A "szelíd erőszak rendszere" V. ~ "Fogadd el, Uram, szabadságomat!"

 "Válassz olyan munkát, amit szeretsz csinálni, és soha életedben nem kell dolgoznod! Konfuciusz (Kr.e. 551-479)

"Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen, vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen: visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed; csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, s minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell." ( Loyolai Szent Ignác Imája )

 "Visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent!"

 

 

Miért foglalkozik "jóízűen" ilyesfajta dolgokkal valaki..., adott esetben én; s mások miért másfélékkel hasonló lelkesedéssel?

Van két sorozat a televízióban az Autókereskedők és a Öreg autó, nagy haszon..., nagyon élvezem, ahogy "bütykölnek" az autókon..., érdekes dolog lehet autószerelőnek lenni...

De élvezem azt is, amikor valakik olyasmiről beszélnek szenvedéllyel, amiből egy szót sem értek..., még ha ebbe némi bosszúság is vegyül, ugyanis ez udvariatlanság a részükről.., mégis van benne valami sodró érzés, bár épp számomra "mongolul beszélnek". Jó látni, hogy vannak, akik megtalálták a bennük lakó szépséget, s tudják - megtalálták a helyüket.

 

"Én, én vagyok. Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam akartam.

 

 Én rendelkezem mindenemmel - a testemmel és annak minden mozdulatával; az eszemmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel; a szememmel és a képekkel melyeket az agyamba közvetít; mindennemű érzésemmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság vagy izgalom; a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem; minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul. Magam birtokolom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit. Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok.

Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat.

Ha később visszagondolok arra, amilyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, ami lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe. Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én vagyok én, és igazán ínyemre vagyok." ( Virginia Satir )

 

Nevetséges szöveg, de jó kiindulópont, ugyanis FELELŐSSÉG van benne, s ez alap a többiekkel való helyes kommunikációhoz. Lehetőség egy autonóm létezés felé mely először önmaga felé, majd mások felé..., majd végső soron az Abszolútum felé fordul, - velük vállalva felelősséget.

"Autonómnak azokat nevezem, akik képesek arra, hogy teljesítsék társadalmuk viselkedési normáit - az anómiások általában nem rendelkeznek ezzel a képességgel -, de szabadon választhatnak, hogy teljesítik azokat, vagy sem." ( David Riesman: A magányos tömeg, Beilleszkedés vagy autonómia, 332. )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/drill.html 

Ha tudom ki vagyok..., saját szépséggel rendelkezem; szerethetek szabadon és felelősséggel másokat.

 "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31)

Autonóm önmagát tisztelő és szerető személy értelem szerűen őszinte és tiszta vonzalma a legnagyobb megtiszteltetés a világon. Szabadon szeret..., szabadon lemond szabadságáról, - érted. Mert jobban szeret önmagánál is...; ezért nevetséges a fenti szöveg, mert csak alap és olyanoknak való, akiknek "befelé kunkorodik a lelkük".

 

"Sarkadi Imre a Próféta című drámájában egy zseniális felismerést tesz: "Ha észreveszi, hogy nem érzi magát magával szemben felelősnek, akkor menthetetlenül elkezdett öregedni."

Miért? 

Sarkadi szerint csak egy kor van..., a fiatalság. ( S ha elveszítjük a felelősséget..., az öregség lép azonnal a helyére! Az ő szavával élve a "szenilitás". )"

Felelősek vagyunk önmagunkért, tehetségeinkért..., mert én nem csak én vagyok. Sőt!

"Fogadd el, Uram, szabadságomat, fogadd egészen, vedd értelmemet, akaratomat s emlékezésem. Mindazt amim van, és ami vagyok, Te adtad ingyen: visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent. Legyen fölöttünk korlátlanul rendelkezésed; csak egyet hagyj meg ajándékodul: szeretnem téged. Csak a szeretet maradjon enyém a kegyelemmel, s minden, de minden gazdagság enyém, más semmi nem kell." ( Loyolai Szent Ignác Imája )

"...visszaadok, Uram, visszaadok egyszerre mindent..."

2020. 04. 09. Nagycsütörtök