"Hallottátok-e: ne fontoskodjatok!"
jövendölés-bizonyítás kontra tudományos dogmatika
Alexandriai Kelemen I.
Az igazság az, hogy a "ortodox" kereszténység..., nevezhetnénk "intézményesített"-nek, a később győzelemre jutott ágnak, hisz eleinte ezek az irányzatok párhozamosan futottak és tagjaik mind kereszténynek is nevezték magukat; eleinte vesztésre állt, először alapvetően misztikájában de spiritualitásában is alulmaradva, majd ahogy Markionnál láttuk..., érzelmi alapjait tekintve is...,- a gnosztikus ághoz viszonyítva.
Egy így ha vallásnak nevezzük megsemmisítő hátránynak tűnhet. De minimum elkedvetlenítőnek...
S mit mond ilyenkor egy jó politikus?
Ha nem tudsz valamit legyőzni..., állj az élére. ( De ez már nem a lelkekről..., sokkal inkább irányításról és a hatalomról szól. )
Harnack ezt így fogalmazta meg Dogmatörténetében:
"A gnosztikusok éles különbséget tettek "πίστις" és "γνώσις" között; Eirénaiosz és Tertullianus csak kényszerűségből éltek a tudománnyal és a spekulációval, magához a hithez számítva azt, amire a teológiai kifejtésből szükségük volt. Alapjában véve megelégedtek a tekintéllyel, a reménnyel és az élet szent rendtartásaival, olyan épületet építetek, amit maguk sem akartak. De a 2. század végétől feléled az egyházban a tudományos vallás és a teológiai tudomány iránt vágy ( iskolák Kisázsiában, Kappadókiaban, Edesszában, Aeliaban - az egykori Jeruzsálemben Caesareában, Rómában; az alogusok, Kappadókiai Alexandrosz, Julius Africanus, Theoktisztosz, theodociánus
iskolák).
A legerősebben a tudomány városában, Alexandriában, ahol a kereszténység Philón örökébe lépett, és ahol a 2. század végéig valószínűleg nem történt meg a keresztényeknek exkluzív alapokon történő szigorú formálása.
Az alexandriai egyházra az alexandriai keresztény iskolával egyidejűleg vetődik rá a történelem világossága (190 körül); ebben az iskolában az egész görög tudományt tanították, s az evangélium és az egyház szolgálatában hasznosították.
Sztrómateisz c. könyvében Kelemen, Pantainosz tanítványa, az első olyan keresztény egyházi művet nyújtotta, amelyben a görögök vallásfilozófiája nemcsak apologetikus és polemikus célokat szolgál, hanem annak eszköze, hogy elsősorban föltárja a kereszténységet a gondolkodó emberek számára (akárcsak Philón és Valentinosz esetében). Az egyházi hagyomány magában véve nem idegen Kelemen számára; aláveti magát a hagyomány tekintélyének, mert a szent iratokat kinyilatkoztatásnak látja; de tudatában van annak a feladatnak, hogy tartalmukat filozófiailag fel kell dolgozni és gondolkodva kell magáévá tennie.
A πίστις adva van; át kell olvasztani a γνώσις-ba, azaz olyan tant kell kifejleszteni, amely eleget tesz egy filozófiai világnézet és etika tudományos követelményeinek.
A gnózis nem mond ellent a hitnek, de nem is csak néhány helyen támasztja alá és világítja meg, hanem felemeli egy magasabb szférába: a tekintély világából a világos tudás és az istenszeretetből folyó belső, szellemi egyetértés szférájába. De a πίστις-t és a γνώσις-t összeköti az, hogy mindkettő a szent írásokból meríti tartalmát (a gyakorlatban Kelemen mégsem olyan pontos szentírás-teológus, mint Origenész).
Az idealista görög filozófia (hiszen az újplatonikus filozófia 200 körül kezdődik Alexandriában, és rögtön részben békés, részben polemikus kapcsolatba kerül a keresztény filozófiával) Végső céljait és egész apparátusát az Írásokra vonatkoztatja, de egyúttal Jézus Krisztushoz és az egyházi kereszténységhez is - amennyire az akkoriban Alexandriában létezett - hozzáköti.
Az az apologetikus feladat, amelyet Jusztinosz állított maga elé itt szisztematikus-teológiai feladattá vált. Ennek megfelelően Kelemen nem a jövendölés-bizonyításban helyezte el a pozitív anyagot, hanem Philónhoz és Valentinoszhoz hasonlóan = végtelen fáradsággal tudományos dogmatikává alakította át.
(Adolf von Harnack, Dogmatörténet, VI, 23§, Alexandriai Kelemen, 88 )
Eddig "πίστις"-t hirdettünk, ők a "γνώσις"-t, vegyük el tőlük a gnózist..., meglátjuk mi történik?
Van azonban itt egy kis bökkenő..., az a "γνώσις", nem azonos a gnosztikusok "Γνῶσις"-ával.
Marad az "erjedés"..., s ez még sok problémát fog jelenteni a keresztény egyházakban..., de minden más intézményesült egyháznak is.
"(...) S az üvöltve lobogó fáklya, s e végső édesség: ugyanegy.
Ha kérdik őt -- felel:
"Ne fontoskodj." Ajkát biggyesztve szól: "Ne fontoskodj." Harmadszor is azt mondja: "Ne fontoskodj." S elhallgat.
Az eleven fáklya körbe-szalad és ordít:
"Hallottátok-e: ne fontoskodjatok!
E két szó a nektek röpített ige, e két szó a Nagy Könyv, e két szó, mely a világ rángását feloldaná!(...)" ( Weöres Sándor, XX. századi freskó )
https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/hitben-vagyunk-egyek-nem-tapasztalasban_4.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése