A falu bolondját is minden liturgiában megfüstölték, mert ő is Isten képmása….

 A szeretet geometriája ( VIII. )

 

 

Végezetül Bíró László püspök atya egyik beszédéből álljon itt egy részlet:

„Egy személyes élménnyel szeretném kezdeni előadásomat. Egyszer egy görögkatolikus kispap bejött hozzám és azt mondta, milyen kár, hogy elhagytuk a régi ortodox füstölési szokásokat a liturgiában. A pap először mindig megfüstölte a Krisztus ikont az ikonosztázon, mert Ő az Atya képmása, az Atya ikonja. Azután megfüstölte a pap az Isten-anya ikonját, a Szűzanya képét, mert ős sajátos értelemben Isten képmása, Aztán megfüstölte a szenteket, minden egyes szentet az ikonosztázon, mert ők mind kiemelten Isten képmásai. Aztán megfüstölték a papot, mert ő is Isten ikonja. Ezután körüljártak és a templomban minden egyes embert megfüstöltek, mert mindegyikük Isten képmása. A falu bolondját is minden liturgiában megfüstölték, mert ő is Isten képmása….

A füstölési szokás foltosan maradt meg a mi liturgiánkban. Mindig megfüstöljük az ünnepi misén a népet egyetlen aktussal. De ebben a füstölésben még őrizzük azt a hitünket, hogy az ember legfőbb méltósága, hogy Isten képmása, Isten ikonja. A mai ember igazából ezt a méltóságát felejti el. Elfelejti az a nagyszerűséget – az egyik teológus így fogalmaz -, az Isten az ember bensejét alkotta olyan mérhetetlen nagynak, hogy elfér benne az, akit az ég és a föld nem képes befogadni: a Szentháromság dicsősége. Az ember méltósága igazából az, hogy Isten ikonja. És aki feladja ezt a méltóságát, az se tud lemondani önmaga nagyságáról, elkezdi keresni valahol másutt a maga nagyságát, abban, amit birtokol, abban, amit tesz, abban, amit élvez.” ( Bíró László: A család mint a Szentháromság ikonja (elhangzott a katolikus Karizmatikus Találkozón, 2000.június 12-én Máriaremetén. )

 

 

Az eddigiekből látható, hogy a szentviktori teológia korántsem elavult, sőt fontos szempontokkal bővítheti napjaink kommunikációs technikáit. Kissé viccesen szólva, idézve egyik internetes forrásomat: „A trinitarian theology strangely modern, strangely ancient, strangely both ancient and modern.” , azaz a szentháromságtanos teológia meglepően modern, meglepően régi, és meglepően régi és modern egyszerre. ( www.paulburgess.org/richard )

 

 

2020. 04. 01.