Gnosztikus irodalom III. / Nikodémus-evangélium I. / Πνεῡματιϰόι ( "Az alvilág homályában mindegyik prófétál." ) / πνευματική αριστοκρατία III. ~ fekete habokból édes létre vezérled:

 Limbo I.

Krisztus urunknak hálát mondunk, örökélet-adó felneveléséért. I.

Nikodémus evangélium I. / Κλήμης ὁ Ἀλεξανδρεύς 

Vanyó László zseniális teológus volt..., mégis gyakran nem értek vele egyet, valószínűleg mert én inkább szívvel ő pedig ésszel közelíti az írásokat. Ő a szószerinti..., míg én mint a gnosztikusok egykoron az allegórikus egzegézis helyezem előtérbe..., a mögöttes tartalmat keresem.

A Nikodémus-evangélium zseniális valódi gnosztikus írás, s nem minden humor nélkül való...

Kiket szabadít ki Jézus?

Ez a legfontosabb kiindulópont:

"Az alvilág homályában mindegyik prófétál." ( Vanyó László, Az ókeresztény egyház és irodalma, 199 )

Ez a kulcs mozzanat..., ahogy Kórodi Tivadar egykori tanárom megfogalmazta:

"Oda is készülök."

Első kérdés, hol a Pokol..., lehet, nem jelen világunk alatt, sőt inkább ez már az maga?

Ha igen..., már ki is pipálhatunk egyet a gnosztikusok elleni sok vád közül..., csak ki akartak szabadulni mindennapi poklukból..., bűn volna ez?

S hogy mi tudjuk..., a sok visszahúzó erő java része a test félelmeiben táplálkozik, ezért gyanakodva tekintünk a test folyamataira. Hiba volna ez?

"(...) most, mikor meghalt, légy készen, hogy idecsaljuk őt. Én tudom hogy csak ember, mert hisz hallottam, amikor azt mondta: szomorú a lelkem mindhalálig." ( Nikodémus-evangélium, Apokrifek, 277 ) 

S már megint a "hogyan csattan egy tenyér" koannál tartunk..., Jézust nem kellett arra kérni, vagy elcsalni, hogy pokolra szálljon, ahogy Ádámot, Ábrahámot, Dávidot, Keresztelő Jánost, az összes prófétákat és pátriárkákat sem, hogy szüntelenül tanítsanak még a pokol sötétjében is.

Ez a Πνεῡματιϰόι sorsa..., végzete. 

Mi úgy tekintünk magunkra mint egyfajta  πνευματική αριστοκρατία - ra..., ezt sem gondolnám, hogy akkora baj volna.

Van aki meg pl. matematikából jó.

"Úr a szentek előtt, magas égi királynak
örökös igéje te, bölcsesség feje,
megszorultak mennyei támasza.
nemzetségek megváltója,
pásztor, szántó, kormány, zabola,
szentséges nyáj isteni szárnya,
egy napig élők égi halásza,
ki a bűntenger-mélyből a halakat
fekete habokból
édes létre vezérled:
te vezess, hű nyáj édeni pásztora,
szent, te vezessél,
érintetlen kicsinyek fejedelme. (...)" ( Alexandriai Kelemen ( Klémész ), Himnusz )

Fra Angelico, Christ in Limbo, 1441