Kozmológiai antropológia I.
"Nyugodtabban néz a mai világba, mert azt látja, hogy az ismeretlen Istent imádják az emberek." I.
"Az Úr megjelenése előtt a görögöknek igazságosság végett volt szükségük a filozófiára, Most pedig az istenfélelemhez válik hasznossá, egyfajta előnevelésként azoknak, akik okoskodással szerzik meg maguknak a hitet. Hiszen az mondja, ,,meg nem ütöd lábadat" ( Péld 3. 23 ) A gondviseléshez hozzáteszi a szép dolgokat, legyenek azok a görögöktől eredőek, vagy akár a mieink. Minden szép forrása ugyanis az Isten. Ám alapvetően az Ó- és Újszövetség, ezt követően pedig a filozófia szép dolgainak a forrása. Meglehet, hogy a görögök előzetesen megkapták ezeket, mielőtt még hívta volna őket is az Úr. Úgy nevelte ugyanis maga a filozófia a görögséget Krisztushoz, miként a zsidókat a Törvény. így hát a filozófia az út egyengetésével készíti fel a Krisztus által beavatottat. Salamon azt mondja a bölcsességről. "Ragadd meg azt, és tisztességre juttat téged, gyönyörű koronát ajándékoz neked" ( Péld 4,8.9 )." ( Alexandriai Kelemen, Sztrómateisz, I,V, 28 )
 |
"Szerezz bölcsességet, szerezz okosságot, El ne hagyd azt, akkor megőriz téged, A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet, Ragadd meg azt, akkor felmagasztal téged, Bájos füzért fon a fejedre, |
Alexandriai Kelemen is elismeri..., a görög "láttak már karón varjút"..., magának Pál apostolnak is nehéz volt újat mondania..., pedig módszertanilag kiválóan felépített beszédet adott elő nekik.
https://boatswain69.blogspot.com/2020/11/elhivott-szenteknek.html
https://boatswain69.blogspot.com/2021/01/en-azt-hirdetem-nektek.html
Akkori írásunkat Nyíri Tamás gondolatával fejeztük be:
"Nyugodtabban néz a mai világba, mert azt látja, hogy az ismeretlen Istent imádják az emberek." ( Nyíri Tamás: A keresztény ember küldetése a világban, 43 )
Mit tudtunk meg azóta Istenről..., az igazság az, hogy semmi újat..., s ez egyáltalán nem meglepő; mindazonáltal valamiféle összhang kezd kialakulni a "források" között.
Valamivel tisztábban látunk..., Turay Alfréd szavával éljünk, nőt a rendezettség. Willigis most örülhet... Egy kiismerhetetlenül bonyolult és végtelen valóság vizsgálatának lehetséges értelmezési keretei úgy látszik közelednek egymáshoz, sőt itt ott már átfedik egymást és meglepően hasonlónak írnak le látszólag eltérő jelenségeket.
S van már hogy majdnem ugyanazt a nevet is adják nekik. Ez kész csoda számba megy...
Ha a tudományos kiindulópont azonos a metafizikaival..., nem csoda, hogy ugyanarra a következtetésre is jutnak. Mi ez a kiindulópont?
A hipotézis megtagadásának elve. ( Ha létezik ilyesmi egyáltalán. )
Pierre-Simon de Laplace Napóleonnak arra az ellenvetésére, hogy a "Mécanique céleste" című művében sehol sem szerepelteti a Jóistent, ezt válaszolta:
"Nem volt szükségem erre a hipotézisre, Sire."
és Szung Szán:
"Ha meg akarod érteni a Buddhák birodalmát, valójában igazi önmagadat akarod megismerni. "Mi vagyok én?" Ez azért van, mert az elme a Buddha, és a Buddha az elme. Amikor teljesen felfogod a saját elmédet, az összes Buddha és minden kiváló tanító elméjét éred el. Ez ugyanaz az elme. Fogalmi szinten érthetjük ezt a beszédet, de hogy ténylegesen mit jelent, nem tudjuk. Az emberek mindig szeretnek az elméről, az elméről, az elméről, az elméről, az elméről beszélni. De mi az elménk? Milyen nagy az elménk? És ilyen színű? Kemény vagy puha? Kerek vagy szögletes? Zöld vagy sárga vagy kék? Nem ismerjük
e dolgot, pedig mindennap minden egyes pillanatban használjuk. Csak ezt a szót, ezt a nevet értjük: elme. A több ezer filozófiakönyv ellenére sem vagyunk egészen biztosak abban, hogy hol van ez az elme! Itt van, vagy a karomban, vagy a gyomromban - hol van az elmém? Mi éri el, hogy itt maradjon, és most hol jár? Valóban van elménk, vagy ténylegesen nincs is elménk? Mi az elme? Ha igazán felteszed - nagyon mélyen - ezt a kérdést, akkor az egyetlen dolog, amit válaszolhatsz, az, hogy nem tudom..."( Seung Sahn, A zen iránytűje, A zen buddhizmus, 341 )
 |
| "nagyon Ott van" |
A kiindulópont tehát az, hogy nem fogadunk el kiindulópontot..., Isten létét sem.
Mégis van ami tiszta...
Engels igazán nem vádolható teista gondolkodással, ahogy a korábban sokat idézett Feuerbach sem..., mégis rendkívül hasznos megállapításokra jutnak...., minket is igazolva, bár cseppet sem ez volt a céljuk vele.
"Ahol a felszínen a véletlen űzi játékát, ott mindig belső, rejtett törvények uralkodnak rajta, és csak azon fordul meg a dolog, hogy ezeket a törvényeket felfedezzük." ( Engels, Ludwig Feuerbach és német filozófia vége, 21, 297 )
S ez már akkor is elgondolkodtató jelenség..., ha a törvények inkább leíró, mint megokoló sémák.
Diákjaimmal beszélgettünk a tudás szintjeiről. Először a nem tudás, aztán a felismerés, majd a reprodukálás és önálló kombinálás és a változó helyzetekhez való adaptálás képessége.
De létezhet-e "nem-tudás"? Aligha. Én inkább "anamnézisnek" nevezném a jelenséget..., aki iskolába jár, azért tanul hogy ráébredjen, mire való, mire nem..., ahogy "daimónja" megkívánja.
Senkiből sem lehet kihozni egy Raffael-t, ha nincs benne, írta Marx.
"csak abból válhat Raffael, akiben Raffael lakozik."
Igaza volt.
Az iskola feladata segíteni..., mint ahogy Szókratész segített, "bábáskodva" világra hozni a "daimón" újabb változatát..., melynek hatalmába kell kerítenie a tanítványt..., csak így van értelme.
Ha nem sikerül csak "rizseszsák" vagy "ruhafogas" az illető, most egy híres zen történetre célozva.
Semmiképp sem több ennél...
Egy ruhafogasnak vagy egy rizses zsáknak nincsenek kérdései, hisz segíteni sem tudna ha megtudna valamit rólunk..., nézzük el ezt nekik. Ők a "testiek". Sokat beszéltünk már róluk..., nem érnek ennyit.
Ám nem beszéltünk a "lelkiek" szélsőségeiről...
Tegnap beszélgettem egyik kolléganőmmel, akinek erős buddhista kötődései vannak, s képzettnek mondható, és mutattam neki egy képet egy japán zen mesterről... ( feljebb látható ), "nagyon Ott van" fogalmazott Ő.
És tényleg..., Tőle meg mi nem tudnánk kérdezni..., legfeljebb leülni a lábához..., a lótusz mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése