„Rajtad kívül nincsen mentő."
Amikor Jézus ezeket a szavakat hallotta, így szólt:
- Helyes, Máté. Nos, bizony mondom nektek: Ha a tökéletes szám eléretett, és a mindenség mennyekké emeltetett, akkor én a fénykincsben trónolok majd, ti pedig tizenkét világosságerőn ültök, mígnem újra helyre nem állítottuk a Tizenkét Megváltó minden rendjét az ő örökségük mindenkori helyén.
Ezek után azt mondta:
- Megértitek-e, amit mondok?
Mária lépett elő, és így szólt:
- Ó, Uram, ezzel kapcsolatban egykor azt mondtad nekünk egy példabeszédben:
„Ti pedig kitartottatok velem az én kísértéseimben. Én azért országot adok nektek, ahogyan az én Atyám adott nékem országot, hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, és üljetek tizenkét királyi széken, ítélvén az Izraelnek tizenkét nemzetségét."
- Kitűnő, Mária - mondta Jézus, és folytatván így szólt tanítványaihoz:
- Az történt ezután, amikor Authádész kisugárzottal PISTIS SOPHIÁT újra üldözték a káoszban, hogy kilencedik esdeklését mondta:
1. Verd le azokat, ó, Világosság, akik elrabolták az erőmet; vedd el az erőt azoktól, akik elvették azt tőlem!
2. Mert én a te erőd és a te világosságod vagyok! Jöjj el és ments meg!
3. Sűrű sötétség borítsa be az én üldözőimet! Szólj az én erőmhöz: Én vagyok az, aki meg fog menteni téged!
4. Veszítsék el az erejüket mind, akik az én világosságomra pályáznak! Forduljon a káoszhoz, és erőtlenedjen el minden, ami teljesen elakarja rabolni az én világosságomat.
5. Porladjon el az erejük. Hagyd, hogy Jeu angyalod leverje őket.
6. Ha pedig a mennyhez akarnak jönni, ragadja meg őket a sötétség; hagyd megbotlani őket és a káoszban elsüllyedni. Menjen utánuk Jeu angyalod és küldje le őket a sötétségbe!
7. Mert anélkül, hogy én rosszat tettem volna velük, egy oroszlánfejű erővel vetettek csapdát nekem, melytől el lesz véve ereje. Megtámadták bennem azt az erőt, amelyet nem fognak tudni elvenni.
8. Ó, világosság, vedd el tehát az oroszlánfejű erő megtisztítottját, anélkül hogy észrevenné, és vedd el Authádész gondolatát, amivel az én világosságomat akarja elvenni! Legyen elvétetve annak az oroszlánfejű hatalomnak az ereje is, mely csapdát vet nekem.
9. Akkor ujjongani fog az én világosságom, és örül, hogy megmentette a világosság.
10. És erőm minden tagja azt mondja: „Rajtad kívül nincsen mentő." Mert meg fogsz szabadítani engem az oroszlánkinézetű hatalom kezéből, mely elvette az én erőmet. És megmentesz azoknak kezéből, akik elvették az én erőmet és a világosságomat.
11. Mert ellenem vonultak, és hazugságokat szegeznek mellemnek, mert azt mondják, hogy ismerem a magasságok világosságának Rejtélyét, amelyben bízom. Kényszerítenek engem, azt mondván: „Mondd meg nekünk a mennyek világosságának Rejtélyét!", amelyet én nem ismerek.
12. És mert hiszek a magasságban lévő világosságban, bántanak engem, és azért vették el az erőmtől annak minden világosságát.
13. Amikor kényszerítettek, a sötétben ültem, mialatt lelkem a szomorúságban görnyedt.
14. Ó, Világosság, melyet saját magadért dicsérek, ments meg! Tudom,hogy meg fogsz menteni, mert a te akaratodat teljesítettem, mióta az én eonomban vagyok. A te akaratodat, mint a láthatatlanok, akik ugyanott voltak, ahol az én helyem van, mint az én társpárom is. Én pedig búsultam, mert szüntelenül a te világosságodat kerestem.
15. Most azonban körülvesznek Authádész teremtményei, akik kárörömmel szorongatnak engem, holott nem ismerem őket. Aztán elmenekültek, cserbenhagytak engem, és nem sajnáltak meg.
16. Aztán újra visszatértek, és kísértésbe vittek. Rettentően sarokba szorítottak, fogukat vicsorgatták rám, a maradék világosságomat is el akarták venni tőlem.
17. Ó, Világosság, meddig tűröd, hogy kínozzanak? Mentsd meg az erőmet gonosz szándékaiktól. Szabadíts meg engem az oroszlánfejű erő hatalmából; mert a láthatatlanok közül vagyok itt, ezen a helyen, egyedül.
18. Ó, Világosság, téged dicsérlek az ellenem összesereglettek közepette. Hozzád kiáltok azoknak társaságában, akik szükségbe visznek engemet.
19. Most tehát ne hagyd többé, ó, Világosság, hogy gyűlölőim örvendjenek és el akarják venni az én erőmet, hogy ellenségesen a szemüket forgassák ellenem, holott én semmit sem tettem ellenük!
20. Mert hízelegtek ugyan nekem édes szavakkal, amikor a világosság Rejtélyei után kérdezősködtek, amelyeket nem ismerek. De aztán ravaszul ellenem ágáltak és haragudtak rám, mert én a magasságban lévő világosságban hiszek.
21. Kitátották a szájukat ellenem, és azt mondták: „Menjünk és raboljuk el a világosságát!"
22. Nos, Világosság, most megláttad rossz szándékukat. Ne tűrd őket többé, és közel legyen hozzám a te segítséged!
23. Ó, Világosság, ítélkezz fölöttem és ments meg hamar!
24. Ítélj meg engem a te kegyelmed mértéke szerint! Ó, Világosságok Világossága, ne hagyd, hogy továbbra is dézsmálják az én világosságomat!
25. Ne mondhassák a szívükben: „A mi erőnk jóllakott az ő világosságával". Ne engedd, hogy azt mondják: „Elnyeltük az ő erejét."
26. Inkább sötétség boruljon azokra és erőtlenedjenek el, akik el akarják venni az én világosságomat. Káoszba és sötétségbe öltözve járjanak azok, akik azt mondják: „Elvesszük az ő világosságát és az ő erejét."
27. Ments meg hát, hogy örüljek; mert vágyom a tizenharmadik eonra, az igazságosság helyére. És mindig azt mondom: Jeu angyalod világossága egyre dicsőbben ragyogjon!
28. És az én nyelvem mindig a te bölcsességedet fogja dicsőíteni a
tizenharmadik eonban." ( Pistis Sophia, 50. fejezet )
 | |
| "Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem." ( Jn 10,14 ) |
( ἐγώ εἰμι ὁ ποιμὴν ὁ καλός, καὶ γινώσκω τὰ ἐμὰ καὶ γινώσκουσί με τὰ ἐμά, )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése