"Az Atya szereti a maga gyermekeit."
"καθαρόκαρδο"
A "καθαρόκαρδο" fontos szó..., boldogok a tiszta szívűek.
"Ez a tökéletes célbaérkezés evangéliumának Igéje azok számára, akik azon megváltásra várnak, amely felülről jön.
 |
| Mert nem mindegy, mire vágysz.... |
Ez megadja a várt reményüket azoknak, akiknek mintaképe a Fény, amelyben nincs árnyék." ( Az Igazság evangéliuma, Apokrifek )
Aki "καθαρόκαρδο", annak elég ez a remény...
"Ha minden oldalról közelít a Teljesség (Pléróma), az anyag (Hülé) hiánya az Atya
határtalansága folytán nem keletkezik, amely eljött a hiány idejéhez, jóllehet senki sem tudta megmondani, hogy a maradandóság ilyenképpen fog eljönni. Túláradóan gazdag volt az Atya mélysége, és az Eltévelyedés (Pláné) gondolata nem volt meg nála.
Feladata az, hogy ledöntse az Eltévelyedését (Pláné) mely adott, hogy magához térjen és végül ahhoz, aki eljött hozzá, aki visszafordulni akar. És ezt a visszafordulást megtérésnek nevezik.
Ezért lehelte a széttörhetetlenséget és felkerekedett a meglevő után való keresésre, hogy az nyugalomba érkezzen. Mert az ígéret az, ami (egyedül) megmaradt a hiányban a Fény számára, a Teljesség (Pléróma) Igéje. " ( Az Igazság evangéliuma, Apokrifek )
Isten kezdeményező szeretete..., "Initiating love" ( Γνῶσις ):
"Az orvos is ahhoz a helyhez siet, ahol beteg van. Aki hiányban szenved, nem titkolja el, mert ő (ti.: az orvos) birtokolja azt, ami neki hiányzik." ( Az Igazság evangéliuma, Apokrifek )
Végső soron Isten gyógyít..., de mi vagyunk Isten kinyújtott keze a világban ( ~ Gyökössy Endre ), mi vagyunk a "sebészek" ( χειρουργός ) ..., az "áldozat" hiteles bemutatói.
"Ugyanígy telik be tehát a hiány a tökéletességgel, azzal, aminek nincs hiánya, amely magából odaadta magát, hogy azt, akinek benne hiánya van, betöltse, azáltal, hogy a megtérése kiragadja őt arról a helyről, ahol a hiány volt, és ahol nem volt lehetőség
a visszatérésre. Megaláztatás volt az, ami történt azon a helyen, ahol nem volt lehetőség a visszatérésre.
Abban az időben, amikor őt kiragadták, megalázott volt és a visszatérés lehetőségének híján, de ő (ti.: az Atya) kinyilatkoztatta a Teljességet (Pléroma), azt ami az igazság Fényének a célbaérkezése, mert ami neki felvilágosodott, az megváltozhatatlan.
Ezért beszéltek azok, akik a rémületben tartózkodtak, Krisztusról az ő bensőjükben, benne ők visszavezetőre találnak, és ő felkeni őket kenettel.
A kenet az Atya könyörülete, aki irántuk irgalmas akart lenni. Ők pedig, akiket felkent, azok, akik beteltek. Azok ugyanis a megtöltött edények, akiket fel szoktak kenni. Amikor aztán a kenet egynél feloldódik, az maga kiürül (ti.: az edény); kenete pedig eltávozik attól, mely hiányát okozta. Azután átjárja a lehellet, vele van ereje által.
Ezzel szemben, aki hiány nélkül van, annál nincs pecsétfeltörés, hanem a tökéletes Atya betölti azt újból azzal, aminek ő híjával van.
Ő (ti.: az Atya) jó, ismeri saját ültetvényeit, mert ő az, aki őket Paradicsomában elültette; Paradicsoma pedig a nyugalomnak a helye. Ez a tökéletesség az Atya gondolatából; és ezek az elmélyedésnek szavai.
Szavai mind egyenként egyetlen akaratának tárgyai az Ő Igéjének (Logosz) kinyilatkoztatásában, amióta ők gondolatának mélységében vannak. Az Ige
(Logosz), mely minden előtt jött a létbe, kinyilatkoztatta őket (ti.: szavakat) és az értelmet (Nousz), amely az egy Igét (Logosz) kimondta hallgatag kegyben.
Azok gondolatnak nevezték őt (ti.: az Atyát), mert benne voltak, mielőtt még kinyilatkoztatottakká tette.
Történt pedig, hogy ő (ti.: Logosz) elsőként előjött, mint annak a ezt hajdan akarta. Az akarata pedig az, nyugszik és ami neki tetszik.
(...) az Atya akarata kifürkészhetetlen, (...) Őnekik nem volt hiányuk az Atya dicséretében, és nem gondoltak róla keveset, azt sem, hogy ő szánalmas vagy dühös, hanem, hogy jóságos, megingathatatlan, és édes, olyan valaki, aki minden teret ismert, mielőtt még azok létbe jöttek, és ő az, akit nem világosít fel más valaki.
Így vannak azok, akik valamit felülről birtokolnak, a felmérhetetlen nagyság miatt, ők egyedül az Egy és a tökéletes után nyúltak, amely ott van számukra, és ők nem mennek le az alsó világhoz. Bennük nincs se irigység, se zúgolódás, de még halál sem, hanem ők ott nyugosznak abban, aki nyugalomban van, és ők nem szomorodtak el, nem torzítják az igazságot, mert ők maguk az Igazság. Az Atya bennük van, és ők az Atyában vannak. Tökéletesek és a félelmet nélkülözik ebben az igazságos jóságban. Őnekik nincs
semmiben hiányuk, mert megvan a nyugalmuk, szelídek a Lélekben (Pneuma) és az eredetükre hallgatnak. Ők nyugalmat birtokolnak, akikben a maga eredetét megtalálja, és az ő (ti.: az Atya) lelkében semmilyen sérelmet nem fog elszenvedni.
Ez az üdvözültek helye, ez az ő helyük. Egyébként tudják a maguk helyén, hogy ez nem nem illik hozzám, (...).
Én a nyugalomnak a helyén voltam. Akiben én leszek, az mindenkor a Mindenség Atyjának és hűséges Fiának nyughelye.
Rajtuk elárad az Atya szeretete, és a hiány nincsen benne (ti.: az Atyában), azoknak közepette; ők azok, akik kinyilatkoztattak az Igazságban, akik az igaz és örök életben vannak...
Ők beszélnek a Fényről, mely tökéletes, mely teljes az Atya magvából, és amely az ő szívében és a Teljességében (Pléróma) van, mialatt Lelke (Pneuma) örvendezik benne és azt magasztalja, akiben volt, mert ő jó és az ő gyermekei tökéletesek, méltók neveikhez.
Az Atya szereti a maga gyermekeit." ( Az Igazság evangéliuma, Apokrifek )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése