Kiemelt bejegyzés

Néha zseniálisak vagyunk... / "azt hiszem, jó tengerész voltam." / "Amit teszel, reménytelen, jó:..."

  "Hétszer vonultam háborúban, semmilyen parancsot ne tagadtam meg, nem harcoltam hitványabbul másnál. Vezér soha sem látta , hogy hi...

2020-09-22

You were not my friends then, and you're not my friends now. And as far as I'm concerned, you can all go to hell.

 Harmadik... ( Hiány III. )

 

 

A hiánnyal tehát nem handabandázunk, nem használhatjuk fel sem érzelmi zsarolásra, sem arra, hogy mások közelébe furakodjunk és kihasználjunk őket, a hiány akkor is hiány marad, s ahogy a szeretet is, ha foglalkozunk vele, egyre nagyobbra nő..., végül felfal bennünket.

S a hiány le sem tagadható.

Sőt..., "növeli ki elfedi a bajt".... ( Illyés Gyula, Bartók )

 


Bartók jól "kezelte" a hiányt..., hallgassátok meg a Concertót! Gyönyörű!

 




Ám találtam egy érdekes történetet Sinclair Lewisról, akit osztálytalálkozóra hívtak volt egyetemi csoporttársai Nobel-díjas íróvá válás után:

"Long after graduation from Yale, Sinclair Lewis went back for a class reunion, and the banquet speakers, hailing him as the greatest of living authors, related how, even in his undergraduate days, hey had recognized his genius and had been glad to help him; then, finally, he was called upon to speak, and he stood up and said something like this: "When I came to Yale I was a freckle faced, red haired, gangling, gawky, greenhorn from a small town in Minnesota, and all of you either ignored me or high hatted me. Now that I've been lucky enough to achieve a little notoriety, you've changed your tune and are trying to horn in on the act. You were not my friends then, and you're not my friends now. And as far as I'm concerned, you can all go to hell." Whith that, Red Lewis walked out of the room." ( Jacob M. Braude: Speaker's Encyclopedia of Humor )

 


 

Helyesen járt-e el az író?

Ez így rejtett agresszió..., ami megnyilvánult sok-sok év múltán. Valószínűleg ez éppúgy meglepte a jelenlévőket, mint Sinclairt magát.

Vagy nem tudta, vagy nem is akarta fékezni feltörő dühét.

 

Miért ment el a díszebédre?

Vagy szándákos bosszú hajtotta, vagy azt hitte.., lezárta már a múltat..., tévedett.

Miről tanúskodik ez?

Vagy képmutató volt, vagy bosszúálló..., vagy alig ismerte önmagát, ami egy írótól nehezen képzelhető el.

Egy bizonyos a hiány természetrajzáról keveset tudott.

 

Tehát marad az, hogy okkal vagy ok nélkül, de nem hogy nem szerette, de barátja sem volt egykori osztálytársainak. Feleslegesen ment el és vett részt a banketten..., maradt volna inkább otthon.

 

2019. 12. 10.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése