a második közömbös

A romlott elme nem tanúsít ellenállást...

 

A MeWe-n találtam e képet:

 

 

Feltétel nélküli szeretet írja a cím, próbaképpen feltettem a Facebookra, ott az ilyen "lagymatagságok" "jól mennek"..., hat lájkot ért meg..., hát így állunk. Már ami "közömbös", már az sem érték.

( Ezt azért elmagyarázom, Maximosznak igaza van, Jézussal egybehangzóan mondja, aki a családtagunk az természetszerűleg szeretjük, ebben semmi különös nincsen, ennek mennie kell "magától is... "Közületek melyik apa ad a fiának követ, amikor az kenyeret kér? Vagy ha halat, akkor hal helyett tán kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér, akkor talán skorpiót ad neki? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” ( Lk 11,11-13 ) )

"Az emberek a következő öt okból szerethetik egymás, magasztos vagy alantas módon: először is Istenért - mint ahogy az erényes ember szeret mindenkit, meg ahogy az erényest szeretheti olyan is, aki nem erényes -, aztán a természetből fakadóan - mint a szülők a gyermekeiket és viszont -, továbbá hiúságból - mint a megdicsért személy a dicsérőt -, aztán kapzsiságból - mint ahogyan a gazdagot szokás szeretni a tőle kapott ajándékért -, végül pedig élvhajhászásból - mint ahogyan valakinek a hasára van gondja, meg a gyomra alatti igényeire. 

Az első indok dicséretet érdemel, a második közömbös, a többi viszont szenvedéllyel terhes." ( Hitvalló Szent Maximosz, Fejezetek a szeretetről, második százas gyűjtemény a szeretetről, 2,9 )

Maradnak tehát a "szenvedélytől terhesek", azok talán vonzóak lesznek e "romlott elméjű" kor embereinek...

"A romlott elme nem tanúsít ellenállást, amikor a test az érzékek révén vágyakozásra és élvezetekre gerjed, sőt szívesen beleegyezik annak képzelgésibe és ösztöneibe..."  ( Hitvalló Szent Maximosz, Fejezetek a szeretetről, második százas gyűjtemény a szeretetről, 2,56 )

Legyen hát..., "van akin így könyörül meg Isten." 

"Az ő esetében ugyanis nem másról van szó, mint lényegében szellemi ínségről - s nem lelki betegségről. Hogy ezen a szellemi szükségállapotán túljuttassuk, kénytelen-kelletlen még inkább bele kell hajszolnunk egzisztenciális krízisébe." ( Viktor E. Frankl, A szenvedő ember, 17 )

Sőt.., ez az egyetlen helyes megoldás, némiképp Istenre bízva a dolgot, türelmesnek lenni:

"Megengedhetem magamnak, hogy a páciens igazságával szemben toleráns legyek: ez az igazság maga fog vele szemben előbb vagy utóbb intoleránsnak bizonyulni." ( Viktor E. Frankl, A szenvedő ember, 19 )

 

"Tuo tibi judicio est utendum." ( Michel Montaigne, Esszék, A megbánásról, 402 ) -, csak a saját törvényed érvényes rád..., ennek alapján ítéltetsz meg.

Jól ügyelj milyen törvény szerint élsz...

 

"(...) Mert ki halandót ápol csak, fia lesz e világnak, 

ám fényhez közelébb, éteri honba az ér, 

kit bensőbb szerelem vonz híven, az isteni Szellem,

tűr s bízik: csöndes győztes a sorsa felett!" ( Hölderlin, Istenek így egykor, 41 )