Δαίμον III. / Πλήρωμα ~ Ratkó József 5. ~ Θεουργία ~ "Esik az eső. A többi nem igaz."

Esik az eső - álljon el!

 

"esik az eső - álljon el,
messzire, messzire szálljon el,

villám ne rúgjon akkorát!
világgá röpül a világ,

és ráng, rohan, üvölt a fa,
habzik, tátog a pocsolya, 

epilepsziás szél hadar,
csapkod hosszú karjaival

s esik az eső - álljon el,
messzire, messzire szálljon el.

lassítson, álljon meg a fa,
simulj ki, ráncos pocsolya,

villámok ízelt lábait
nagy, óriás kéz rántsa ki

és gyűrje össze, dobja el
mosatlan fellegeivel
a világ másik végibe! -

Így mormolgatok - és íme,
lassít, liheg, megáll a fa,

tükröt játszik a pocsolya,

s az árokpartra kis bokor
könyököl, 

dongó udvarol egy pipacsnak; 

süt, süt a Nap,

pöttömnyi gyalogút szalad
egy lepke után; 

pici fény
babrál az alma köldökén,

S mint könnyű, meleg sál, a szél
vállamra terül. 

Lám, mit ér
a bűvös-bájos szó, a dal!
Elállt a szélütött vihar.

( Önző vagyok, mint más. Gyalog
kell mennem, azért mormolok
esőt bűvölő szavakat -
de hasztalan. Szakad, szakad
s dörög, villámlik. Esik az
eső. A többi nem igaz. )" ( Ratkó József, Bűbájos verset mormolok ) 

 

Esik az eső - álljon el!