"Önfelejtő szeretet paroxizmusa" ( IV. )
A szikla
"Jézus életét az jellemzi, hogy ,,másokkal'' él, és ,,másokért''
él." ( Nemeshegyi Péter )
Belülről másként néz ki a világ.
Parmenidésszel már elmondtuk: "Logosszal ítéld a sokat vitatott érvet, (...)"
Saját részedhez mérve a logoszból, mit daimónionnak hívunk; - vagy az egésszel?
Hűség a Dharmához..., a Logoszhoz.
"Fiú: A szelídek öröklik a földet...
Lány: A szelídeknek nem kell." ( Bret Easton Ellis, A vonzás szabályai, 128 )
S mégis és épp ezért.
Mert ez is egy "paradoxon".
"Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." ( Mt 10,34 )
Ez is egy "paradoxon"..., a béke prófétája hogy mondhat ilyet?
Mert így van..., olvassák tovább...!
"A Mester egy kőre ült. Elébe ültek ők is, átadták magukat a csendnek, a magánynak és a
fénynek. Simon és Jochanan maga alá szedte a lábszárát, Jákob kinyújtott lábbal ült. Így hallgatták mozdulatlanul a szél suhogását, lebegő fejkendőjük szárnyainak surrogását, a havas hegyormok hangtalan zizegését, az áradó fény zengését. És amint így ültek s a végtelenség káprázatába merültek, a lelkük eloldódott tőlük. A hegyek lebegtek, a völgyek eltűntek, a sziklák üveg módjára csillogtak, a hó, a jég testetlen szivárvánnyá lett, az
égboltozat mozdulatlan kristálygömbbé. Úgy lebegtek az űrben, mint hópelyhek. A Mester mozdulatlanul, mosolyogva ült a sziklán. Lába porfir-kövön nyugodott, lazúroszlopok ragyogtak körülötte, a levegő megtelt finom, hangtalan zizegéssel, mint mikor esik a hó s könnyű pelyhek csókolóznak-ölelkeznek kavargó táncban. A Mester arca lassanként megváltozott. Haja-szakálla fénylett, szürkéskék szeme óriásira nőtt, egész arca sugárzott, mint a Nap. Kék köpönyege fokról fokra elvesztette színét, fehér lett, mint a hó. Egész alakja fehéren sugárzott, eltűntek mögüle a szürke sziklák, az apró kék virágok. Válla
mögött vakítón ragyogott a Hermon szakadékos jégmezejének zöldje. Saruszíjai csillogtak, mint az arany, de átlátszók voltak. S a lába is áttetsző volt, a lába, mely annyi poros utat járt be szorgalmasan és buzgón, ahol szenvedés, fájdalom, csalódottság, kétségbeesés, nyomorúság uralkodik. Egész teste légiessé, ködszerűvé vált, de azért mégis ott üt a kövön, szelíden mosolygott, mindkét kezét a térdére nyugtatta, átható szeme mozdulatlanul nézett a távolba." ( Kodolányi János, Én vagyok, I, 403 )
fénynek. Simon és Jochanan maga alá szedte a lábszárát, Jákob kinyújtott lábbal ült. Így hallgatták mozdulatlanul a szél suhogását, lebegő fejkendőjük szárnyainak surrogását, a havas hegyormok hangtalan zizegését, az áradó fény zengését. És amint így ültek s a végtelenség káprázatába merültek, a lelkük eloldódott tőlük. A hegyek lebegtek, a völgyek eltűntek, a sziklák üveg módjára csillogtak, a hó, a jég testetlen szivárvánnyá lett, az
égboltozat mozdulatlan kristálygömbbé. Úgy lebegtek az űrben, mint hópelyhek. A Mester mozdulatlanul, mosolyogva ült a sziklán. Lába porfir-kövön nyugodott, lazúroszlopok ragyogtak körülötte, a levegő megtelt finom, hangtalan zizegéssel, mint mikor esik a hó s könnyű pelyhek csókolóznak-ölelkeznek kavargó táncban. A Mester arca lassanként megváltozott. Haja-szakálla fénylett, szürkéskék szeme óriásira nőtt, egész arca sugárzott, mint a Nap. Kék köpönyege fokról fokra elvesztette színét, fehér lett, mint a hó. Egész alakja fehéren sugárzott, eltűntek mögüle a szürke sziklák, az apró kék virágok. Válla
mögött vakítón ragyogott a Hermon szakadékos jégmezejének zöldje. Saruszíjai csillogtak, mint az arany, de átlátszók voltak. S a lába is áttetsző volt, a lába, mely annyi poros utat járt be szorgalmasan és buzgón, ahol szenvedés, fájdalom, csalódottság, kétségbeesés, nyomorúság uralkodik. Egész teste légiessé, ködszerűvé vált, de azért mégis ott üt a kövön, szelíden mosolygott, mindkét kezét a térdére nyugtatta, átható szeme mozdulatlanul nézett a távolba." ( Kodolányi János, Én vagyok, I, 403 )
Hááát..., valahogy így. Logosszal ítélve a sok vitatott érvet...
 |
| De a hegy tetejére felérve mindössze egy súlyos, fekete gránittömböt fedeztem fel - az Isten volt." ( Antoine de Saint-Exupery, Citadella, 201 ) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése