Nem vagyok én egy senki, hogy pénzt adj nekem...,

 A lelkiismeretfurdalás koszorúi ( I. )

Az idő pénz?

 

 

Egyik kollégámat megkérdeztem: "Mit adnál szívesebben egy másik embernek, időt vagy pénzt?"

Azt válaszolta lakonikusan, némi gondolkodás után: "Gonosz vagy."

 

Ilyen nehéz volna erre a kérdésre válaszolni?

 

Azt mindenki tudja, hogy két dolgot érdemes adni..., ezek növelik meg egy másik ember erejét..., persze a lényegében a sajátunk rovására.

 

Ha pénzt adsz lehetőséget adsz..., elköltheti korlátlanul önmagára azt amit Te kerestél meg, s neked volna jogod magadra fordítani.

Az idő hasonló dolognak tűnik, a saját idődet adod, amit magadban is eltölthetnél a saját javadra, ahelyett, hogy mással töltenéd.

 

Gyakran egyenlőségjelet is tesznek közéjük "az idő pénz"..., ilyen esetben persze hasznos technika megfordítani az állítást..., akkor a pénz idő volna?

Aligha.

 

Ha valaki követte eddigi okoskodásainkat, már viszonylag könnyen válaszol a kérdésre..., ahogy már korábban megállapítottuk: "Az evolúciónak nem mi vagyunk a csúcsa, mert a célja sem mi vagyunk."

A cél valami "külső", valami "nagy és üresség természetű" tökéletesség. Nevezhetjük akár Istennek is.

 

Ennek a "modellnek", ami kezdetünknél és végünknél is "áll", ahonnan próbáljuk kiszakítani magunkat..., de hiába. Ennek az elfogadása, sőt keresése  volna minden cselekedetünk valódi értelme.

S többé nem merülnének fel a Mi a legjobb dolog a világon? ( Válasz: a döglött macska ), s hogy Van-e a kutyának Buddha természete? ( Mú ) jellegű kérdések soha többé.

 

Most így Karácsony előtt érdemes ezt tisztázni:

Isten nélkül nincs erény, s így Karácsony sem. ( A Karácsony deszakralizálásával nem nyerünk semmit, csak vesztünk, mert időt vesztünk a kutatásban..., a kutatásban, aminek egyedüli célja az Ő megismerése. 

Isten nélkül nincs erény, neked kellene adni, de hogyan? 

Aki nem tud erényt adni, az időt sem, hisz az Ő ismerete arányos az értelmes eltöltött idővel. ( Canterbury Szent Anzelm / Heidegger )

Aki nem elég erényes, nem eléggé ismeri Istent. 

Dönthet úgy, hogy nem keresi embertársai társaságát, mert nincs önbizalma..., ad helyette pénzt..., legyen övék a felelősség. Vagy azért is, mert tényleg "sötét"..., a világosság Istentől való..., s nem ismeri fel..., az erények emelése és oktatása az egyedüli értelmes célja az emberi létnek. "A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által." ( Rom 10,17 ) )

 

Az erény nélküli deszakralizált létben kínlódó ember elhiszi, másnak is ugyanaz az istene, mint neki...; ha valaki neked pénzt ad ajándék gyanánt, meg kellene sértődnöd, vagy sajnálkoznod... 

Ahogy a mondás tartja, "van aki olyan szegény, hogy csak pénze van". Ő néz téged ennyinek, vagy csak ő annyi amennyi?

 

"A pénz ugyan nem isten, de mégiscsak félisten." ( Dosztojevszkij )

"Azok, akik azt hiszik, hogy a pénz bármit megtehet, képesek mindent megtenni, hogy legyen nekik." ( Dante )

"Tudjátok, hogy a pénz az egyedüli úr? Trónt emelt magának Isten helyett." ( Charles Peguy )

 

Nem vagyok én egy senki, hogy pénzt adj nekem..., én ugyanannak az Istennek a gyermeke vagyok, mint Te, tisztelj meg azzal, hogy időt ajándékozol nekem. Olyan időt ami nem a Tiéd ugyan..., de ajándékozhatod, s úgy, hogy soha vissza sem kaphatod, kölcsönbe nem adhatod, a közösen töltött idő végleg elveszett mindkettőnk számára. De összeköt bennünket az örökkévalóságig...., az örökkévalóságban, ahogy már megállapodtunk..., "kézirat sohasem ég el".

 

Themisztoklész, Plutakhosz párhuzamos életrajok című művében olvastam..., amikor kérők jelentek meg egyik lányáért, nem a gazdagot választotta, hanem az erényeset; erre megkérdezték tőle, miért döntött így, ezt válaszolta, "inkább választom az Embert pénz nélkül, mint a pénzt ember nélkül".

Én most nagy betűvel írtam az embert, s ki is emeltem..., gondolom Ő is így hangsúlyozta.

 

Embereknek való a Karácsony, olyanoknak akik nem képmutatásból és nem fanyalogva, mással foglalkozva, pl. mobilozva  töltik csoportos magányban "Isten drága idejét", s oda sem figyelve oda-oda löknek egymásnak lelkiismeretfurdalásuk arányában némi pénzt..., hogy ne fájjon annyira nekik, hogy embertársukban, családtagjaikban magát Istent tagadták meg. S bennük az egyetlen értelmes célt, amiért csak élni érdemes.

 

"Azt mondják, a pénz nagyhatalom. Igaz. De azért nem adhat meg mindent. A pénz hozhat bőséget, de nem békét. Hozhat hízelgőket, de önzetlen barátokat nem. Sok panaszt elnémíthat, de nem nyomhatja el a lelkiismeret hangját. Letörleszthet sok tartozást, de az Istennel szembeni tartozásunkat nem. Sok félelmet távol tarthat, de nem a halálfélelmet. Megszerezhető vele a kényelem, de nem az örökkévaló öröm." ( Melcher )

Boldog ( szándékosan írtam így..., mert boldog csak az lehet, ami "áldott" is; ami harmóniában van az Isteni tervvel ) 

Karácsonyt Mindenkinek!

 

2019. 12. 23.