Kisgyermek egy hatalmas könyvtárban...
Ahogy társadalmunk szerkezetében beteg, hiszen a vaisják parancsolnak ksatrijáknak és brahmanáknak. A filozófiánk is beteg, tudományos gondolkodásunkban is Descartes áll középpontban, nem Pascal.
Ha majd visszaáll a rend..., akkor szabadulunk majd fel végleg.
Hasonló a probléma meglátásom szerint a teológia területén, mindenki az evangéliumok vizsgálata során az első hármat helyezi előtérben..., több történet, több adat, kevesebb "körítés", pedig a János evangélium a misztikus evangélium..., legkésőbb íródott, tehát leginkább "átgondolt", - ha misztikus írásról szabad ilyet mondani.
A János evangéliumon keresztül ismerhetnénk meg a kereszténység valódi természetét.
"Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében. Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket." ( Jn 15,10-12 )
Parancs a szeretetre? Nem képtelenség ez?
"Granger Montag mellett állt, és ő is visszanézett. - Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyerekei vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk - minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk. csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúlunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket. A hozzányúlás módjában különbözik az igazi kertész attól, aki csak nyírja a füvet. A fűnyíró tevékenysége olyan, mintha soha nem is lett volna, a kertész egy életen át jelen van a munkájában." ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )
A szeretet nem elvont fogalom, hanem maga a tett. A szeretet cselekvés..., az otthonod, most és halálod után is.
Csak magára a neked rendelt cselekvésre kell rájönnöd!
Neked van rendelve, ebben az értelemben valóban nincsen szabad akarat:
"Ha a Hold, midőn bejárja örökkévaló pályáját a Föld körül, öntudattal volna megáldva, melyen meg volna győződve, hogy saját jószántából rója útját... ugyanígy egy Lény, aki nagyobb belátással és tökéletesebb intelligenciával volna megáldva, az embert és tetteit figyelve megmosolyogná azt az emberi illúziót, hogy a saját szabad akaratunk szerint cselekszünk." ( Albert Einstein )
"Bárki, aki tudományos kutatásba fog, nem kerülheti el azt a meggyőződést, hogy abban, amit mi természettörvénynek nevezünk, valamilyen szellem nyilvánul meg. Mérhetetlenül kiválóbb szellem ez, mint az emberi értelem, s az embernek a maga szerény képességével alázatot kell érezni előtte. ( Albert Einstein )
Ha így élünk szinte önkéntelenül is tekintélyünk lesz, persze nem önmagunktól..., a szereptől. A szerepnek lesz tekintélye, s benne nekünk.
"Annak a kisgyermeknek a helyzetében vagyunk, aki bemegy egy hatalmas könyvtárba, amely számtalan, különböző nyelven írt könyvvel van tele. A gyermek tudja, hogy valakinek meg kellett írnia azokat a könyveket. De hogy hogyan, az számára elképzelhetetlen. Nem érti a nyelveket, amelyeken a könyvek íródtak. Homályosan gyanít valami misztikus szabályt a könyvek elrendezésében, de nem tudja, mi az." ( Albert Einstein )
Könyvek a világ..., s benne a könyvekké válnak a megismerő elmék...., "jó könyvek olvasása olyan, mintha az előző századok legokosabb elméivel társalognánk." ( Descartes )
Okos ember okos könyvet ír...
