alsóbbrendű ember vagyok, aki legfeljebb büntetésre méltó.

Egy díszhelyet valamelyik bolondokházában!!!

"Börtönben akarok ülni; még a börtönben érzem magam a legjobban!"

 

 

"Nem hiszem, hogy szabó volt.

( Nem mindegy? )

Ott állt a bíróság előtt és így szólt: "Börtönben akarok ülni; még a börtönben érzem magam a legjobban. (...)

( Miért ott? Lehet van egy "vízzel félig telt pohara"?  )

 

"S ha akkor egymás közti életükben voltak bizonyos kitüntetések, dicséretek és tiszteletajándékok, amelyeket annak adtak, aki az előtte elvonuló árnyképeket a legélesebben tudta felismerni, s aki a legjobban tudott emlékezni rá, hogy melyek szoktak előbb, melyek később, s melyek egyszerre elhaladni, s aki mindennek alapján a legbiztosabban meg tudta jósolni, hogy mi fog következni: gondolod-e, hogy ő ezekre még mindig vágyakozik, s hogy az ottani világban kitüntetteket és hatalmasokat irigyli – s nem inkább Homérosszal érezne-e, s nem szeretne-e inkább mezei munkásként dolgozni egy földnélküli embernél, s inkább akármit elszenvedni, mint ama révület világában élni?" (Platón: Állam, Hetedik könyv)

Szakértői véleményt kérek! - kiáltotta a védő diadalmasan. - Ön ellen az a vád, hogy nem csinál pénzt - mondta a bíró.

( Nem hajt hasznot..., mindig ez a baj. )

 

Azóta börtönben ülök.

"S ha megint csak azoknak az árnyékképeknek a megfejtésében kellene neki vetélkednie amaz örök rabokkal, miközben homályosan látna mindaddig, míg csak a szeme újból nem alkalmazkodna – márpedig az az idő, amíg hozzászokna, aligha lenne rövid –, nem lenne-e nevetség tárgya, s nem mondanák-e róla, hogy felmenetele volt az oka annak, hogy megromlott szemmel jött vissza, tehát nem érdemes még csak megpróbálni sem a felmenetelt?" (Platón: Állam, Hetedik könyv)

 

"Hiányzik a pénzmirigye", fejtette ki a szakértői tanács; "emiatt erkölcsi iránytű nélkül él, és azonnal felborul, ha valaki tiszteletlenül bánik vele;

( Van méltósága... )

emellett a gondolatok szárnyalásától is szenved.

( Vannak saját ötletei... )

Nem emlékszik arra, amit mások már százszor is mondtak neki; ehelyett mindig új ötletekkel áll elő".

( Önfejű! )

Az irodalmi szakemberek véleménye még rosszabb volt. Szerintük teljes mértékben  alsóbbrendű ember vagyok, aki legfeljebb büntetésre méltó.

( Legalább  megbüntetik... "A rózsa azt kiáltja: Tűz van! Élete egy lángolás. Vörösen izzó szirmai elviselhetetlen hőséget árasztanak. Már csak napjai vannak hátra: önnön tüzében lobban el, lesz hamuvá, semmisül meg. S ti, virágbarátok, még gyönyörködtök benne? Ha már oltani nem oltjátok, legalább köpjetek bele a legközepébe. Aki lángban áll, annak nincs büszkesége; minden, ami hűsít, életet ment. És különben is: ami szenved, nem lehet szép." ( Örkény István: Művészsors )

 

"S ha valaki aztán megpróbálná a többieket feloldozni s felvezetni, s ezt valamiképpen kézre keríthetnék és megölhetnék, nem ölnék-e meg?" (Platon: Állam, Hetedik könyv)

 

De mióta ide jutottam, az életem a rendezettség csodája.

( Lehet erre született? Már be is zárták... )

Senki sem korhol helytelen magaviseletemért ; éppen ellenkezőleg, a többi fogoly között értékes kivételt képezek.

Az intelligenciám kiugróan magas. Íróként autoritás vagyok, sőt még leveleket is írhatok olykor-olykor az őröknek. Mindenki dicsér engem.

Régebben alacsonyrendű ember voltam azokban a világban, akik követik az élet szabályait.

( Milyen életét..., a földön összekötözve kuksolókét, akik nézik a barlang falán az árnyakat, s vitatkoznak róla? )

Itt a törvénysértő emberek világában a consensus omnium elve szerint erkölcsi és intellektuális zseni vagyok.

Semmit nem teszek pénzért, csak mások és önmagam elismeréséért.

Megint szabóként dolgozom.

( ! )

A munka varázslatos ereje: lelkem vált varrótűvé; egész nap órák hosszat repül ki és be, zümmög mint egy méh.

( ! )

"Nos, akkor osztozz abban is, és ne csodálkozz rajta, hogy aki egyszer idáig eljutott, az tovább már nem hajlandó az emberi dolgokat cselekedni, mert a lelke állandóan arra törekszik, hogy ott fent élhessen;(...) " (Platón: Állam, Hetedik könyv)

Á a fejembe ebből oly kevés hatol be, mint mikor az ember a sírban fekszik, s fölötte a méhek döngicsélnek.

"S végül aztán a napot is – de nem a víz tükrében, s nem valami más helyen lévő hasonmását, hanem őt magát, a maga valóságában, s a maga helyén – meg tudná pillantani, s eredeti minőségében megszemlélni." (Platón: Állam, Hetedik könyv)

~

"Hát azon csodálkozol-e, ha valaki az isteni szemlélődésekből az emberiekhez érkezve gyámoltalanul viselkedik, s nagyon nevetséges színben tűnik fel, mert a szeme még homályosan lát, s mielőtt az ottani sötétséghez egészen hozzászoknék, kénytelen a törvényszék előtt vagy egyebütt vitázni az igazságosság árnyékáról vagy azokról a mesterséges alakokról, melyeknek ezek az árnyékai, és harcot folytatni azoknak a felfogásával, akik magát az igazságosságot soha nem is látták?" (Platón: Állam, Hetedik könyv)

( Ám lehet tévedünk... )

Ha valaki bebizonyítja nekem, hogy ez egyáltalán nem igaz, és hogy én nem vagyok semmiféle csökkent értékű szabó, s nem börtönben élek: akkor kérvényezném a köztársaság elnökétől, hogy utaljon ki nekem egy díszhelyet valamelyik bolondokházában" ( Robert Musil: Mese a szabóról )

( Miért DÍSZhelyet? Mert, lehet, bolondok vagyunk; meghalnánk értetek, míg ti magatokért sem... )

 

 2020. 04. 02.