"Ha az Isten emberré lett, akkor az embernek nem kell hűtlenné válnia önmagához Isten miatt."
A megértés kulcsa - megtestesülés.
"Túl olcsón úsznánk meg a szeretet parancsát, ha minden egyforma lenne" ( Nyíri Tamás, A keresztény ember küldetése a világban, 208 )
Nagyon jó felvetés..., tényleg jobb lenne, ha a szeretet uniformizált lenne, mint az "angyalok kara" egy hangon dicsérné az Urat?
Bizonyára nem...
Célja van a sokféleségnek és Isten is "nyer belőle", hisz egyébként minek is történt volna így? Ennek a megtestesülésnek ( egyik ) legkifejezőbb formája maga az istenember, Jézus.
"A keresztény hit azt tanítja, hogy Isten alapvetőleg jóváhagyta a világot. ( "Látta, hogy jó..." ) Jézus Krisztusban elválaszthatatlanul, de összekeverhetetlenül egyesült Isten az emberrel és a világgal. ( Dz. 148 ). (...) Jézus Krisztus megtestesülésének horizontjából értelmezzük a világot és világi feladatainkat." (
( Nyíri Tamás, A keresztény ember küldetése a világban, 210 )
Hogy is van ez?
Platón és a platonikus tanítványok sora nagy hatássa volt gondolkodásunk fejlődésére, s sok sejtésükben feltétlenül igazat kell adnunk nekik:
„Mert sohasem látta volna meg a napot, ha nem lenne napszerű a szemünk és a lélek sohasem látta volna meg a szépséget, hogyha maga nem lett volna szép. Váljék tehát elsősorban istenszerűvé és széppé mindaz, aki a jót és a szépet szándékszik szemlélni“ ( Plotinosz, A szépről, I. Enn. 6. könyv, 9 )
Hasonlóképpen ír Szent Ágoston Vallomásaiban az asszonyról aki a drachmáját keresi..., ha nem tudná, hogy meg volt.., nem is keresné.
Ám Isten utáni vágyukban kissé elvetik a sulykot:
"Ha ezután csakugyan már ilyenné váltál és megláttad őt és megtisztulva egyesültél önmagaddal ( hiszen ennek akkor már semmi akadálya sincsen ) és nincs benned semmi idegen, hozzád keverődött dolog, hanem egészbevéve fény vagy - fény, amely ha nagysággal nem is mérhető és kiterjedése mértani alakkal le nem írható, azért mégsem nőtt a végtelenig, hanem csak annyiban teljesen megmérhetetlen, amennyiben minden mértéknél nagyobb és minden mértéknél értékesebb - ha mondom, azt látod, hogy te ezzé lettél és teljesen látássá változtál, akkor meríts magadból bátorságot. Miután ide felemelkedtél, útmutatóra többé nem szorulsz, szegezd csak előre a tekinteted." ( Plotinosz, A szépről, I. Enn. 6. könyv, 9 )
Sőt:
"Menjünk innen, barátaim, a mi édes hazánkba!" ( Plotinosz, A szépről, I. Enn. 6. könyv, 8 )
"Ez hasonlít ahhoz, hogyha valaki sár és iszapba merülve előbbi szépségét többé nem tudná kifejezésre juttatni, hanem annak látszanék, amit a sár és iszapból magára szedett." ( Plotinosz, A szépről, I. Enn. 6. könyv, 7 )
A Neoplatonikusok Platónnal egybevéve minimum önzőnek nevezhetők, hisz nem törődnek a teremtett világ többi tagjának sorsával, csak "el innen", ez a jelszavuk.
S még egy még súlyosabb vétekben és elmarasztalhatók, Isten lekezelik..., figyelmen kívül hagyják esetleges szándékait. fel sem teszik a kérdést, miért történt mindez, miért van a világ, s miért van történelem?
Ha Isten önmagának elég lett volna, nem akarhatja sem a világot, sem azt hogy ez mind időben legyen.
( Plotinosz, A jóról vagy az egyről, VI. Enn. 9. könyv, 11 )
Sár és iszap? Teljes "félreértés"!?
Vagy ha igen, hát Isten maga is "sár és iszap"?