"Először: tudja-e, miért olyan fontosak a könyvek, mint például ez itt? Mert színvonaluk van. S mit jelent ez a szó: színvonal? Nekem ez a könyv váza, a lelke. Ennek a könyvnek is pórusai vannak, arca van; ha nagyító alá tesszük, végtelenül gazdag életet fedezünk fel benne. Minél több pórusa van, minél több életszerűen megragadott részlet kerül egy arasznyi papírra, annál inkább irodalom. Legalábbis nekem ez a véleményem. Valósághű megfigyeléseket közölni, mindig új megfigyeléseket. A jó írók meg tudják ragadni az életet. A közepesek elsiklanak a felszínén, a rosszak pedig megerőszakolják, és ott hagyják a legyeknek. Most már érti: miért gyűlölik a könyveket, miért félnek tőlük? Mert bemutatják az életet minden pórusával. A kényelmes embereknek csak holdképű viaszbabákra van szükségük, pórusok, haj és kifejezés nélkül. Korunkban a virág virágból akar élni, ahelyett, hogy a termékenyítő eső, a fekete föld növelné. A tündöklő tűzijátékot is a föld kémiája hozza létre. Mégis valahogy azt gondoljuk, hogy virágokkal és tűzijátékkal táplálkozva felnövekedhetünk anélkül, hogy ezt a ciklikus folyamatot visszavezetnénk a valósághoz. Ismeri Herkules és Anteus legendáját: Anteus az óriási birkózó, hihetetlenül erős volt mindaddig, míg szilárdan állt a földön. De amikor Herkules a levegőbe emelte; gyökértelenné vált, és elpusztult. Ha ez a legenda nem tartalmaz valami olyan tanulságot, amely ránk, mai emberekre, városlakókra is vonatkozik, akkor én teljesen bolond vagyok. Íme, mint mondottam, ez az első dolog, amire szükségünk van; színvonalra és sűrű szövetű tájékoztatásra." ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )
"A legszebb, amit megérhetünk, az élet titkának keresése. Ez az az alapérzés, amely az igazi művészet és tudomány bölcsőjénél jelen van. Aki ezt nem ismeri, aki nem tud csodálkozni, elámulni, az - hogy úgy mondjam - halott, és a szeme kialudt." ( Albert Einstein )
Bradbury könyvének ihletésére..., nehéz nem felismerni az ötletet, készült az Éli könyve című film..., akciófilmet csináltak az eredeti filozófikus műből..., mindazonáltal nem sikerült teljesen tönkretenniük, a film utolsó mondataiból előbújik a "színvonal", kitűnik a "szerep", aminek tekintélye van.
"Uram! Köszönöm, hogy erőt adtál ahhoz, hogy véghez vigyem azt, amivel megbíztál. Köszönöm, hogy vezettél, s átsegítettél megannyi akadályon, ami utamat állta. Kitartást adtál, mikor úgy tűnt, minden elveszett. Köszönöm, hogy védelmeztél és számos jelet adtál az út során. Köszönöm Neked, ha jót cselekedtem és bocsásd meg a vétkeimet. Köszönöm, hogy adtál egy barátot. Kérlek Őt is úgy óvd, ahogy engem óvtál! Köszönöm, hogy végre megpihenhetek, nagyon elfáradtam. De most nyugodni fogok, megbékéltem mert tudom, hogy véghez vittem a dolgomat itt a Földön. A nemes harcot megvívtam. A küzdelmet bevégeztem. A hitet megőriztem." ( Éli könyve / Book of Eli )
Hasonlóképpen búcsúzott Einstein és sokan mások is..., a jó harcot megharcoltam, a hitet megtartottam, "ideje mennem".
"Szeretném, ha megismerkedne Jonathan Swifttel, a Gulliver utazásai című gonosz politikai gúnyirat szerzőjével. Ez a barátunk Charles Darwin, ez itt Schopenhauer, az ott Einstein, tőlem jobbra Mr. Albert Schweitzer ül, egy valóban emberszerető filozófus. Hát ezek volnánk, Montag! Arisztofanész és Mahatma Gandhi, Gautama Buddha és Konfucius, Thomas Love Peacock és Thomas Jefferson, és ha tetszik, Mr. Lincoln. Azonfelül mi vagyunk Máté, Márk, Lukács és János.
Valamennyien csendesen nevettek." ( Ray Bradbury: Fahrenheit 451 )
"Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. (...) Hisz nélkülem semmit sem tehettek." ( Jn 15, 4-5 )
2019. 11. 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése