Első fok ~ A sors, a sorsunk árvaság. / a nemző sötétből jött a fény

úgy lép a nyomunkba egy friss tökéletesség, gyönyörűbb erő:

 

 

"Az első fok a lelket saját gyógyulása érdekében előbb beteggé teszi.

Ez a betegség azonban nem halálos, inkább Isten dicsőségét szolgálja, mert ebben a betegségben Isten azt akarja, hogy a lélek meghaljon a bűnnek és mindannak, ami nem Isten..." ( Edith Stein, A kereszt tudománya, 117 )

Áldott és áldatlan hiány.

https://boatswain69.blogspot.com/2020/09/a-jelen-oromei-hazugsaganak-erzese-es.html 

 

Lényegében egy paradoxonnal állunk szemben.

„Megtapasztalja azt a szorongást, hogy elveszítheti önmagát, ha nem ténylegesíti önmagát és lehetőségeit, és azt a szorongást is, hogy elveszítheti önmagát, ha ténylegesíti önmagát és lehetőségeit.” ( Tillich )

 „A bűn: Isten színe előtt kétségbeesetten nem akarunk önmagunk lenni, vagy Isten színe előtt kétségbeesetten önmagunk akarunk lenni.” ( Kierkegaard, A halálos bűn, 96.)

Így is rossz, de úgy is rossz.

Rémüljünk meg mint Zalán Tibor vagy Keats, s dobjunk el magunktól mindent? ( - De hiszen az is rossz! )

"Miért kacagtam éjjel? Nem felel,
nem szól az Úr, a Démon is konok,

- Égből, Pokolból nem jő semmi jel,
ember-szívem, hát hozzád fordulok.

Ó, szív! A sors, a sorsunk árvaság.
Miért kacagtam? Ó, vad fájdalom!
Zord éj! Az Ég, Pokol s a Szív szavát
immár örökre hívja sóhajom.
Mért a kacaj? Az élet bére tán,
a táruló vágy benne boldogít.
Dobnám le mégis most ez éjszakán,
cafatra tépve ékes zászlait;
Vers, Hir, Szépség nagy dolgok, ám a Lét
legfőbb jutalma még nagyobb: a Vég." ( John Keats, Miért kacagtam éjjel?, Fodor András,(1819) )

A kacaj nem mosoly, s főleg nem büszke mosoly..., jelentős a különbség.

 

Az gúnykacaj akár magunkat, akár Istent sújtja, pogányság.

 

 

https://boatswain69.blogspot.com/2021/02/ime-mienk-gyermek-krisztus-ii-spontan.html

 

https://boatswain69.blogspot.com/2020/07/buszke-mosoly.html

Aki dudás akar lenni...

Kell, hogy eléggé elkeseredj!

https://boatswain69.blogspot.com/2020/10/ha-mar-kellokepp-elkeseredtel.html

 

Két Hyperiont ismerünk..., Keatsét és Hölderlinét..., a különbségről még beszélnünk kell, de most álljon itt pár idevágó idézet.

"A káoszból, a nemző sötétből jött a fény, első gyümölcse a benti forrongásnak, erjedésnek, mely csodás célra érlelte magát." ( Keats, Hyperion, 275 )

"Most jön a fájó igazság, ha fáj - bolondság! mert a pőre igazat elbírni  s a helyzettel szembenézni, ez a legfőbb erő. Figyeljetek! Ahogy az Ég és Föld sokkalta szebb
a régvolt Káosznál s merő Sötétnél, s ahogy mi Égen s Földön túlteszünk tömör, szép forma, szabad akarat s barátság dolgában, s a tiszta élet ezer jelével - úgy lép a nyomunkba egy friss tökéletesség, gyönyörűbb erő: belőlünk született, de sorsa, hogy felülmúljon minket, mint ahogy a vén Sötétséget mi túlragyogtuk;" ( Keats, Hyperion, 275-276 )

S ezeket a sorokat ugyanaz a Keats írta, mint a fenti verset..., megküzdött Ő is az angyalával.

 

Rembrandt, Jacob Wrestling with the Angel