Szent Atanáz erről így beszél:
"Amiként a bűntől és az ítélettől nem szabadultunk volna meg, ha az a test, amelyet az Ige felvett nem lenne egy ember természete, mert ami idegen tőlünk, azzal nincs közösségünk;..." ( Szent Atanáz )
"Az a "teljesség" nem tartozna hozzánk, ha az Isten Igéje nem egyesítette volna magával nemünknek lelkét is, testét is." ( Nagy Szent Leó )
"...a Szentlélek temploma lettél." ( 1Kor 6,19 )
Sárból és iszapból templomot?
Igen!
Mert nem a sáron és iszapon van a hangsúly, hanem a lelken, ami bennünk imádkozik.
"mert azt, amit imádságunkban kérnünk kell, nem tudjuk úgy kérni, amint kell." ( Róm 8,26 )
"Vajon nem az az imádság-e a "leginkább" imádság, amit Jézus a legnehezebb órájában, halála előtt mondott: "Ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd." És: "Atyám, a te kezedbe teszem le a az én lelkemet!". ( Lk 22,42 és Lk 23,46 )" ( Gyökössy Endre, Homo Christianus, Bennünk a lélek imádkozik, 112 )
"maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászokkal." "sóhajokkal, amelyek mélyebbek minden emberi szónál."
Csak ennek van értelme, de a lélek indítására ez a sár és iszap tud cselekedni. Csak ez tud simogatni és ölelni.
Ezt már Szókratész is tudta:
"Kérd a jót, és hogy mi a jó, azt bízd Istenre." ( Szókratész ) ~ "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik ó, azoknak minden javukra szolgál..." ( Róm 8,28 )
Ezerféle sár és iszap.
"Ha Isten magához vesz valamit, akkor éppen azt akarja, amiben az különbözik tőle; (...)"
( Nyíri Tamás, A keresztény ember küldetése a világban, 213 )
És a kisebb válaszol!!! ( https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/s-kisebb-valaszol.html )
" (...) a világot végtelenül felülmúló Istennek változó sorsa lesz a történelem."
( Nyíri Tamás, A keresztény ember küldetése a világban, 210 )
"(...) hanem előtte-benne is van, mint az ember abszolút jövője, akit a történelem közvetít." ( Karl Rahner )
"De szólani fog majd a megfelelő korban, betölti majd az evangéliumot számunkra. Értünk szenved majd, értünk fog meghalni, a mi jutalmunk példájára támad majd fel, a tanítványok szemeláttára száll majd a mennybe, a mennyből jön el az ítéletre. Íme, aki a jászolban fekszik, megkisebbedett, de nem vesztette el magát; felvette azt, ami nem volt, de megmaradt az, ami volt. Íme, mienk a gyermek Krisztus, növekedjünk hát ővele." ( Szent Ágoston )
"A felfoghatatlan Isten érthetővé teszi magát ebben az embervoltban; (...) a láthatatlan Isten láthatóvá teszi magát testben, melyet az örökkévalóság természetével egyesített; a nagysága fényében félelmetes Isten szelídségében, jóságában, emberségében válik megfoghatóvá." ( Bérulle )
"Isten azt mondja minden teremtményének: légy hű önmagadhoz. A teremtmény legbenső vonalához tartozik azonban, hogy végtelen távolságra van Istentől. Isten tartja a távolságot, nem a teremtmény. Istensége nem szűnik meg azzal, hogy magához emeli a teremtményt." ( Nyíri Tamás, A keresztény ember küldetése a világban, 214 )
"A konkrét világnak az az értelme, hogy megvalósulhasson benne a szeretetnek a története. (...) Isten szeretetének az a legvégső sajátossága, amelyet csak a Megfeszítettről tudunk leolvasni." ( Nyíri Tamás, A keresztény ember küldetése a világban, 215 )
"Ha az Isten emberré lett, akkor az embernek nem kell hűtlenné válnia önmagához Isten miatt." ( Nyíri Tamás, A keresztény ember küldetése a világban, 125 )
Erről beszélünk majd a következőkben..., miért és hogyan jó embernek lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése