"Boldogok akik sírnak!"
Van egy fontos ábra, amit eredetileg Arisztotelész talált ki a létezők hierarchiájáról. Látszólag nagyon primitív elképzelés, de ha mögé látunk, izgalmas dolgokat fedezhetünk fel. Az élettelenből az élők különböző tudati szintjei jönnek létre, "kicsit" emlékeztet a buddhisták "birodalmaira".
Van tehát a felfelé mutató út, "Ez a hegy, az a hegy" ( ~ Keresztes Szent János ). Tehát az "istenülés" útja. "Hát ti nem tudjátok, hogy istenek vagytok?" "Aki nem lesz olyan, mint Isten..." stb.
Van út felfelé!
De van út "lefelé" is..., sok vallási gyakorlat is ajánl a Megértés alapjául egyfajta "gondolattalanságot", mozdulatlanság, légzéskoncentráció..., nem olyan ez, mint "kővé válni"?
De..., lehet a kövek tudnak valamit!?
Meg lehet próbálni kővé, fűvé..., fává válni! Nagy élmény! "-- Hasítsd szét a fát, és ott leszek. -- Emeld fel a követ, és megtalálsz." ( Jézus, Tamás evangélium )
Tehát minden út előbb-utóbb Hozzá vezet. Így már érthető, amit emberi "csökött" gondolkodásunkkal nehezen értünk: "És látta Isten, hogy mindez jó." ( Nem a mi időnkhöz van igazítva a "játék"! De az elismerhető, "istenien" jól van kitalálva.
Írtam ez majdnem egy évvel ezelőtt..., de valójában csak egy út van.
Minden kommunikáció alapja, hogy feltételezzük, van valami közös "tisztaság", vagy legalábbis ennek a közös tisztaságnak sejtése, illetve törekvés ennek megtalálására, ami összeköt bennünket. Ha ez nem lenne, reménytelen volna mindenféle együttműködés! S önmagunk mélyebb és sötétebb régióival is elvesztenénk a kapcsolatot.
"A tökéletes tisztaság nem lehet más, mint a köztünk jelenlevő Isten. Ha más lenne, mint Isten, nem lenne tiszta. Ha Isten nem lenne jelen, sohasem üdvözülhetnénk. Aki kapcsolatot teremt a tisztasággal, a lelkében rejlő rossz minden borzalma az isteni tisztaság szeretetévé alakul át. Ezért volt Mária Magdolna és a jobb lator a szeretet kiváltságosa." ( Simone Weil )
S mivel létezik a világ, s benne mi is..., ez indirekt módon, de Isten bizonyítékként működik. ( Kant "posztulátumainak" logikája! )
“Véges lények vagyunk; a bennünk levő rossz szintén véges – így abban az esetben, ha az emberi élet még továbbnyúlna, teljesen bizonyosak lehetnénk, hogy egy napon, még ezen a világon, minden rossztól megszabadulnánk." ( Simone Weil )
Tehát most vagy előbb-utóbb, de mindenki eljut a "megértésre". Kell-e
hát figyelmeztetnünk embertársainkat, ha "rosszat" tesznek?
 |
| "Az Ige látta, hogy az emberiség nem oldható fel másképp a romlás alól, csak a teljes halál által." ( Szent Atanáz ) Ez a szív a Te szíved... |
"Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, (... )" ( Fil 1 )
Csak a szeretetből fakadó figyelmeztetésnek van létjogosultsága, de mi az alapja?
"(...) ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek. Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is. Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt: aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére." ( Fil 2 )
Ha jól értjük, az alapja a Lélek, s az abban való részesedés mértéke pedig az önkiüresítés!
"Sajátos értelemben mindazonáltal azt nevezzük kontemplációnak, amikor a lélek a magas dolgokról való tudását a tiszta megértésben szerzi meg." ( Szentviktori Richárd: A szemlélődés kegyelméről, I. könyv )
Ez a tiszta megértés, akár "felfelé", akár "lefelé"..., ; Istenben nincsenek ilyen viszonylatok..., csak VAN; önkiüresítés útján érhető el..., amit alázatnak is nevezhetnénk.
Nagypéntek volt még két órája, Jézus most a sírban van...; "Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint Te." ( Máté 26,39 )
 |
| Miguel Moreira e Silva, "Ecce Homo" |
Pilinszkynek van egy nagyon szép gondolata, ami közel visz az emberi lét értelmének megismeréséhez:
„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem!” Még Pilátus tornácától is hosszú az út idáig, még a „kereszt botrányától” is e „botrányos mondatig”. Jézusnak mégis ezt a mondatát szeretem a legjobban, mintha e mondatával egyenesen az én hitemre számított volna. Pedig „botrányos mondat”, mellyel – mintha minden eddigi szavát hiteltelenítené. Hol esik itt már szó arról, hogy „boldogok, akik sírnak” – S mégis: az egész nagy dráma épp hiteles nem lenne nélküle. Ez az egy mondat mégis hiányzott. Ezzel az egy mondattal jegyezte el magát végképp velünk. Ezzel az egy mondatával vonz bennünket örökre magához. Igen, mielőtt engesztelő áldozatát elfogadta volna, utoljára még mintha az Atya is levette volna róla tekintetét. S azóta ez a velünk örökre egybefonódott, csodálatos és édes Isten soha többé nem foghatja be fülét, ha kétségeinkben saját mondatát kiáltjuk feléje." Egy lett közülünk mindörökre. " ( Pilinszky János: A mélypont ünnepélye. Szépirodalmi könyvkiadó, Budapest. 187-190. – részlet )
Az emberi lét ebben a botrányában Isteni..., s boldogok akik sírnak, mert majd megvigasztalják őket! ( ~ Paraklétosz )
 |
| "Megőrzi az Úr az együgyűeket, elesett vagyok, de ő megsegít." |
2020. 04. 11. Nagyszombat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése