"A nevek, (...) Az Eónban véget érnek."
Fülöp evangéliuma a beavatottak szűkebb köre számára készült..., ez nyilvánvaló, már felütése, de nyelvezete miatt is. S nem is egységes, mintha a fejezet címeket kifelejtették volna belőle.
Már a Tamás evangélium sem könnyű olvasmány, mely egyfajta gnosztikus Jézus "logion-gyűjtemény", nem szólva Az Igazság evangéliumáról, mely a "kiválasztottság", a "kiválasztódás" evangéliuma.
A Fülöp evangélium a "mechanizmust" írja le, olyan mint egy "GYIK" ( "Gyakran Ismételt Kérdések" ). Olyan mint egy "tanári kézikönyv" mondjuk a két másikhoz...
Kezdjünk egy elég nyilvánvaló hibával, amire felhívja a figyelmünket.
1. Nevek:
Ha gnosztikusokkal vagy esetleg manicheusokkal kezd foglalkozni az emberfia, gyakran esik bele egy nagyon komoly hibába...
Rég tudjuk, a misztikával foglalkozók..., s főleg az azt tanítók előszeretettel folyamodnak példabeszédekhez..., s ahogy "eldurvul a helyzet", egyre inkább rajzok és ábrák kerülnek elő, hisz egyre közelebb kerülünk a megmagyarázhatatlanhoz..., tehát elfogynak a szavak.
"János a szó, az Úr pedig az Ige, aki kezdetben volt (Jn 1,1 ). János ideigvaló szó, Krisztus már a kezdetben örök Ige.
Vedd el az Igét, és mi marad a szóból? Ha nincs tartalom, értelmetlen a szó. Hallatszik ugyan, de nem gazdagítja a szívet.
Márpedig azért figyelünk a dolgokra, hogy gazdagodjék a szívünk. Ha gondolkodom, hogy mondjak valamit, már ige van a szívemben; aztán ha beszélni akarok hozzád, azt akarom, hogy a te szívedben is az legyen, ami az enyémben már megvan.
Azt keresem, hogy hogyan jusson el hozzád, és hogyan legyen benned az ige, amely az én szívemben már megvan – veszem a szót, és általa beszélek hozzád: a szó vezeti hozzád az ige értelmét. És midőn a szó hozzád vezette az ige értelmét, a szó (azzal, hogy kimondtam) eltávozott ugyan tőlem, az ige azonban – amelyet a szó átvezetett hozzád, és így már a te szívedben is ott van – nem távozott el tőlem.
A szó tehát hozzád vezetve az igét, nemde úgy tűnik, mintha azt mondaná: Neki növekednie kell, nekem kisebbednem? (Jn 3,30 ) A szó szolgálatra hangzik, és eltávozik, mintha mondaná: Ez az örömöm most teljes lett (Jn 3,29). Az igét tartsuk meg, a velejét, a fogalmát ne veszítsük el." ( Szent Ágoston beszédeiből, Sermo 293, 3: PL 38, 1328-1329 )
Rudolf Steiner "An Esoteric Cosmology" című műve is egy ilyen ábrával kezdődik, mely jelent nem semmi jót az igazán komolyan érdeklődő számára.
Mit mond erről Fülöp evangéliuma?
"Az Igazság azonban neveket hozott létre a világban miértünk, mivel nem lehetséges megtanulni (az igazságot) ezek nélkül a nevek nélkül. Az igazság az egyetlen dolog; sok dolog van pedig, a mi kedvünkért, hogy megtanuljuk ezt az egyetlen dolgot, szeretetben, számos dolog által.
Az elöljárók (arkónok) be akarták csapni az embert, mivel látták, hogy atyafiságban áll azokkal, akik valóban jók. Elvették a nevüket azoknak, akik jók és azoknak adták, akik nem jók, hogy a nevek révén legyőzzék őt és vakká tegyék azokat, akik nem jók. És ezek után,
micsoda szívességet tesznek értük! Eltávolíttatták őket azok közül, akik nem jók és elhelyezték őket a jók között. Ezeket a dolgokat tudták, mivel meg akarták ragadni a szabad embert és örök időkön át rabszolgájukká tenni." ( Fülöp evangéliuma, A teljes Nag Hammadi gnosztikus könyvtár, 158 )
Tehát, nevek nélkül nem tanítható az igazság, az Igazság azonban nem azonos a sokféle névvel...., csak mankóként szolgálnak ezek a megismerés útján.
Rosszhiszemű emberek visszaélhetnek ezzel..., összezavarhatják a "nyelvet", hogy az embereket "rabszolgáikká" tehessék.
Esetleg, ahogy Jézus is megrója a farizeusokat, nem mennek át a kapun és másokat sem engednek át..., gyávaságból, haszonleséséből.
"Ezt mondja az Úr: „Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem, úgyhogy istenfélelmük csak emberi parancs követése, amit betanultak, ezért újra ámulatot keltő módon bánok velük, csodálatra és bámulatra méltó módon: odalesz bölcseinek bölcsessége, és okosainak okossága elenyészik.”
Jaj azoknak, akik elrejtőznek az Úr elől, hogy eltitkolják terveiket, akik a sötétben viszik végbe tetteiket, s azt mondják: „Ugyan ki lát minket, ki ismer bennünket?”
Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a
fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: „Nem te csináltál!” Vagy a
fazék a fazekasnak: „Nincsen eszed!”?" ( Iz 29 13-16 )
Mindig így volt ez...
De még a nagyon tisztelt "Isten" névvel is ugyanez a helyzet...
"Az evilági dolgoknak adott nevek megtévesztőek, mivel elterelik gondolatainkat mi az, ami helyes és mi az, ami nem. Ezért ha alaki azt a szót hallja „Isten", nem érzékeli mi a helyes, ám azt érzékeli, ami nem helyes. Ugyanez érvényes „az Atyával”, „a Fiúval”, és a Szent Szellemmel", és az „élettel", és a „fénnyel és a „feltámadással” és „az Egyházzal" (Εκκλησία) és az összes többi dologgal - az emberek nem érzékelik mi a helyes, hanem azt érzékelik, ami nem helyes, egészen addig, amíg meg nem értik, mi a helyes.
A nevek, melyek a világban hallhatók [...] megtévesztőek. Ha az Eónban (örök valóságban) lennének, sohasem lennének használatban nevekként, ahogy a világban. Sem az evilági dolgokkal kapcsolatban. Az Eónban véget érnek." ( Fülöp evangéliuma, A teljes Nag Hammadi gnosztikus könyvtár, 157-158 )
A tökéletes tanítás szavak ( és ábrák ) nélküli...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése