"Elvették az embertől ezt a halálhitet, s így élete is elértéktelenedett." ~ "és ki menti föl őket?"

 "...és ki menti föl őket?"

 

 

"A kartell-irodák előtt ácsorognak a tetszhalottak
kábultan, tüdejük mindkét lebenyéből füstöt eregetve
mérték-hitelesítők s munkaközvetítők előtt várakoznak,
fakó, szinehagyott lelkendezésük
akár egy hatalmas újság-lap a szélben,
a sok rácsos pénztárablak felé lobog.

hogy hajtanak fejet a fejeseknek! mily
kedélyesek s jóravalók! be fürgén
forognak kezükben a lyukkártyák,
a gyónócédulák s a csekkek! aktatáskáikban
tövig lenyírt hajukat cipelik,
és egy-pár-zoknijukban mindahány
tíz-tíz lábujját megtakaríthatja magának.

s emellett esznek is még és lemetszik
tetszhalott-ujjaikkal a húst
holt állatok csontjáról, s éjjelente,
míg a pénztár-ablakok zárva vannak,
hogy elcsitítsák, mi lábuk között
búsul és bömböl, - önmagukat szaporítják,
és nemzik a tanúk tetszhalott nemzedékét,

S reggelenként bejelentkeznek, zsibbadt
szájukból füstöt eregetve
a nyilvántartó-hivatalokban,
nehogy még eltemessék őket.

de kitől kapnak csókot, kitől gyümölcsöt?
ki költi fel őket, ugyan ki ad nekik
szalmavirágot, ki hányja el mellükről
lapáttal a füst-hegyeket, s ki göngyöli ki őket
az újság-lapokból, majszoló szájukat ki sózza meg
bátorsággal, ki fésüli ki a hamut hajukból,
ki lendíti, oldja, bűvöli, hívja, költi föl
a tetszhalottakat - a halottak közül,
és ki menti föl őket?

várakoznak a bank-pénztárak előtt, behavazva
újság-papirral s szavazó-lapokkal, várnak
az ég alatt, mely mint egy külvárosi mozi,
a rohamok s a sírhalmok között
olykor fölragyog, máskor elsötétül
a nagy-film és a híradó között;
várnak a halott-nyilvántartók előtt, várnak
a tetszhalottak a halotti levélre,
tisztes és színtelen tüdejükből füstöt eregetnek,
kis személyes gyönyöreik pocsolyáiban tocsognak,
és mind halálra váltan arra vár, hogy eljöjjön már érte a halál." (  Hans Magnus Enzensberger, Tetszhalottak )

"és ki menti föl őket?