A "tápláló anya"
"Mennyire gyűlölöm viszont az összes barbárokat, akik azt képzelik, hogy bölcsek, mert nincs már szívük." ( Hölderlin, Hüperion, 103 )
"Aki embereket, mint tetszés szerint kezelhető tárgyakat, használ és elhasznál: puszta gépekké teszi őket, eleven masinákká, mint az állatok, akikből még csak a tudat hiányzik, hogy a világ legnyomorultabb lényei legyenek." ( Immanuel Kant: Az örök béke, Mementó )
Így szól Kant szabálya..., de mi van azokkal akik ostobaságukban vagy felkészületlenségükben teszik magukat tárgyakká.
Mert az ember nyilván nem az, sokkal inkább organizmus, része valami élőnek és része valami nagy feladatnak, amiről egészében ha nem is tud, de sejtenie kell.
"Akármerre is fejlődik a világ, egyre nagyobb szükség lesz arra, hogy képesek legyünk szétválasztani az értékest az értéktelentől, a fontosat a lényegtelentől." ( Tari Annamária: Y generáció )
Lássuk ezt egy iskola példáján, hogy ment ez egy boldogabb korban..., az "iskolamesterek" idejében.
Egy tradícionális vagy belső irányítású társadalom érdekelt a helyes példák, a jó minták tovább hagyományozásában - így a tekintélyben is.
A szakember, adott esetben egy tanár, ha problémába ütközött, akkor felvette a kapcsolatot a vezetőjével, az továbbította az esetlegesen más kollégáktól is összegyűjtött problémákat a tanítvány szülei "felé", azok érvényesítették e kéréseket a gyermeke otthoni munkájában, esetlegesen korlátozva annak szórakozását.
"Gyermekemet azonban nem tekintem morálisan kialakult lénynek, csak kialakítandónak; ez a kötelesség, hogy felneveljem, éppen ilyennek láttatja. Gyermekem szabadságát ugyanezért kell korlátoznom, amiért más velem egyenlő emberekét kímélnem kell." ( Fichte )
"A szülők kötelesek korlátozni gyermekeik szabadságát, amennyiben annak felhasználása hátrányosan érintené a nevelés célját; (...) Csak a nevelés célja ellen ható akaratot kell megtörni. Akaratuk azonban kell hogy legyen: szabad lényeket, nem pedig olyan akarat nélküli gépeket nevelünk, akiket az első ember felhasznál, ha hatalmába akarja keríteni őket. Mindebben azonban a szülők önmaguk bírái s saját lelkiismeretük előtt felelősek tetteikért." ( J. G. Fichte: Az erkölcstan rendszere a tudománytan elvei alapján (1798) )
Ugyanezek a szabályok érvényesek mindenkire a láncban.
Ez a rend megfordult.
A szórakozáson ( mobil és számítógép-használaton ) keresztül a média manipulálja a gyermeket, az manipulálja a szüleit, a szülő a gyermeke érdekében az iskolát, az iskola pedig a pedagógust.
S a szakember keze meg van kötve.
Aki szeret, nem fél - mondták a ókeresztények, régen nem is kellett.
A tanár tanított, ez volt a dolga.
A diák tanult, mert neki ez.
A szülő nevelte a gyereket, ez az ő feladata volt.
Az iskola pedig mint "alma mater" ( "tápláló anya") működött a tanulás egyfajta műhelyeként és otthonaként.
( A szórakozás mindennek a végén és legfeljebb jutalomként jöhetett szóba. )
S mindenki engedelmeskedett egymásnak, mert érezte, szeretetből fakad a - tanítás, vezénylés/összehangolás, nevelés. ( S nem keveredtek a szerepek sem. De legalábbis egyértelműbbek voltak a prioritások. )
Most félelem uralkodik, a tanár fél a főnökétől, "ki ne derüljön", nem jó tanár; a igazgató a szülőktől, nehogy feljelentsék valahol, még szóba se kerüljön - méltatlan a posztjára ( "Meztelen a király!" ), a szülő, hogy rosszul neveli a gyermekét, nem ad meg neki mindent, - megszólhatják; de kockáztatja, hogy gyermeke megzsarolja, nem is szeretsz - nem is szeretlek.
"A gyermekben viszont mégis ki kell alakítani a moralitást: kell
tehát maradnia valaminek benne, ami szabadsága eredménye, ez pedig szabad engedelmessége.
E szabad engedelmesség abban rejlik, hogy a gyermek kényszerítő
eszközök nélkül, s ilyenektől nem félve, önként teszik, amit a szüleik
parancsolnak, önként abbahagyják, amit tiltanak, csupán azért, mert
parancsolják, illetve megtiltják. (...) Az engedelmesség nem
azon alapul, hogy a gyermek belátja, hogy jó az, amit parancsolnak neki,
hanem azon, hogy általában hisz a szülők bölcsebb voltában és
jóságában." ( J. G. Fichte: Az erkölcstan rendszere a tudománytan elvei alapján (1798) )
Jóság - bölcsesség - hit. ( Jaj, de idegenül hangzanak a pedagógia épp aktuális modern szókincséhez viszonyítva, de a médiából sem ezek a szavak ömlenek ránk. S mindezt a "tolerancia" nevében. )
Még egyszer a szabály: "Engedelmeskedjetek egymásnak szeretetben..." ( v.ö. Ef 5,21 ), de hol van itt már az igaz szeretet, félelem vezeti a kezeket. S a félelem sosem jó tanácsadó.
S ami a legizgalmasabb..., ezt mindenki azért teszi, mert jót akar. De kinek? - tesszük fel a kérdés. Mivel félelem a gyökere, meg mindig az önzés, tehát önszeretet; ezért csak rossz és és egyre rosszabb gyümölcsöket teremhet.
"Ez a fiú rendkívül érzékeny a legkisebb fájdalomra is, (...) Ha a hivatalos orvos nem teljesíti kívánságát (...), addig gyötri anyját, míg az pénzt ad, és privát orvostól kapja meg az „életmentő” szérumot, amire semmi szükség nincs." ( Fekete István: Téli berek )
Ilyen elkényeztetett gyerekeket, akik "addig gyötrik" a környezetüket, míg "meg nem kapják" "amire semmi szükség nincs". Sőt, minden szabadság valójában életveszélyes, különösképp, ha nem tudunk, nem tanultunk meg élni vele.
S a teljes szabadság..., szabadságom mindentől, az maga "nihil".
"Hallgatunk, aztán megkérdezem: - A picsába, Rip, mi az, ami neked nincs meg? - Nincs, amit elveszítsek." ( Bret Easton Ellis, Nullánál is kevesebb, 194 )
Mert nem szeret Ő senkit. Pedig fontos volna..., hisz vele kezdődik a lánc ( a "manipulációs sor" ). Aki nem szeret senkit..., nem tartozik senkihez és semmihez. Érdemes ekkora hatalmat adni szívtelen emberek kezébe?
Nem csak ő nem vigyáz másokra, de őrá sem senki, ebben a rendszereben nem is tudnak.
Az Úr parancsa mélyebb értelmű, mint elsőre tűnhet: "Tiszteld apádat és anyádat, hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked." ( Kiv20,12 )
Amit tisztelsz, vigyázni fog rád. S amit tisztelsz..., azt szolgálni fogod. Saját értéked lesz, a munkáddal arányosan.
"Most azonban az igényelt termék már nem valamiféle nyersanyag vagy gép, hanem a személyiség." ( David Riesman: A magányos tömeg, A szülői szerep a kívülről irányított időszakban, 107. o. )
Akarunk ilyen személyiségeket?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése