlyosan elmaradottak".
Mert ahogy Fulton J. Sheen is mondja, ők tudják: "Right is right." illetve, hogy "Wrong is wrong."
Tudják, mi helyes és mi helytelen.
Ehhez nem mindennapi magabiztosság kell.
Honnan származik?
A világért, az érző lények iránti aggodalomból.
Amikor a kereszténység középutas
természetéről kérdeznek "stílusosan" egy zen buddhista történettel
szoktam felelni:
"A tanítvány egyszer így szólt:
- Mester, olyan bátortalannak
érzem magam.
- Bátoríts másokat! - felelte a mester. "
Vagy másképp megfogalmazva..., "vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg." ( Izajás 40,1 )
2019. 05. 11. ( Frissítve: 2021. 06. 22. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése