Három farkas ( I. )
"S tapasztalásod komorrá tett. Jobb szeretném, ha bolondom volna, hogy fölvidítson, mint tapasztalásom, hogy elkomorítson. S még hozzá utazni érte!" ( Shakespeare: Ahogy tetszik )
"Ó, isten az ember, mikor álmodik - koldus, ha gondolkodik, (...)" ( Hölderlin, Hüperion, 100 )
Ahhoz, hogy hétköznapi értelemben erkölcstelenek mondhasd magad, arra van szükséged, hogy értékelhető etikai magatartásod legyen, ahhoz elvekhez kell ragaszkodnod..., még akkor is, ha ez az elv az "elvtelenség" is hétköznapi értelemben.
Akinek konzisztens álláspontja és világképe van, az nem lehet erkölcstelen. Aki igazán erkölcstelen az tényleg "anomiás"..., aki semmiféle törvényt nem tart maga fölött úrnak.
Már beszéltünk erről; nem az a lényeg, mennyit ér..., az a fontos kinek szolgál.
Nem mellékesen, hogy ki számít erkölcstelennek, azt mindig az éppen uralkodó erkölcsi rendszer határozza meg.
Szókratészt is "erkölcstelenség" vádjával végezték ki, pedig kevesen voltak olyan elvszerűek, mint ő...., s ezt, hogy halála előtt el sem szökött, pedig lehetővé tették a számára, bizonyította is.
Tehát jó sokféle etika között választhatunk..., lényegében ahány ember, annyiféle etika, mely jóra és rosszra osztja a világot. Ez az etika lényege.
Az etika lényege, döntsd el, kinek szolgálsz! S tarts ki mellette! Ez lesz a te etikád.
"Gondolat általában nem létezik, hanem csak az egyes ember gondolata. Minden gondolat annak nyomait viseli magán, akitől származik." ( Otto Heuschele )
Jó lenne-e ha meghalna az erkölcs? Ha elpusztítanánk az utolsó etikai rendszert is?
Mindig az a kérdés, mi lépne a helyére?
Milyen felelősség lépne a helyére, ha már más korszak nincs az ember életében mint a "felelősség kora"? ( Sarkadi )
2018. május 3.-ai bejegyzésemben elmélkedtem Esterházy Péter idézetéről..., de akkor a Balek-Bunkó összehasonlításról..., de azzal már végeztünk, nézzük ennek egy másik oldalát!
Igaza van-e?
"Amikor az ember megszületik, három életút közül választhat, mert más választása nincs: ha jobbra mész, felfalnak a farkasok; ha balra mész, te falod fel a farkasokat; ha egyenesen, önmagadat falod fel." ( Esterházy Péter )
Ez is egy etika..., s nem is nagyon lehetne vele vitatkozni az adott szintről.
De van-e másik?
Ez a gondolkodáson belül az egyik szint..., beszélgessünk a gondolkodásról.
Muszáj lesz..., ahogy Spengler mondja: "Az élet: "gondolkodni kell"!" ( Oswald Spengler )
De van-e élet a gondolkodáson túl is?
Milyen kép sejlik fel a gondolkodás alapú életről részben a szöveg alapján:
Szomorú...., nagyon szomorú.
 |
| "A gondolkodásban minden lassú és magányos lesz." |
Téli szünetben Hajdúszoboszlón töltöttünk pár napot, egy nagy házban voltunk elszállásolva, ahol csak mi voltunk, a felső emeleti szobák üresek voltak, sötétek, s egy még sötétebb lépcső vezetett fel hozzájuk. Tomi fiam váltig állította, egy szellem lakik fenn, aki ott fel-alá járkál és zörög, s hogy még titokzatosabb legyen a dolog, az egyik szoba le volt zárva..., vajon ott mi lehet?
Napokon át izgult valamitől, ami nincsen.
Miért dolgozik így az agyunk?
Tényleg igaza van-e Spenglernek..., jó az nekünk, ha gondolkozunk?
Már beszélgettünk erről is, az agy evolúciós vívmány, ahogy a terméke a gondolkodás is..., tehát a létért folytatott harc egy nagyon hasznos eszköze.
Értelmes dolog-e állandóan harcra készülnünk, lehetne-e máshogy élni?
A gondolkodás mindannyiunkból katonát csinál..., unalmasan egyforma világnézettel.
( Mint a kamaszok, akik mind rendkívül különlegesek akarnak lenni, ám pont ettől a rendkívüliségre törekvéstől lesznek teljesen uniformizáltak. )
"A gondolkodás nem más, mint ellentmondás-nélküliségre beállított csendes beszéd." ( Robert Reininger )
Ez az első probléma..., nem tűr ellentmondást, az a szellem ott van és kész.
A másik, kizárólagossá teszi magát..., önmaga indokolja önmaga érvényességét, s természetesen mindenhatónak kiáltja ki magát.
"Akinek az elmúlt év folyamán legalább egy új gondolata volt, annak érdemes volt élni." ( Henry de Montherlant )
Pedig már Boenhoffer megállapította:
"A gondolkodás nem képes végső "miértjét" megválaszolni, mer az új "miértet" szülne." ( Dietrich Boenhoffer )
Egy mindenképp bizonyos, mivel a félelem, vagy a félelem alapú lustaság mozgatja a gondolkodást szükségszerűen szomorúnak, sötétnek, gyávának, mesterkéltnek, leegyszerűsítőnek, lassúnak kell lennie.
Ha nem lett volna gondolkodás, megnézte volna a szellemet, de így csak félt tőle. Milyen érdekes lett volna, ha tényleg láttunk volna egyet. ( Elmeséltem neki Oscar Wilde Cantervillei kísértetét rövidítve... )
G. B. Shawt szívesen idézem "sötét ügyekben"...., abban nagy mester volt..., s okos sejtéseket fogalmaz meg:
"A testi unalomba torkollik, mert semmi sem marad szép és feszültséggel teljes, a gondolat kivételével, mert a gondolat élet." ( G. B Shaw )
S Spengler is:
"Minden kicsivé válik, ha az értelem feléje fordul." ( Oswald Spengler )
Vagy Heidegger:
"A gondolkodásban minden lassú és magányos lesz." ( Martin Heidegger )
De miért is ne lenne unalmas a gondolkodás is, ha az "teremti" világunkat. Logikátlan volna azt mondani minden rossz és gonosz, a gondolkodásunk kivételével.
Persze a gondolkodás beszél magáról..., s tudjuk minden szentnek maga felé hajlik a keze.
Az igazság mégis csak annyi:
"A gondolkodás nagy művészete a cselekvések szükségtelenné tételében áll." ( Fritz Dietrich )
Megbénítjuk vele magunkat..., ez az oka a félelemtől vezérelt karácsonyi és szilveszteri ünnepléseink csömörbe fulladó erőlködéseiben, próbálunk igazán "nagyot durrantani", a mert a gondolkodás egyediségre törekszik..., no most kitaláltam, hogyan érezhetjük igazán jól magunkat! Ha kitalálod, már el is rontottad. Hisz a gondolkodás a félelem a lustaság művészete, miért ne kelljen felmenni megnézni a szellemet!
"You're missing the point I'm sure does not need making
that Christmas spirit is not what you drink." ( Jethro Tull )
Valójában a gondolkodás végletekig unalmas...., vagy mégsem?
 |
| "A gondolkodás nagy művészete a cselekvések szükségtelenné tételében áll." |
2020. 01. 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése