Hogyan csattan egy tenyér?
"Tudod, hogyan szól két tenyér, ha csattan. Vajon miként szól egy tenyér, ha csattan?" (Zen Koan)
Ütés vagy simogatás?
Szem vagyok! ( Ἡρακλῆς )
Egy szál rózsa hatalma...
https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/oda-is-keszulok.html
Háborúba készülsz..., közben szemedet a békén tartod. ( ~ Assisi Szent Ferenc )
Ki tudja..., keménység-e ez?
Ostobaság átvállalni más bűnét ( Dosztojevszkij, Karamazov testvérek ), de ostobaság menteni más életét is.
Téged küldtelek..., kiválasztottságunk tudata e két szó. Weöres Sándorral szemben én ezt a kettőt kötném mindenki lelkére. Ezzel is meg lehetne menteni a világot..., de csak ha válasz rá:
"munkát végzek. (...) De amit rámrónak, én meg nem tagadhatom." ( Euripidész, Alkésztisz, 243 )
S nem alkalmi viselkedésforma ez..., mondhatni: "rutin", egyfajta "drill".
"Mit megvívok, nem első lesz e küzdelem." ( Euripidész, Alkésztisz, 243 )
Persze ennek is csak akkor van értelme, ha a jóért folytatott küzdelemben erősödött eme akarat és test.
Petőfit már éljeneztük Szabadszállási Kiáltványa nyomán..., vagány beszéd, mondtuk. Mit mondjunk Ἡρακλῆς-éről?
"Meg kell most e nemrég-holt nőt mentenem,
s e házba visszahoznom Alkésztiszt hamar
s így Admétosznak tennem szép szolgálatot.
Megyek tehát, hogy ott meglessem éjsötét
leplű urát a holttesteknek, a Halált,
mert sírközelben issza ő a vért, tudom.
S ha leshelyemről rászökellve megfogom,
köré vetem majd körbe mind a két karom,
s őt senki meg nem tudja tőlem menteni,
bordája reccsen - át kell a nőt adnia.
S vadászatom ha tán elvétem, s nem jön el
a vérivásra, akkor hát leszállok én
a Lánynak és az Úrnak lenti naptalan
lakába, és elkérem; s fölhozom, tudom,
Alkésztiszt, hogy karjába adhassam derék
vendégelőmnek, aki el nem kergetett,
bar súlyos bú gyötörte, s ő, a nemesszívű,
előlem eltitkolta, engem így becsül." ( Euripidész, Alkésztisz, 243 )
Ez sem akármilyen beszéd..., lesben állok és amikor jön vért inni megfogom..., ha nem jön el a pokolra szállok utána.
Igazi férfi szöveg a javából.
De mi motiválja Ἡρακλῆς-t?
Herkules típusúak..., Salamov, Van Gogh, Dédnagyapám..., szembefeszülni a sorssal. Hölderlin..., s elbukni..., ha nem marad más.
https://boatswain69.blogspot.com/2022/04/o-crux-benedicta-winnerek-utja-ii.html?spref=fb&fbclid=IwAR1x7zZRnwmTcGCDI6KS5n8nNJFiY5tirIoaIOINv5iNsqJQJeO2PWIFv7w
https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/majd-ha-eljon-probatetel-ideje.html
Magamért? Hálából vagy együttérzésből nem terhelni mást, vagy könnyítni sorsán, még önbajomban is?
De aztán gyorsan "továbbállni", hiszen minden jó elnyeri méltó büntetését!
A kereszténység nem sok újat tudott nyújtani a lelkekért az alvilágba alászálló hős illetve a méltatlanokért legvégső áldozatra is kész szerető személy alakjával; Alexandriai Kelemennek igaza volt...
Az intelligens görögöknek vagy római polgároknak ennél többre volt szükségük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése