Isten kommunikáció

 A szeretet geometriája ( VII. )

 

 

„Igazi kommunikáció azonban még a puszta beszéddel nem jön létre. Ehhez a másik ember kell. Az, akivel együtt az emberi kommunikáció tükörképe lehet Isten szeretet-kapcsolatának. Az értelem önmagában nem elég a kommunikációhoz. Az üzenet átvételéhez, az ismerethez, szeretet-kapcsolatra van szükség. … Itt találjuk meg a választ arra a kérdésre, hogy vajon miért nem ismeri fel az emberi logika a teremtett világban a Teremtőre utaló információt. Mert éppen a szeretet-kommunikációja szakadt meg a Teremtővel. Ahogy Kálvin mondja: rövidlátóvá lett, és már nem tudja olvasni a teremtésbe írt üzenetet. Ezért a Szentírás szemüvegét kell feltennie.” ( Szűcs Ferenc: A kommunikáció teológiája és etikája (Studia Caroliensia 2008. 2. szám) 6 o. )

Ha sikerül megvalósítanunk a hit és a Szentírás segítségével az isteni Szentháromság művébe való minél szorosabb beépülést, azzal megkapjuk magát a Szentlelket, aki maga az Ajándék Szentviktori Richárd szavával élve. S ha ez a Szentlélek dolgozik mindennapjainkban, akkor elmondhatjuk, hogy megvalósult a közjó mind az Egyházban, mind a Világban.

„Azért mondogatjuk, hogy a Szentlélek a „közjó” az egyházban, mert Ő a „közjó” az Atya és a Fiú között is. Kettőjüknek Ő a köteléke, s Őt kapjuk meg azért, hogy szerethessük az Atyát a Fiúban, és hogy az Atya úgy szerethessen bennünket, mint saját fiát.”( Thomas Merton: A csend szava (Szent István Társulat az Apostoli Szentszék Bp., 1983) 126 o. )

Zárszóul két neves teológusunk gondolatát idézném, mely témánkba vág.

Először Kiss Ulrich jezsuita atya ’szóljon’:

„Tézisem a műhelymunka kezdetén az volt, hogy „Isten kommunikáció. Isten közösség.” Hozzáfűztem: ebből nem adódik, hogy a „kommunikáció közösség”, vagy fordítva, a „közösség kommunikáció”, mivel nem klasszikus szillogizmusról van szó. Mert hiába A=B, ami igaz, és A = C, ami szintúgy igaz (ahol „A” Isten, „B” a kommunikáció, és „C” a közösség), B ≠ C, „B” mégse azonos „C”-vel. Ugyanis mind „B”, mind „C”, Isten („A”) nélkül hiányos, se nem teljes, se nem tökéletes, azaz inkább „kommunikációszerűség”, mint valós kommunikáció, és inkább „közösségszerűség”, mint valós közösség. Kommunikáció és közösség egyformán tökéletlen, míg Isten, per definitionem, tökéletes, felülmúl mindent. Sőt mi több, amint az már a régiek is mondták, Isten nem csak kommunikáció, hanem egyúttal nem kommunkáció, és nem csak közösség, hanem nem közösség is. Különösen, ha a kommunikáció esetén nem Isten belső életére vonatkoztatjuk, hanem Isten (ön)közlése az ember felé, amit a keresztény terminológia „kinyilatkoztatásnak” mond. Isten valóban tökéletes kommunikáció és tökéletes közösség, de ez az állítás könnyen megbotránkoztat nem egy hívőt, és irritál mindenkit, a ki nem fogadja el a keresztény Szentháromságtant, mely szerint Isten egy és mégis három „személy”. Tisztázzuk előbb: olvasóim ugyanazt a valóságot nevezik-e Istennek, mint én? Egyáltalán, „közösség”, illetve „kommunikáció” fogalmaink azonosak-e? A jó skolasztikus most definíciót adna , én inkább metaforákhoz folyamodom, mivel ez „kommunikatívabb”, hamarabb teremt közös gondolkodást. Isten szeretet – írja János első levelének szerzője (1Jn 4,8). A keresztények számára ez, sajnos, „közhely”, ezért nem is foglalkoznak többet a kérdéssel. Ha viszont a XXI. Század, a kommunikáció százada nyelvén azt mondom, „Isten kommunikáció”, talán csak felfigyelnek? Ha a tézis igaz, akkor a provokáció jó. Megújítja a teológiát, és annak nyelvét inkulturálja, és megkavarja a kommunikációs elméletek állóvizeit is. A „kommunikáció” mint tudomány szakma feletti vagy szakma közötti, vagy nem kommunikáció. A szakma szűk sáncai felől nézve persze – bármilyen újak is legyenek még a sáncok, annál vehemensebben védik majd őket – az állítás kényelmetlen, és éppen ezért talán termékeny.” ( Kiss Ulrich SJ: A kommunikáció teológiája (internet 214 o.) )

 

 

 

2020. 04. 01.

( folyt. köv. )