"A halál semmit
sem örököl."
A tanítványok jussa élet és halál. De milyen arányban?
S baj-e hogy a halál így is osztályrészük?
Nem az.
Ne feledjétek a pokolban vagyunk a gnosztikus gondolkodása szerint..., a démonok világában..., a "kenómában".
"Az így átalakult Achamoth azután egy egyetlen Fiút szült. Ez, minthogy Paraklétos nem avatta be őt úgy, mint Achamothot, nem ismerte sem az isteni plérómát, sem tulajdon anyját. Ős-oknak tartotta magát. Megalkotott hét eget, amelyeknek tetején megtelepedett és ezeket démonokkal népesítette be, hogy őt imádják, ám e démonok közül a legalacsonyabb rendűek, a rossz angyalok, egy közülük való angyalnak engedelmeskednek, az ördögnek, aki e világ fejedelmévé lett. Ez a démiurgos alkotta meg az embert. Az ember tőle testet és lelket kapott, s ez a lélek, Achamoth csele folytán, kiteljesedett az életszellemmel. Ez előbb a harmadik égben lakott, de azután letaszíttatott a földre mert fellázadt alkotója ellen, s mert a tudásra törekedett." ( Prosper Alfaric, A kereszténység társadalmi gyökerei, 198-199 )
https://boatswain69.blogspot.com/2022/09/ii-esszenusok-ii-therapeutak-ii.html
Ez itt maga a "halál völgye", itt minden apró fény számít..., az maga az élet, maga a remény.
Itt a fény nem természetes dolog, ahogy az élet sem..., ha igen, az mindig Isteni megnyilvánulás mely épp áttör a sötét burkon.
"A halál semmit sem örököl. Hiszen hogyan örökölhetnénk mi, akik halottak vagyunk, bármit is?" ( Fülöp evangéliuma, A teljes Nag Hammadi gnosztikus könyvtár, 157 )
Ám a vetés ideje most van..., s mindenkinek van mit; hisz mindannyiunknak van köze a fényhez."Akik télen vetnek, nyáron aratnak. A tél az egyik világ, a nyár a másik Eón (öröklét birodalma). Vessünk a világba, hogy nyáron arassunk. Ezért jól tesszük, hogy nem imádkozunk télen. A nyár követi a telet. Ha valaki azonban ősszel arat, akkor nem feltétlenül arat, csak tépdes, mivel ilyen ember számára nincsen aratás. Ő nem csak [...] de fog [...] megszületik, ám szombaton is [...] sivár." ( Fülöp evangéliuma, A teljes Nag Hammadi gnosztikus könyvtár, 157 )
Krisztus is ugyanígy tett...
"Krisztus eljött, hogy megváltson egyeseket, megmentsen másokat és felszabadítson továbbiakat." ( Fülöp evangéliuma, A teljes Nag Hammadi gnosztikus könyvtár, 157 )
, sőt kivétel nélkül tette ezt.
"Megváltotta azokat, akik idegenek voltak és a sajátjai közé vonta őket. Eltekintett saját részétől, azokra való tekintettel, akiknek ígéretet adott, terveinek megfelelően. Nemcsak akkor, amikor megjelent, hogy önkéntesen letegye az életét, hiszen már azon a bizonyos napon önkéntesen letette életet, amikor a világ létrejött. Ezután eljött először azért, hogy felvegye azt, mivel ígéreteként adta. Rablók kezébe került az és fogságban tartották, azonban megmentette. Felszabadította a jó embereket a világban, miként a gonoszokat is." ( Fülöp evangéliuma, A teljes Nag Hammadi gnosztikus könyvtár, 157 )
Tehát még a gonoszokra is kiterjed a megváltás..., hozzátehetnénk, rájuk leginkább, hisz a betegeknek kell az orvos, s ahol szétárad a bűn..., kiárad a kegyelem.
De mi ennél többet tudunk..., a kegyelem kiáradásához a bűnre is szükség van. Ugyanannak az erőnek két oldala.
És mégis..., miközben küzdenek emelkedniük kell..., növekednie az egyiknek..., s kisebbednie a másiknak.
"Világosság és Sötétség, élet és halál, jobb és bal, egymást testvérei. Elválaszthatatlanok. Emiatt a jó sem jó, a gonosz sem gonosz, az élet sem élet, a halál sem halál. Emiatt az ok miatt mindegyikük feloszlik majd legősibb valójukba. Azok azonban, akik felülemelkedtek a világon, feloszthatatlanok, örökké valók." ( Fülöp evangéliuma, A teljes Nag Hammadi gnosztikus könyvtár, 157 )
Sötétség is pusztán illúzió...; - a Fény nem az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése