Hogyan csattan egy tenyér?
"Tudod, hogyan szól két tenyér, ha csattan. Vajon miként szól egy tenyér, ha csattan?" (Zen Koan)
Ütés vagy simogatás?
Szem vagyok! ( Ἄλκηστις ), "a napsugárt kivánja látni még szeme,
hisz már ezentúl semmikor nem nézhei, csak most utolszor a nap sugarát, a nap körét."( Euripidész, Alkésztisz, 232 )
"Hogy mutathatná, hogy tiszteli
urát, jobban, mint így, hogy érte halni kész?" ( Euripidész, Alkésztisz, 231 )
Ez az egyik út..., s ki tudja "simogatás"-e ez?
Ahogy Kisléghi Nagy Ádám Szent Jeromos képén én mindig János apostolt vélem látni, ugyanígy vagyok Frederic Leighton Flaming June című festményén lévő nőalakkal, - ő nekem a haldokló Ἄλκηστις valahol az álom és elmúlás határán...
"Dicsőséges lesz hát halála, tudja meg,
S a legjobb asszony ő a széles ég alatt." ( Euripidész, Alkésztisz, 231 )
https://boatswain69.blogspot.com/2021/08/de-profundis-fogsag-elott-patmosz-i2.html
Frederic Leighton, Flaming June ~ "Egyedül te merted, te asszonyok leg- |
A halállal szemben bátran meg kell állanunk, s döntenünk..., vállaljuk-e a szeretetünkből fakadó kockázatot, hogy el is bukhatunk.
Von Hjo az utolsó pillanatig ψῦχικός.
"- De én eddig még egyetlen egy fogadalmat sem
szegtem meg - tiltakozott Von Hjo.
- Jó utat! - mondta a mester, majd a gésa felé fordult és
szigorúan így szólt hozzá:
- Nem tudod, hogy bűn bort adni egy szerzetesnek?
Nem félsz, hogy a pokolra kerülsz?
- Nem - válaszolta a gésa. - Von Hjo jön, és megment.
Nagyon jó válasz - dicsérte a mester."
A valódi szeretetkapcsolatról tanul meg valami fontosat..., áldozat nélkül semmit sem ér.
https://boatswain69.blogspot.com/2021/05/von-hyo.html
Két mester találkozása, két pneumatikusé ( πνεῡματιϰόι ) ..., tanítják a "zöldfülűt".
Válaszolhatna Von Hjo valami olyasmit is, mint Admétosz apja:
"Nemzettelek s neveltelek, hogy e ház ura
légy, ám helyetted halni épp nem tartozom,(...)" ( Euripidész, Alkésztisz, 251 )
Vagy ilyet:
"(...) ilyen törvényt örökbe nem kaptam soha,
apáknak halni fiaikért nem hellén szokás.
Balsorsunak vagy boldogsorsunak magad
számára születtél; tőlem megkaptad, mi jár.
Sokak felett uralkodol, sok földet is
hagyok reád, mit mind apám hagyott reám.
Mi volt a vétkem? Mit raboltam tőled el?
Ne halj meg értem, s érted nem halok meg én.
Örülsz a napnak; és apád nem, azt hiszed?
A lenti létben, úgy hiszem, hogy hosszu lesz
időnk; az élet kurta, annál édesebb.
Szégyentelen küzdöttél éltedért te is,(...)" ( Euripidész, Alkésztisz, 252 )
Undorító gondolatok..., sokan gondolkodnak így.
Nem is alkalmasak χειρουργός-nak.
Nagy kedvencem Maximillian Kolbe atya is lapulhatott volna a sorban..., de nem tette.
https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/egy-szent-legyen-bator-telve.html
Ἄλκηστις hány szabályt szegett meg döntésével? Sokat, s egyik súlyosabb, mint a másik. Elhagyta így gyermekeit..., feladta a ház úrnőjeként vállalt teendőit, lemondott fiatal életéről.
"S a gyermekek csak csüngtek anyjuk köntösén
és sírtak; karra vette ő hol az egyiket,
hol a másikat, s csókolta halni készülőn."
(...)
"Erös bástyát talál apjában a fiú;
de, kislányom, te mint serdülsz föl boldogan?" ( Euripidész, Alkésztisz, 237 )
(...)
"egy se volt számára oly silány,
hogy búcsúszót ne váltott volna véle is." ( Euripidész, Alkésztisz, 252 )
Mégis..., neki adnánk gyereket. Ő méltó emberi életet élni..., s ő méltó egy jó férjre.
"Nem gyűlöllek: engem egymagam
ölsz meg; hozzád s uramhoz hűtlen leszek, ezért halok meg." ( Euripidész, Alkésztisz, 232 )
S az utolsó pillanatig tisztelettel viseltetik férje iránt..., még gyermekeihez is így szól:
"Apátok szavát hallottátok, gyermekek,(...)" ( Euripidész, Alkésztisz, 238 )
"Admétosz, látod készenálló végzetem;
előbb, mint halnék, hadd mondom ki óhajom.
Téged becsülve áldozom fel életem,
cserébe érted, hogy te láthasd még a fényt;
nem kéne halnom, mégis meghalok, hogy élj;" ( Euripidész, Alkésztisz, 236 )
"(...)mert annak teste tisztességet érdemel,
ki éltedért az éltét adta, gyermekem,
és nem tett engem sarjtalanná, s nélküled
bús vénkoromban sorvadozni nem hagyott,
S nemes tettével minden nőnek életét
dicsőbbhirűvé tette, türő-bátorul.
Ő, megmentője, fiamnak, te, ki engem is
fölemeltél romjaimból, légy Hádészban is
köszöntött s áldott. Ilyen nászt kell kötnie
minden halandónak, vagy nem nősülnie." ( Euripidész, Alkésztisz, 250 )
Mint minden valóban jó dráma végén, itt is az igazi tragédia a "függöny lehullása" után kezdődik. Hogy fognak ezentúl a családtagok egymás szemébe nézni? S mi lesz Άλκηστις-szel, talán megölik vagy elüldözik irigységből?
Gondoljunk csak Capek "Glória" című novellájára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése