az én becses feladatom,

"az ember világosságból megy sötétségbe, vagy ha sötétségből megy világosságba"

"vajon miért próbált ellenállni az élménynek..., amire valójában lelke mélyén vágyik"

 

 

  Az alcímben kivételesen magamat idéztem.

Okkal.

A "sötétség gyermekei", a"barlangi árnyakéi" nem értenek minket, de mi őket igen..., főleg AHOGY beszélünk az érthetetlen a számukra.

 

"SZÓKRATÉSZ Ha azonban valakinek egy csöpp esze van, arra kell gondolnia, hogy látási zavarok kétfélék, és két okból keletkeznek: vagy akkor, ha az ember világosságból megy sötétségbe, vagy ha sötétségből megy világosságba. Mármost meggondolva, hogy ugyanez áll a lélekre is: ha azt látja, hogy valamely lélek zavarban van, s nem képes valamit felismerni, ezen nem nevet értelmetlenül, hanem azt tudakolja, vajon egy fényesebb világból érkezve, a neki szokatlan sötétség miatt van-e a látása elhomályosulva, vagy pedig egy vaskosabb tudatlanságból jött át a nagyobb világosságba, s a fényesebb ragyogás vakította-e el; s ez utóbbit boldognak mondja majd helyzete és élete miatt, az előbbit pedig szerencsétlennek; s ha ez utóbbin éppenséggel nevetni akarna, még mindig kevésbé volna nevetséges a nevetése, mintha azon a lelken nevetne, amely felülről, a világosságból érkezik.

GLAUKÓN Nagyon helyesen beszélsz.(Platon: Állam, Hetedik könyv)

 

Ez nem így van..., onnan érkezve vissza nem fogod homályosnak látni a dolgokat..., minden ugyanaz marad, csak valahogy összefüggésbe kerül minden ..., otthonod lesz a világ..., s megérted, milyen fontos is vagy.

Nagyon "sükebókán" egykoron egy interjú során érdeklődtem Wu Bong mesternél, akinek amúgy két lánya volt és nagyon fiatalon hagyta itt őket..., s minket is, hogy mint apának mennyiben változott a stílusa a megvilágosodása után?

Komolyan vette a kérdésemet, s halvány mosollyal az ajkán ezt felelte:

"Nem azt fogják eltanulni a gyerekeid, amit mondasz, hanem amit csinálsz."

S azzal elbocsátott.

 

Furcsa válasz..., de okos..., ha a többiek nem értik, amit csinálsz..., attól még neked hitelesnek, hűségesnek kell maradnod. Talán majd megértik, ahogy a Frankl idézetben volt..., lelkiismeretesnek kell lenned. Mert a lelkiismeret  a köldökzsinór ami életben tart.

De van ebben még egy fontos tanítás, ami a cselekvésről szól.

A megvilágosodás előtt fát vágtam és vizet hordtam, amióta megvilágosodtam fát vágok és vizet hordok.

 

Dogenről készült egy remek film.

Van benne egy jelenet, amit nagyon szeretek.

 

"- Mester, cipelhetem a terhedet?

- Köszönöm kedves szavaidat, de ez az én becses feladatom, én vagyok a konyha mester Buddha jelölt ki a feladatra, nem adhatom át senkinek.

(...) tészta levest főzök és felszolgálom a szerzeteseknek.

- A te korodban zen meditálnod kellene, s dolgoznod a zen koanodon.

- Bölcs embernek látszol, de nem tudsz semmit a Gyakorlásról, tehát a Tanításokról sem.

- Mi az, hogy gyakorlás? Mi az, hogy tanítás?

- Kérdéseket tenni fel, s választ keresni rájuk, hát legyen ez a te utad!" ( Párbeszéd a Dogen című filmből )

 

Zseniális.

 

A Baktay könyvben szereplő személyekkel ( Tát Bábá, Surám Bao ) ugyanez a helyzet..., de szerencsés közegben..., bolondnak is nézhetnék..., esetleg meg is ölhetnék őket, csak mert "érthetetlenek"...

Pedig csak ennyi a törvény:

„Ezentúl láss mindenekben engem!” – És Tát Bábá egy szempillantás alatt más, új emberré lett.

Minden élőlény létezése mögött Istent, minden Élet forrását és fenntartóját látja. (...) , akik megismertettek Tát Bábával, nem bolondot, hanem megvilágosult, Istenhez jutott boldog embert láttak benne. Reám se azzal a nyomasztó, nyugtalanító benyomással hatott, amit elmebajosokkal szemben szoktunk érezni, hanem végtelen nyugalom és egyetemes szeretet nagy melegsége sugárzott felém a csúnya arca eksztázisban mosolygó tekintetéből. Tát Bábá ott ül a barlangja előtt, összetett kezekkel üdvözölve a négylábú „rádzsákat”

Van egy érdekes közbeszúrás:

"Tát Bábát a vadállatok sem érzik ellenségnek, idegennek. Barlangja mellett egy mélyedésben vizet gyűjt össze s az erdő állatai, tigrisek és párducok is odajárnak inni, mert a száraz évszakban is biztosak lehetnek afelől, hogy vizet találnak ott. Nyugodtan isznak (...)"

Igen az állatok megérzik..., s nem félnek.

 

( Surám Bao ) "Az öreg szádhu mosolyogva nézett rám, amint elmentem mellette, s egy virágfüzért nyújtott felém."

„minden ház az övé, amióta otthontalanná lett”.

Betér, ahová kedve tartja s mindenütt megtiszteltetésnek veszik rövid látogatását.

 

S ami a legfontosabb azon túl, amit eddig bejelölgettem, áldás a jelenlétük, mint Wu Bong a lányainak, a két szerzetes, aki vizet hoz, fát vág vagy épp levest főz. Dogen aki majd tanítani fog. S a két száddhu, aki szintén szolgál, mindegy, állatokat vagy épp embereket.

"(...) amikor felkeresett és megáldott"

 

 7:00-tól..., 9:28-ig.

 

 Wu Bong mester, születési nevén: Jacob Perl. Nagy kedvencem volt, sajnos meghalt 2013-ban. Moktak mestere voltam egy budapesti 3 napos elvonuláson. A háta mögött az oltáron a "halam" .

 

2020. 03. 26.