pont ezért gyűlölnek.

 A barát - ellenség megkülönböztető rendszer

"Mennyire gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek, mert nincs már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )

 

 

Mielőtt belefognánk a téma "kibontásába", ajánlanék egy egyszerű módszert a barát és ellenség szétválasztásához..., hogy könnyen-gyorsan meg tudjuk különböztetni, ki tartozik közénk, s ki idegen. 

Nekem bevált.

Beszélj akár a legbagatellebb témához kötődve pénzről és/vagy hatalomról úgy, mintha az nem cél, hanem pusztán eszköz volna.

Ha ideges lesz..., idegen; nem a saját "fajtánk".

Meglátásom szerint ez a gyökere minden feszültségnek.

Ettől még nem kellene, hogy gyűlöljenek bennünket...; tehetnénk fel a kérdés. 

De tévedünk, pont ezért gyűlölnek. 

Irigység van mögötte és harag, amit kisebbségérzés táplál. ( Antigoné kapcsán már beszélgettünk erről a "Miért nem halnak ki a hősök?" részben. )

Bernanos kivételesen téved:

"Ó az ellenségeinknek könnyű dolguk van. "Mindig lesz szegény köztetek", ez nem demagóg beszéd, gondolhatod! A Szó ez, és mi megkaptuk. Úgy kell a gazdagoknak, akik úgy tesznek, mintha azt hinnék, hogy ez igazolja önzésüket. Úgy kell nekünk, akik így a Hatalmasok túszai vagyunk, minden alkalommal, amikor a nyomorgók serege visszatér, hogy megostromolja a város falait. Ez az Evangélium legszomorúbb szava, (...)" ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Ellenségeinknek nagyon nehéz dolguk van..., s a legnyomorúságosabb életük, hisz ahogy a sokszor idézett mondásban van, olyan szegények, hogy csak pénzük van. 

                              "Néhányan olyan szegények, hogy csak pénzük van!"

S ez a szegények pénze..., amit egy gazdag nagyon is jól tud. Ez a pénz vádolni fogja éjjel és nappal...; más pénzével takarózik, fűt és abban lakik, azt eszi és issza. Vagy álmodik róla..., ami ugyanaz, vétkezni gondolattal is lehet.

"A szegénység súlyosan nyom Égi atyánk mérlegén és az összes füstté váló kincseitek nem fogják egyensúlyba hozni a mérleg két tányérját. Mindig lesznek szegények köztetek, egyszerűen azért,  mert mindig lesznek gazdagok is, vagyis falánk és kegyetlen emberek, akik nem annyira a pénzt keresik, mint inkább a hatalmat. Ilyen emberek a szegények közt éppúgy akadnak, mint a gazdagok között és az a nyomorult, aki az árokban alussza ki részegségét, talán ugyanazt  álmodja, mint bíborfüggönyei alatt alvó Cézár. Akár gazdagok vagytok, akár szegények inkább úgy nézzetek a szegénységbe, mint egy tükörbe, mert a szegénység alapvető csalódástok képe, ő őrzi meg itt a földön az elveszett Paradicsom helyét, ő szívetek és kezeitek üressége. Csak azért helyeztem olyan magasra, azért jegyeztem el, koronáztam meg, mert ismerem gonoszságtokat." ( Georges Bernanos: Egy falusi plébános naplója )

Félnek a kéz ürességétől..., nincs meg bennük a jövőbe vetett hit. Most akarnak nagyokat enni és inni, mert itt áll a halál a kapuk előtt.

"Szegények, gazdagok együtt mindannyian.

Szenvedni nem szenvednek ők, csak épp...

Csak éppen üresek, mert hiába mennek igyekeznek

Útjuk végére nem érnek soha.

Mehetnek immár örökkön-örökké.

Útjuk végén HIÁNYZIK a kapu, az utolsó kapu,...

Igen, e menetelés végtelen - bal-jobb-bal-jobb...

Hisz ők - HALOTTAK."( Dino Buzzati: Képes poéma )

 

 

 

Persze azt is unják, mint Sartre regényében, marad hát a képzelgés...

Pedig jobban figyelhetnének-ügyelhetnének ránk..., pont ez a szegénységre való készség, a szegénység iránti érzékenység és hit a jövőben..., ez teszi lehetővé, hogy ők ellophassanak valamit..., mi gyűjtünk a jövőnek és a szegényeknek, ők elveszik a jövőt és szaporítják a szegények számát.

Mi számukra nélkülözhetetlenek vagyunk..., mi miattuk legfeljebb szomorúak..., már megint valaki olyanra bíztuk a kasszakulcsot, akire nem kellet volna... kezdődhet elölről a gyűjtés..., de mi legalább élünk.

Az élettel vagyunk eljegyezve, nem a halállal, s mégis, épp mi nem tartozunk ide, mi csak gazdái vagyunk e világnak, nem részei és elszenvedői.

Ez a legizgalmasabb a játékban, részben s főleg nekik, hisz mi egy fajtájúak vagyunk..., mi nem ide tartozunk, számunkra a pénz eszköz, hogy "átvezessük" őket, a kovászt a liszthez szórják..., nem a többi kovászhoz.

Nekem nagyon tetszett a 2019. okt. 18-ei Kormányinfó "kettős mércére" utaló vitája Wittinghoff-Borkai ügyben, hisz ebből egyértelműen kiderült, a másik oldal is sokkal többet vár tőlünk, mint saját magától, s helyesen. 

"S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban." ( Mt 5,15 )

Mi kovásznak születtünk; és mécsesnek vagyunk a világban, hogy világítsunk Nekik. ( Akik közben úgy bánnak egymással és a szegényekkel,  mindennel és mindenkivel kétségbeesésükben, ahogy nekünk eszünkbe sem jutna.)

S sónak..., akinek van biblikus műveltsége, tudja, mi jár a sónak, ha ízét veszti..., ez komolyabb fenyegetés, mint bármilyen hang a túloldalról!

Hölderlin szomorúan jegyzi meg:                                  

"Ó, csak a piacit kedveli a tömeg,
csak erőszakosat tisztel a szolganép,
míg isteniben nem
hisz, csak az, aki isteni." ( Hölderlin, Az emberek tetszése, 32 )

Ám ez Őt, de Vincent van Gogh-ot sem akadályozta meg, hogy úgy alkosson, ahogy kellett. Még ha őrültségnek is tűnhetett akkor..., s talán ma is annak tűnne.

 

2019. 10. 30.