Vallásos szisztolé és diasztolé
Nem gondolta át igazán, ami írt, szerintem..., vagy nem volt ismerete még olyan korról, amikor az emberek valóban "istentelenül" alkotnak, tudóskodnak, művészkednek.
"(...); mert az ilyen irányú szellem számára még a művészetek és tudományok is hiúnak és világinak, egy puszta emberi semmiségnek fogalma alá esnek." ( Ludwig Feuerbach: Az újkori filozófia )
Kaján Tibor rajza 1969-ből.
Bradbury világa. A tömegízlés diktatúrája.
Érdekes kiállítási tárgyak születnek a "nihilizmus" nevében. Képkeretek üres vászonnal, emberi széklet konzervdobozban, s a polgárpukkasztás a polgárpukkasztásért, az értékrombolás az értékrombolásért "l'art pour l'art" meddő világa.
Vagy a hatásvadász giccs-termékei ennek a kornak..., nyilván ezek is érzelmi igényekre építenek, de ha az emberi agy nem ismeri az undort, azt később tanulja, hát rosszul is tanulhatja meg.
Eddig az volt velünk a baj, hogy túlérzékenyek, szelektíven kifinomultak vagyunk, most meg hogy érzéketlenek a megnyilvánulások sokféle - szivárványszín megnyilvánulási skálája iránt.
Tehát a fenti idézet már nem ránk, rajuk vonatkozik, nekik számítanak a tudományok és művészetek semmiségnek, hiúnak és világinak, mi helyén és értékükön kezeljük mindkettőt.
A Nem Látható Művészet Múzeuma..., potom 10.000 dollárért lehet "remekművekhez" jutni!
Piero Manzoni’s “Artist’s Shit.” ( Inkább nem fordítom... :) ) In 2016, one of the tins that make up the abstract work was bought in Milan for two hundred and seventy-five thousand euros. Artwork by Piero Manzoni. © 2018 Artists Rights Society, New York / SIAE, Rome
Haladjunk hát Feuerbach logokája szerint szépen sorban.
Érzéki-e egy madonna a kisdeddel? Vagy egy pieta?
"Minél jobban tagadjuk az érzékit, annál érzékibb isten, akinek feláldozzuk az érzékit." ( Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege, 62 )
"Az ember igenli istenben azt, amit saját magában tagad." ( Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege, 63 )
Mert ami antropológia a javából..., a vallás az.
"Az újabb kor feladata Isten megvalósítása és emberivé tétele volt: a teológia átváltoztatása és feloldása antropológiává." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei, 1 )
"A művészet, vallás, filozófia vagy tudomány csak az igaz emberi lényegnek megjelenései vagy megnyilatkozásai." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei, 55 )
Igaza van..., Mária a csecsemő kis Jézussal, mindannyiunk újszülött
gyermekét és feleségét jelenti, a pieta pedig azt a szenvedést, amikor
így vagy úgy de elveszítjük azt akit nagyon szerettünk. Mit tagadok magamban ha lefestem?
"Krisztus nem egyéb, mint az ember tudata". ( Feuerbach )
Hozzátehetnénk.., annak helyes tudata. Nem több, nem kevesebb.
Ha odabenn nincs rend..., esetleg odakinn sincsen, hát olyasfajta megnyilvánulások keletkeznek "lélekfelszabadítás" és "antropológia" címen, amit nem biztos, bárki aki embernek ismeri és elismeri magát, szívesen vállalna.
Én egy időben festettem ikonokat, az mennyiben az én önmegtagadásom, ha belső szeretetteljes és személyes de végtelenre nyíló imádságos világomat falapra festem?
Mert ebben nagyon, de nagyon igaza van, még ha "korlátozottan" is érti:
"A szeretet maga isten, és kívüle nincs más isten.. A szeretet isten és ember, a szellem és természet igaz egysége." ( ( Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege, 86 )
"(..) akkor a legfőbb és első törvénynek gyakorlatilag is az ember ember iránti szeretetének kell lennie." ( Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege )
Az egyes ember egymagában nem tartalmazza az ember lényegét sem mint erkölcsi, sem mint gondolkodó lény. Az ember lényegét csak a közösség, az embernek az emberrel való egysége tartalmazza - oly egység, amely azonban az én és te különbségének realitására támaszkodik." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei, 59 )
"A magánosság: végesség és korlátozottság, a közösség: szabadság és végtelenség. Az ember egymagában: ember ( közönséges értelemben); az ember emberrel az én és te egysége - Isten." ( Ludwig Feuerbach: A jövő filozófiájának alapelvei, 60 )
Ezek a mondatok akár a Bibliában is szerepelhettek volna, s egészen gyönyörű más gondolatokat is megfogalmaz..., egészen könnybe lábad az ember szeme tőlük:
"A vallásos szisztoléban az ember a saját lényegét löki ki magából, eltaszítja, elveti saját magát, a vallásos diasztoléban viszont az eltaszított lényeget újra szívébe fogadja." ( Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege, 67 )
Igen..., ez olyan mint egy szívdobogás...; hazatérsz, eltávolodsz, visszavágysz, újra visszatérsz..., egészen az utolsó kifújt lélegzetvételedig, az utolsó szívdobbanásodig.
Mindennek ilyennek kell lennie, magadnak készíted és mindenkié lesz, majd visszatér hozzád, hogy újra útjára engedd...; de ahogy a piac sem jó kontroll, embertársaink ítélete sem az. A belső "differentia transcendentálisra", belső helyes önképünkre kell támaszkodnunk, minden más félrevihet bennünket.
S egy másik csodaszép, bár nem annak szánt, gondolat szintúgy tőle:
"Ily módon csak meg kell szakítani a dolgok közönséges menetét, hogy a közönségesben rendkívüli jelentőséget, az életben mint olyanban egyáltalán vallásos jelentőséget találjunk. Legyen ezért szent számunkra a kenyér, szent a bor, de szent a víz is! Amen!" ( Ludwig Feuerbach: A kereszténység lényege )
2020. 01. 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése