"Az ördög mindig csinos volt, de soha nem olyan csinos mint mostanában"

Társadalmi karakter és/vagy erkölcsjellem ( III./1. )

"(...) milyen az az Isten, akinek egy ilyen emberi élet, egy ilyen halál, egy ilyen feltámadás az abszolút kinyilatkoztatása?"

"Depressziósok vagyunk!"

"Ám puszta értelemből értelmes, puszta észből észszerű dolog még sosem született." ( Hölderlin, Hüperion, 175 )

 

 

 

A 12.-es diákjaim nagyon szomorúan, mondhatni letörten üldögéltek a helyükön, kérdésemre, vajon mitől oly szomorúak, ezt felelték: "Depressziósok vagyunk!"

 

Vajon mitől szomorúak a mai fiatalok?

Kezdjünk először a felnőttekkel:

 

"Akkor Prométheusz megkérdezte:

- Mit keresnek?

A pincér tovább bölcselkedett:

- Ahol nem maradnak, ugyebár, ott nem lehet boldogság. Uram, elhiheti nekem, ha akarja - s ezzel közelebb lépett, lehalkította a hangját:

- Az egyéniségüket keresik.

Uraságod, ha meg nem sértem, nem idevaló, ugyebár?" ( André Gide: Rosszul láncolt Prométheusz, A pincér és a milliomos története )

 

Könnyen lehettek volna "depressziósok" a régi gyerekek is egykoron, de legalább ebben a "meddő" rohangászásban kaphattak pozitív visszajelzéseket, ahogy Riesman figyelmeztetett: "Igaz, ez az "erő" nagyon gyakran hamis volt, amint Samuel Butler is annak látta; mégis elegendő volt ahhoz, hogy megtörje a gyermek spontaneitását és levezesse diffúz aggodalmát."

Óvó hatású volt a felnőttek értékválasztása a gyerekeik számára.

A mostaniaknak minden megadatik, amit szemük-szájuk csak megkívánhat. Mégsem kíván meg semmit.

 

( Pl. Valamikor régen megsemmisítettem-kidobtam nagy fáradsággal gyűjtögetett filmjeimet, amik VHS kazettákon voltak tárolva..., gondoltam majd digitálisan sokkal jobb és kezelhetőbb formában majd letöltöm ill. megveszem CD-n őket..., nagy hiba volt. Nem lehet hozzájuk jutni. Valahogy eltűntek, valaki eltüntette őket..., s ami nincs a neten, az nincsen is. Egy ideig még szomorkodtam miattuk, s ebben a szomorkodásban társaim voltak egyes diákjaim is..., olykor nagy nehezen megszerezve egy-egy ilyen elveszett kincset. De ma már nem is érdekel senkit, mintha hozzászürkültek volna az internet-irányított szürkeséghez. Már nem érdekli őket..., van-e világ azon kívül is? )

Ha maradt volna a régi világ: (Ezért "sírják vissza" felnőttek az előző rendszert..., nem azért mert mintha olyan jó lett volna..., hanem mert tisztábban lehetett tudni ki ellenség, s ki jóbarát.  Egy mai cikk címe is erről vall: "Eperjes Károly: "Az ördög mindig csinos volt, de soha nem olyan csinos mint mostanában" ( https://szegedma.hu/2019/03/eperjes-karoly-az-ordog-mindig-csinos-volt-de-soha-nem-olyan-csinos-mint-mostanaban ))

 

Lehetnének, mint szüleik:

Törődnének a közvéleménnyel, hírnévre hajthatnának:

2. konformista, vagyis megalkuvó; ( csoportközpontú, érzékeny a saját hírnevére, fél a közvéleménytől, nincs igazi barátja, szégyent érez, nem bűntudatot, nincs saját énje )

Szerezhetnének hatalmat, vagy követhetnének arra méltó személyt:

3. autoritárius, vagyis tekintélyi; ( feletteseivel szemben meghunyászkodó, jósága nem természetes, nincs igazi bűntudata, erkölcsi nézetei ebszolút érvényűek és kikezdhetetlenek )"

Lehetnének hasznos, szorgos és önfeláldozó tagjai egy közösségnek:

4. kollektivista, vagyis közösségi-személytelen; ( gyakran komoly és lelkiismeretes dogozó, fontos neki a közügy, az egyéni érdek háttérbe szorul, számára az ideológia abszolút érvényű, kikezdhetetlen )"

Lehetnének saját elveik, amikhez hűségesek és mindhalálig kitartanak mellettük:

5. elvekhez ragaszkodó; ( erkölcsi ítéletében általános elvekre hivatkozik, tagadja és elfojtja érzelmeit, erkölcsi programja szinte az értelmetlenség határáig merev, sohasem érzi magát eszményeinek magaslatán ) ( ld. Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Erkölcs és jellem )

 

Ehelyett egyre gyakoribb:

1. Amorális, vagyis erkölcs nélküli jellem; ( célratörő, érzelmileg hideg, következetlen, kivetítést alkalmaz )

Csoda hogy depressziósok a mai emberek?

S már csak a szenvedést érzik..., s ahogy a depressziósnak általában, nekik is kifogy az erejük, már semmit sem akar, mert minden fáj..., ezért egyre kevesebbet akar, hogy ne is fájjon.

S beszippantja a közösségi média..., általános jelenség..., szintén 12. osztályosoktól, úgy fél méterenként ülnek egymás mellett, úgy a "baráti zóna" határán és búbánatosan nyomogatják a mobiljukat.

 

Tulajdonképpen meg tudom érteni..., pár napja aggódott értem a Google térkép..., esik az eső kissé hosszabb időt vesz majd igénybe az "ingázás", "Ön ma is autóba fog ülni?", kaptam a kérdést.

Egy olyan társadalomban, ahol az emberek már nem tudnak, nem mernek egymáshoz szólni, a mobil lesz az egyetlen társad..., s pont ez a lényeg.

 

 

"Kapcsolja ki a mobiltelefonját, és kapcsolja be a szívét." ( https://catholic-link.org/images/shut-down-your-cell-phone-and-turn-on-your-heart )

Bizonyos kérdésekre nem ad választ a Google... ( https://catholic-link.org/images/prayer-some-questions-cant-be-answered-by-google/ )

 

2020. 03. 03.