Ahány féle ember..., annyi humor. ~ "Vannak, akik megátkozzák a fényt, és imádják a sötétséget.

Qui bono!

 

 

Mandeville-é volt legutóbb a végszó, kezdjünk most is vele. 

Kinek jó ez így?

 

"Tehát bármit mondanak, minden igyekezetünk célja a gyönyör." ( Michel Montaigne, Esszék, A bölcselkedés a halál iskolája, 318 )

De ki gyönyörködik itt és miben? ( Lásd: https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/stop-look-listen.html , Beöthy Tamás atya szavai... )

Lehet nem csak mi gyönyörködünk, de más is bennünk... ( Marsilio Ficinonak van erre egy kiváló elképzelése, később kitérünk rá..., hisz folytatni szándékozunk "neoplatonikus" sorozatunkat. )

A neoplatonizmus szerint az Isten emberré kívánt lenni, s meg is tartja a távolságot..., miért jó ezt a végtelen nagy és egyszerre végtelenül kicsi hézagot szüntelenül fenntartani; talán a humor megmagyarázza. 

"Mindenki úgy megy el, mintha most érkezett volna." ( Michel Montaigne, Esszék, A bölcselkedés a halál iskolája, 320 )

 

 Ezen vagy sírunk vagy nevetünk.

 

Böjte Csaba lelkünkre köti, olyan lelkivezetőnek, aki nem tud beszédébe legalább egy viccet beleszőni, semmiképpen se higgyünk.

"Úgy gondolom, és úgy is tartom, hogy az a tanár, amelyik nem tud elmondani egy viccet, az menjen s keressen más munkahelyet, de ugyanaz a pap is. Ha egy prédikációban legalább egy poént nem tud elsütni, akkor nagy baj van."

 

Ám vicc és vicc között is különbség van...

 

 Ha elfogadjuk a tételt Frankl Emil Viktor és Szolzsenyicin nyomán, hogy csak kétféle ember van a világon..., tisztességes és tisztességtelen, akkor csak kétféle humor létezhet, se több, se kevesebb.

"minden megkezdettben ott rejtőzik az eredmény minősége: (...)"  ( Michel Montaigne, Esszék, A bölcselkedés a halál iskolája, 319 ) ( v.ö.: "A változás az azonosnak és a különbözőnek egysége az időben." ( Weissmahr Béla , https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/vocatus-atque-non-vocatus-deus-aderit.html ) )

Ez a minőségi eredmény teszi különbözővé.

Minden egyes emberé egy bizonyos cél, ez az amire cselekvése irányul..., ez szándék határozza meg a cselekedete értékét, a humoráét is, s átvitt értelemben egy adott vicc tanúskodik a személy értékéről.

Sőt jobban, mert egy adott tett "kimagyarázható" ám frusztrációinkban ténylegesen feltárul előttünk saját igazi valónk..., vicceinkben ezt próbáljuk feloldani, ezzel egyszer s mint el is árulva magunkat.

 

Montaigne egy egyszerű meghatározást alkalmaz:

"Aki jót tesz veled, jobban szeret, mint ahogyan te őt szereted."
( Michel Montaigne, Esszék, Az atyák szeretetéről gyermekeik iránt,, 364 )

Kérdés, te mit szeretsz "jobban"?

 

I. Jó ember ~ jó humor

A tisztességes ember a "Jóra" törekszik, szeretni másokat. "Jobban szeretni"..., ők akik felfelé húzzák a spirálrugót".

"Ezzel párhuzamosan: nincs olyan jótett, aminek egy jó természetű ember ne örvendezne. A jótettel valamiképpen együtt jár egyfajta jó érzés, mely bensőnket örömmel tölti el; a tiszta lelkiismeret pedig nemes büszkeséget kelt bennünk." ( Michel Montaigne, Esszék, A megbánásról, 398 )

Jó érzés és nemes büszkeség.

"Jót tettél? Szép és nemes dolog. Jót tett veled? Hasznos dolog. A hasznosat pedig nem szeretjük soha, csak azt ami szép és nemes." ( Michel Montaigne, Esszék, Az atyák szeretetéről gyermekeik iránt, 364 )

Tomi fiamra várva beszédbe elegyedtem az osztályába járó egyik apukával, s nosztalgiázni kezdtünk. 

"Emlékszem, amikor belehányt a nyakamba a gyerek a háti hordozóban ülve..." stb.

Jókat nevettünk az ilyen és hasonló történeteken. Boldogok voltunk akkor, s azok vagyunk most is. Nekünk gyerekünk van, akit hátunkon cipelhetünk..., aki beül mögénk; s hogy néha balul sül el a dolog, sebaj - a cél a lényeg, a szeretet, ami kitölti úgyis a "hiányt".

Lássunk egy klasszikus fényképet:

 

 

Ez is csőd, a jóra törekvés csődje..., a szeretet egyfajta félresiklása..., de könnyen menthető jó érzésre és nemes büszkeségre a mi segítségünkkel, hozzátéve szeretetből, ami hiányzik.

"Meggyőződésem szerint az emberek üdve a boldog élet, de nem a boldog halál, mint ahogy Antiszthenész mondja." ( Michel Montaigne, Esszék, A megbánásról, 412 )

 

II. Rossz ember ~ rossz humor

 

"Jót tettél? Szép és nemes dolog. Jót tett veled? Hasznos dolog. A hasznosat pedig nem szeretjük soha, csak azt ami szép és nemes." ( Michel Montaigne, Esszék, Az atyák szeretetéről gyermekeik iránt, 364 )

Vannak akik nem jutnak idáig, pusztán csak a hasznosságban és"muszáj"-ban hisznek. ( lásd: https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/muszaj.html )

 

Ám ez maga a lét csődje..., az ilyenek örülnek más bukásának, hisz maguk is "bukottak"; ha nevettél a fenti "gif"-en, hát szégyelld el magad!

"Minden dolgot összefűz valami hasonlóság."  ( Michel Montaigne, Esszék, A tapasztalásról, 47 )

Ezt senki sem tagadhatja meg, sem hasznosságból, sem muszájból.

S ha nevettél, én is szégyellem magam..., s már kapok is az arcomhoz:

"Diogenes, amikor látta, hogy egy gyerek így eszik, pofont adott érte a nevelőjének."  ( Michel Montaigne, Esszék, A tapasztalásról, 117 )

 

"Vannak, akik megátkozzák a fényt, és imádják a sötétséget. Roppant találékonyak vagyunk életünk elrontásában." ( Michel Montaigne, Esszék, Vergiliusi verssorokról, 416 )