De praedestinatione sanctorum. IX. ~ Isten ismeretével, és az önismeretünkkel. / Ez a megszokott rend...

"Hiszen egyedül csak a szeretet egyesíti és forrasztja eggyé az embert az Istennel"

 

"A Sötét Éjszaka Dala ezt a sötétben való szemlélődést létrának nevezi. Amint az ember létrán mászik fel, hogy egy erődítménybe behatoljon és annak kincseit és fegyvereit megszerezze, ugyanúgy tör fölfelé a lélek is a rejtett szemlélődés fokain, anélkül, hogy előre
tudná, milyen mennyei kincseket és javakat fog ott találni, megismerni és megnevezni. 

Továbbá: amint a létrának  a fokai alá- és felszállásra szolgálnak, ugyanúgy Isten kegyelméből a rejtett szemlélődés hol megalázza a lelket, hol pedig Istenhez emeli.
Mert ennek az adománynak is - mint minden Istentől származó kegyelemnek - az a sajátsága, hogy amikor a lelket megalázza, ugyanakkor fel is emeli.  

Ezen az úton a lélek folytonos változásnak van alávetve. A jóleső nyugalmat hamarosan újabb viharok és szorongatások követik, ezért úgy tűnik tehát, mintha minden egyes ünnephez egy vigíliát is kapcsolnának. 

Ez a megszokott rend... a szemlélődés állapotában. 

Az ember a nyugalmi állapot eléréséig soha sincsen kiegyensúlyozott helyzetben, hanem hol felemelkedik, hol pedig lesüllyed. 

Oka ennek az, hogy a tökéletesség állapota Isten teljes szeretete és önmagunk megvetése. És ez csak két dologgal valósítható meg: az Isten ismeretével, és az önismeretünkkel. A léleknek szükségszerűen hol az egyiket, hol a másikat kell gyakorolnia; előbb az egyiket, az Isten ismeretét - ízleli meg, és ezzel felemelkedik -, majd a másik azaz az önismerete teszi próbára, és ebben mélyen megalázkodik. 

Így megy ez mindaddig, amíg el nem jut az erényekben való tökéletességre; akkor már megszűnik ez a fel- és alá való hullámzás, mivel megérkezett Istenhez és egyesült Vele. Isten áll a létra csúcsán, Őhozzá támaszkodik a létra, és így Őrá támaszkodik a lélek is.
Mindenekelőtt azért nevezzük létrának a szemlélődést, mert a szeretet tudománya. 

Isten belénk öntött szerető megismerése mindaddig világosítja meg és egyszersmind lángra gyújtja a szeretetben a lelket, amíg az fokról fokra fel nem emelkedik Teremtőjéhez
Istenhez. 

Hiszen egyedül csak a szeretet egyesíti és forrasztja eggyé az embert az Istennel". 

,,A létra fokait Szent Bernát és Szent Tamás nyomán hatásaik szerint különböztetjük meg."

"Mivel a szeretetnek a létrája... olyan rejtett, hogy csak Isten tudja felmérni, így lehetetlen egyes fokait természetes úton önmaguktól felismerni." ( Edith Stein, A kereszt tudománya, 116 -117 )

Akkor most itt az ideje újra feltenni a kérdést: Melyik kezét figyeljük inkább Keresztelő Szent Jánosnak? 

Saint John the Baptist, Leonardo da Vinci, 1513