Phalanx I. / Glaukosz, a várost védő férfiú addig barátunk, amíg harcol.

"Nem harcolhatunk valami ellen. Annak semmi értelme. Valamiért kell harcolni."

 

 

A címben szereplő idézet Wass Alberttől való, s érezhetően sántít. Amikor valamiért harcolsz, nem valami ellen is harcolsz? 

De a harc mint fogalom stimmel, minden harc.

A szépirodalom és a filozófia tele van a "szeretem és gyűlölöm" kettősségére épülő írásokkal.

Miért nem tűnt már fel bárkinek is, legalábbis én még nem találkoztam vele..., az az egyszerű dolog, hogy a kettő ugyanaz; ha grafikusan képzeljük el az akadályoztatás mértéke és a befektetett energia függvényében.

Minél több a befektetett energia és az akadályoztatás, annál mélyebb és intenzívebb mindkettő. 

Lehet, ugyanazok?

Természetemnél fogva én kissé "emberkerülő" vagyok..., legalábbis erősen megválogatom, kivel barátkozom.

Amikor ez szóba került életem harmadik munkahelyén az ismerkedő beszélgetés során, akkori igazgatóm Szalma István azt javasolta, feltétlenül ebédeljek benn az iskolában, mert az közösséget teremt, hamarabb elfogadnak majd a kollégák.

Mire célzott?

A közösség teremtésének első és legfontosabb célja közösség létrehozása. Olyan közösségé, aki szeretik egymást.

Ehhez azonban át kell jutnia mindenkinek egy fontos fontos vizsgán.

Akit hellyel kínálsz az asztalodnál, az barátod, és szereted is. vagy ahogy a szólás mondja:

"Az idegen az a személy akit még nem ismerek."

 Más aligha..., vagy csúnya következményei lehetnek.

Először még nem lehet ellenséged, hisz nem tudhatod, mik a céljai.

Megelőlegezett bizalommal hellyel kínálnak, s elkezdődik a vizsga..., mindenki vizsgázik..., mindenki számára elválik, "baráti kapcsolatnál" lesz-e több ebből az ismeretségből?

Ha igen, legközelebb már messziről integetnek: "Itt van egy hely...", hozzátenném, "neked és csak neked."

Ők szeretnek téged. Befogadtak abba a phalanxba.

 

Ha nem , mindenki merev nyakkal hajol előre s igyekszik láthatatlanná lenni..., vagy valamely tárgyával jelzi: "Ez a hely foglalt!"  

S a legtisztább ha szólnak is, jelezvén, készek azt a helyet megvédeni.

Ők az ellenségeid, mert ha legalább barátságosság érzésével fordulnának hozzád, testvérnek tekintenének, s hellyel kínálnának, hisz az mindenkinek jár, - ám csak békeidőben. De ők épp háborúban állnak..., s épp veled.

 

Egyik kollégámat megkérdeztem, volt-e olyan helyzet, hogy amikor benézett az ebédlő üveg ablakán és amikor meglátta, hol van már csak hely, visszafordult...; azt mondta: "Igen."

Ez nagy baj..., hisz akkor az ellenségeit látta benn az asztalnál..., a fő baj, hogy vannak ellenségei.

 

Hogy keletkeznek az ellenségek?

A szeretet csődjéből.

Ahogy a harag csődje az erőszak, a szeretet csődje is erőszak.

 

A szeretet a közelség művészete..., akivel egy phalanxban állsz, azokat szeretned kell, mert egy a célotok, ezért szokták a harcosok az erények közül a bajtársiasságot a legmagasabb eszmények közé sorolni. 

A melletted állótól függ szó szerint az életed. S közös a célotok, ha nem, elveszett a csata. A csatátok.

Arisztotelész negatív éllel idéz egy szólást: "Ugyanis azért szeretik egymást, mert hasznos az egyik a másiknak, és addig tart a szeretet, ameddig a haszon. Ahogy a közmondás tartja: "Glaukosz, a várost védő férfiú addig barátunk, amíg harcol", és "nem ismerik többé az athéniak a megaraiakat". ( Arisztotelész: Eudémoszi etika )

Mi ezzel a baj? Semmi.

Akikkel közösek a céljaink, akik egyenlők velem egy mindannyiunk számára fontos erényért, értékért folytatott küzdelemben, őket kell szeretnem, de őket szeretni is fogom, nem kell azt parancsolnia senkinek.

 

"Az igazságosság valamiféle egyenlőségnek tűnik, és a barátság is egyenlőségen alapul, ha igaz a mondás, hogy "barátság - egyenlőség". ( Arisztotelész: Eudémoszi etika )

A szeretet az egyenlőség..., egyenlőség a  közösen viselt "hiány" miatt, aminek a megszüntetésére szerveződtük egységbe, és a közös cél miatt, amit el kívánunk érni..., így többen nagyobb eséllyel.

Szalma Istvánnak igaza volt..., akik együtt esznek hamarabb ismerik meg agymást, s akit kizárnak maguk közül, ebból ő is tudni fogja, ő idegen test, - ellenség. Ha meg befogadják, gyorsan megtanulja, lesz rá gondja a társaknak, hogy "mi a dörgés", s hamar "beolvadjon" a közös cél..., esetleg céltalanság rendjébe.

 

Ilyenkor Karácsony táján, amikor a kötelező nagy családi és céges szeretet összejöveteleket tartják különösen hasznos lehet ez a logika.

Sok ember küzd egy problémával ilyenkor..., mit tegyen azokkal a rokonokkal és ismerősökkel, akiket egész évben fel sem hívott, de azok sem őt. Ilyenkor "kötelezően" lelkiismeretfurdalást érzünk..., amit nem kellene.

(Játszmát szoktunk indítani..., aki először panaszkodik: "Fel sem hívtál egy évig!", az nyer; a másiknak már csak a magyarázkodás esetleg az ellentámadás marad: "Te sem!" Sokat segít ez a nagy "szeretetáradásban".

S amúgy mindenki érzi, semmi közöm az ő döntéséhez, ez az én problémám..., minek ez másra kenni? )

Nem történt semmi érdekes, mondhatnám: "Nincs itt semmi látnivaló!"

 

Ők egy másik phalanxban álltak másokkal vállt vetve egy másik vagy épp ugyanebben a csatában harcolva, én pedig ebben a csatában ezekkel, ezért a célért "ontva véremet" enyémekkel együtt. 

Nincs semmi szemrehányásra okunk, én ezeket szeretem, ők azokat, s ahogy a mondást tartja a családot sem a vér teszi, hanem a szeretet, itt is "csak" ennyi történt. 

Tehát semmi idegeskedés, barátságosak vagyunk, mert ellenségeinkkel is lehetünk..., de tudnunk kell és kendőzetlenül be kell vallanunk magunknak, ők nem szeretnek minket.

Ahogy mi sem őket.

 Szeretet és gyűlölet ugyanaz..., csak a phalanx különbözik ugyanabban a csatában, de fegyverszünetet és vele barátságosságot bármikor lehet tartani, az az alapvető érzés, az nem függ céloktól.

A szeretet és gyűlölet "ugyanaz", de a barát/bajtárs és a barátságosság nem.

 

 

 

2019. 12. 18.