Gnosztikus irodalom LXXXVIII. / Πίστις Σοφία XLVIII. ~ αργυρος και χάλκινος

Αργυρος και χάλκινος

 

 

"Miután a Megváltó ezeket mondta a tanítványainak, így folytatta: 

- Megértitek-e mit mondok nektek? 

És újra Mária sietett előre, a következőket mondván: 

- Igen, Uram, megértek minden szót. Szavaidhoz tudatom négy gondolatot keltett bennem; és fényemberem vezetett engem, ujjongott és felbuzdult bennem, mivel ki akar jönni belőlem és beléd szeretne menni. Halljad tehát, Uram, hogy megmondjam a négy gondolatot, mely keletkezett bennem: 

Az első arra az igédre vonatkozik, hogy: 

Ekkor a lélek megadja az apológiát és a pecsétet minden archonnak Adámász király területein; és apológiáját és minden megtisztelő pecsétjét, himnuszát és dicsőítését a világosság helyeinek adja. 

Erre mondtad nekünk, amikor a pénzt vitték neked, és láttad, hogy ezüstből és rézből van, megkérdezted: 

Kinek a képe ez? 

Azt mondták: A császáré. 

Ám amikor láttad, hogy ezüst és réz keverékéből ötvözték, azt mondtad: 

Adjátok tehát a császárnak ami a császáré, és Istennek ami Istené. 

- Ez azt jelenti: 

Amikor a lélek megkapja a rejtélyeket, akkor az apológiát meg tudja mondani az archonoknak és az Adámász területéről valóknak. A világosság területéről valóknak pedig a dicsőítéssel és tisztelettel adózik. 

A mondás pedig: A pénz fénylett, arra a sajátosságra utal, hogy a lélekben benne van a világosság ereje: ez a megtisztított ezüst, és az ellenzékszellem: ez az anyagi réz. Ez, Uram, az első gondolat. 

A második gondolat arra vonatkozik, amit most mondtál a lélekről, aki megkapja a rejtélyeket: „Amikor a középső út archonjainak területéhez jut, akkor azok kijönnek hozzá nagy félelmükben, és a lélek nekik adja a félelem rejtélyét és ezért félnek tőle. És a sorsot is átadja az ő helyeinek [a helyére küldi], és az ellenszellemet is átadja az ő helyének: és megadja az apológiát és a pecséteket minden archonnak a középső utakon. És tisztelő, dicsőítő és dicsérő pecsétekkel és himnuszokkal azoknak adózik, akik a világosság területeiről valók." 

Ami ezt illeti, Uram. Pál testvérünkkel mondattad egykor:  

"Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok - akinek adóval, annak adót, akinek vámmal, annak a vámot, akinek a félelemmel, a félelmet, akinek tisztelettel, a tiszteletet, akinek dicsérettel, annak dicséretet: senkinek semmivel ne tartozzatok."

Ez azt jelenti, a lélek, mely rejtélyeket kapott megadja [apológiát, óvást ad] minden területnek, amire az jogosult. Ez a második gondolat.  

A harmadik gondolat: egykor azt mondtad nekünk: Az ellenzékszellem a lélek ellensége, mert elkövettett vele minden bűnt és minden vágydolgot; és kiszolgáltatja a lelket a büntetéseknek, azon bűnök alapján, amelyeket ő követtetett el a lélekkel, szóval a lélekkel szemben minden tekintetben ellenségesen viselkedik. Ezt illetően azt mondtad egykor nekünk: Az embernek saját háza népe az ellensége. Ez azt jelenti: a lélek házának lakója az ellenzékszellem és a sors - ezek mindig ellenséges érzületűek a lélekkel szemben, mert mindenféle bűnt és gonoszságot tétetnek vele. íme, Uram, ez a harmadik gondolat. 

A negyedik gondolat arra a mondásodra vonatkozik, amit mondtál nekünk: 

Ha a lélek elhagyja a testet és az ellenzékszellemmel jár az úton; ha még nem találta meg a rejtélyt, mely feloldoz minden köteléktől, amellyel az ellenzékszellemhez van kötve, s így azzal kell maradnia; ha tehát még nem talált meg, akkor az ellenzékszellem vezeti a lelket a világosság Szüzéhez, az ítélőbíróhoz. 

És a bíró, a világosság Szüze megvizsgálja a lelket, s úgy találja, hogy vétkezett. 

Mivel pedig a világosság rejtélyeit sem találja nála, átadja egyik átvevőjének [emlékeztetőjének], aki elvezeti és testbe taszítja; és nem jut ki a körforgásból, míg el nem végezte az utolsó körét is. 

Ami ezeket illeti, egykor azt mondtad nekünk: 

Békélj meg a te ellenségeddel, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és az tömlöcbe ne vessen téged. Mert bizony ki nem jössz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig. 

Ez nyilván azért van: minden lélek, amely a testet elhagyja, és útját az ellenzékszellemmel járja, mert nem találta meg minden kötelék és pecsét feloldozó rejtélyét, hogy megszabaduljon a hozzákötött ellenszellemtől, tehát ha ez a lélek a világosság rejtélyeit nem találta meg, hogy megszabaduljon az ellenzékszellemtől, akkor az ellenzékszellem a világosság Szüzéhez vezeti őt. 

És a világosság Szüze, a bíró, átadja őt egyik átvevőjének [kézbesítőjének, emlékeztetőjének], ez pedig a lelket az eonok szférájába dobja. 

És nem jön ki a testek váltakozásából, míg be nem fejezi a számára elrendelt fordulatokat. Ez, Uram, negyedik gondolatom." ( Pistis Sophia, 113. fejezet )

 

Gondolom, részben ezt a történetet "túlgondolva" keletkezett az a vád, hogy a gnosztikusok az adó meg nem fizetésére..., s úgy általában világi kötelességeik elmulasztására bátorították volna híveiket.

Nyilvánvaló, hogy mindent az égi szférákra vezettek vissza, de hát ez volt a világképük, ez még semmi rosszat nem jelent. Attól, hogy a nap csak szűrt fényű változata a Napnak, még lehet gyönyörködni benne...

https://boatswain69.blogspot.com/2022/12/gnosztikus-irodalom-lxxix-xxx-ezen.html