"A jövővel folytatott játék szabályai"
"initium fidei"
A helyzet tehát az, hogy nagyon is ismerjük a helyzetet, mi is tudjuk...; - "Hontalan" ne tudná..., folytonos és megrögzött dohányzásának szarkóma lehet a vége?
S hogy lesz is...?
Pelágius félreismerte, jóindulatúan félrekezelte a helyzetet..., az emberek nem istenek, nem uraik önmaguknak.
Sőt..., olyasmit vár el tőlük, ami lehetetlenség..., sőt fölösleges.
"Mesélték néhányan: egy öreg remete
megkívánta az uborkát. Hoztak neki, de ö
maga elé tette csak és nem nyúlt hozzá,
hogy a mértéktelenség erőt ne vegyen rajta. Így végzett penitenciát az étel után való
vágya miatt." (P. L. 73, 767.) ( Pelágius, Az Atyák életéből, 132 )
Ám akik hisznek az emberi szabadságban..., próbálkoznak még ilyenkor.
Feleslegesen.., és elfogy az "ÉLET":
Van
Szent Ágostonnak egy kései műve a "De praedestinatione sanctorum".
Beszéljünk hát mostantól a szentek születéséről, hogyan keletkeznek a
szentek?
Szent Ágoston ezt így összegzi:
I.
"I have said a great deal, and, perchance. I could long ago have persuaded you what I wished, and am still speaking this to such intelligent minds as if they were obtuse, to whom even what is too much is not enough.
But let them pardon me, for a new question has compelled me to this.
Because, although in my former little treatises I had proved by sufficiently appropriate proofs that faith also was the gift of God, there was found this ground of contradiction, vi., that those testimonies were good for this purpose, to show that the increase of faith was God's gift, but that the beginning of faith, whereby a man first of all believes in Christ, is of the man himself, and is not the gift of God but that God requires this, so that when it has preceded, other gifts may follow, as it were on the ground of this merit, and these are the gifts of God and that none of them is given freely, although in them God's grace is declared, which is not grace except as being gratuitous.
And you see how absurd all this is.
Wherefore I determined
as far as I could, to set forth that this very beginning also is God's gift. And if I have done this at a greater length than perhaps those on whose account I did it might wish, I am prepared to be reproacheil for it by them, so long as they nevertheless confess that, although at greater length than they wished, although with the disgust and weariness of those that understand, I have done what I have done: that is. I
have taught that even the beginning of faith, as continence, patience,
righteousness, piety, and the rest, conceming which there is no dispute
with them, is God's gift.
Let this, therefore, be the end of this treatise, lest too great length in this one may give offense. ( De praedestinatione sanctorum, Chapter 43, XXI )
Tehát elvárnak sőt meg is követelnek tőled valamit, amiben nem segítenek? Valamiben ami amúgy minden más ( nem ingyenes ) adomány alapfeltétele, mert kegyelem csak az, ami ingyenes?
Ez nem annyira abszurd, inkább durva..., a szabad akarattal ennyire jutnánk. Semmire.
Elindulni sem tudnánk..., nem hogy megérkezni, - márpedig az a boldogságunk alapfeltétele is..., minden boldogságunké:
"A jövővel folytatott játék szabályai - Adler után szabadon - nagyjából a következők: a megérkezés - mind szó szerint, mind átvitt értelemben - a cél elérését jelenti, így pedig a siker, a hatalom, az elismerés és önbecsülés fontos fokmérője.
Fordítva pedig a sikertelenség vagy még inkább a tétlen tengődés, a butaság, a lustaság, a felelőtlenség vagy gyávaság jele.
A sikerhez vezető út azonban "rögös"..." ( Paul Watzlawick, A helyzet reménytelen de nem súlyos, Óvakodjunk a megérkezéstől, 48 )
Sokan félnek ettől..., hát el sem indulnak..., vagy sodródnak - együtt a többiekkel.
Az ilyenek büntetése az "üres terem" lesz.
"Nem tudok mit kezdeni magammal, úgyhogy végül felmegyek a Tishmanbe. Úgy sincs gennyesebb nap a szombatnál, és meg sohasem voltam ezen az órán; csak nem lesz annyira
unalmas. Kiderül, hogy nem a Tishmanben van. Rémlik, hogy a Dickinsonban lehet, először rossz teremhez megyek, aztán csak megtalálom a jót, bár nem úgy néz ki, mintha tényleg az lenne az. A tanár irodája, és nincs benne senki. Pedig nem késtem olyan sokat, és arra gondolok, hogy talán áttették egy másik terembe. Ha igen, akkor ejtem ezt a tantárgyat, a franc se fog szarakodni velük. Igaz, marihuánaszag van az irodában, úgyhogy egy kicsit
még elvagyok ott, és várom, hátha valaki visszajön egy kis utánpótlással. Leülök az asztalhoz, jeleket keresek, amikből kitalálhatnám, miről is szól ez a tantárgy. De semmi, úgyhogy visszamegyek a szobámba." ( Bret Easton Ellis, A vonzás szabályai, 78 )
Ők a magányos tömeg..., akik együtt is magányosak.
Ők azok akik nem álltak meg a bajba jutott mellett...
"Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?”
Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte." ( Lk 10,29-31 )
Ők maguknak-magukon sem tudnak segíteni, hogy segíthetnének másokon? Meg sem látják a "gránittömböt"..., hogy borulhatnának le előtte?
II.
Ám vannak akik magányosan sincsenek egyedül..., ők alkotják a "magányos tömeg" ellenpólusát..., s nem csak logikai értelemben.
Ők azok, Dosztojevszkij gondolatát most szabadon használva, akik tudják hogy boldogok, mert tudnak róla...
Kik tudhatnak róla?
"A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek." ( Sir 1,14 )
Ám a kérdés továbbra is az "initium fidei", kiket és mire hív meg Isten? S aki kitart, az miért, s aki nem, miért nem?
Korábban megállapítottuk, "Pelágius jót akart" , vissza akarta adni az embereknek saját tetteikért viselt felelősségüket..., s így a sikerélményt is sajátjukká akarta tenni. De lehetsz-e sikeres és felelős, magadban, "isteni neved" tudása nélkül? Ezt fogjuk tovább kutatni, talán közben az "initium fidei"-re is fény derül...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése