Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen?

Társadalmi karakter és/vagy erkölcsjellem ( III./2. /2. )

"(...) milyen az az Isten, akinek egy ilyen emberi élet, egy ilyen halál, egy ilyen feltámadás az abszolút kinyilatkoztatása?"

Pace perpetua

 

 

"Az öntranszcendencia azt jelenti, hogy az ember élete nem önmaga körül forog. Az emberlét valami olyanra utal, ami nem önmaga." ( Viktor Frankl)

 

Az előző részben Pált idéztük:

1."mindenkinek mindene lettem"

2. , "minél többet megnyerjek",

3. "hogy nekem is részem legyen benne."

 

Szergij atya történetében egész pontosan megismerhetjük annak a vívódásnak a természetrajzát, amikor valaki szentül akar élni, de nem akar beszennyeződni. Úgy akarja megmenteni magát, hogy megőrzi.

Képtelenség.

 

"Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja." ( Mt 10,39;16,25 )

Szergij atya is mindent megtesz, de amikor nyilvánvaló kísértő szándékkal meglátogatja az az asszony, inkább az ujját vágja le, sem hogy foglalkozna vele..;

pedig mondhatná szívében ezt is: Mit érdekel ki mit gondol vagy mond, Ő itt és most van itt.

Mint Von Hyo törtében a gésa...

 

"Aki itt és most él - örökké él." ( Tatiosz )

 

Mindannyian rászorulunk egymás könyörületességére. S ha valóban misztikus tudnia kellene, a "kő" nem véletlenül gurul az utunkba...

Ám végül megérti a "leckét":

"A kérdésre, hogy hol van az okmánya és kicsoda, azt felelte, hogy okmánya nincs, s hogy Isten rabja. A csavargók közé sorolták, elítélték és Szibériába vitték.

Szibériában egy gazdag paraszt irtásföldjén telepedett meg, most ott él. A gazda zöldséges kertjében dolgozik, a gyerekeket tanítja, s betegeket ápol." ( Lev Tolsztoj: Szergij atya )

Szergij atya boldog lett...

 

"Mert itt nem csak mennyiségi különbségről van szó az előbbiekkel szemben, hanem minőségi is.

(...) erkölcsi elvei nem öncélúak, hanem az emberek szolgálatába van állítva, éspedig nem elvontan, hanem konkrét, itt és most jelenlévő embert szolgálják. Éppen innen kifolyólag, az egyén nem ragaszkodik görcsösen az elv föltétlen alkalmazásához és a szabályok minden áron való betartásához. Döntését szabadon hozza meg, nem érzi magát a törvény és előírás rabjának, kb. úgy, ahogy Szent Pál fogalmazta meg a keresztény nagykorúságot: "Minden szabad, de nem minden használ." Lélektani szinten ez azt jelenti, hogy az ember nyitott a további élettapasztalatok felé, és képes módosítani felfogásait. Ez korántsem jelenti az erkölcs relativizálását. Nem a törvény, ill. erkölcsi normák viszonylagosságáról van szó, hanem az alkalmazási lehetőségek pluralizmusáról. A felnőtt, érett, szabad lelkiismeret jellemzője, hogy a törvénynek nem a betűjét, hanem a szellemét nézi, ezért szabadon, mi több, alkotóan képes alkalmazni azt.

Az erkölcsteológia itt a "Krisztusi szabadságról" beszél." ( Szentmártoni Mihály: A személyi érettség felé, Erkölcs és jellem,  Embertársra irányuló szabad erkölcsjellem )

 

A magunk fajta a "gyengeségeivel dicsekszik", amiket a legyőzött "Isten rabjaként"..., a többiek szolgálatában.

"Szégyenkezve szólok, minthogy ehhez mi gyengék voltunk. De ha valaki merész valamiben, esztelenül szólok, merész vagyok én is. Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám utódai? Én is. Krisztus szolgái? Esztelenül szólok: én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször börtönöztek be, igen sok verést szenvedtem el, sokszor forogtam halálos veszedelemben. Zsidóktól ötször kaptam negyven botütést egy híján, háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor szenvedtem hajótörést, egy éjt és egy napot hányódtam a tenger hullámain. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók között, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben a tengeren, veszedelemben áltestvérek között, fáradozásban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhezésben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Ezeken kívül még ott van naponkénti zaklattatásom és az összes gyülekezet gondja. Ki erőtlen, hogy vele együtt ne volnék én is erőtlen? Ki botránkozik meg, hogy ne égnék én is? Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel fogok dicsekedni. Az Úr Jézus Istene és Atyja, aki áldott örökké, tudja, hogy nem hazudok."

A legvagányabb beszéd, amit csak ismerek, csak  Petőfi választási kiáltványa, vagy Szókratész védőbeszéde mérhető hozzá!

 

Hej, fárasztó hosszú út, nehéz harc, téged vár.
Hej, hűtlenség, árulás, szenvedés, téged vár.
Hej, gyűlölet, hazugság, félelem, téged vár.
Hej, győzelem, barátság, dicsőség, téged vár.
Hej, megtalált szerelem, boldogság, téged vár.
Hej, az igazság messze még, menj tovább, téged vár.
Tied az út... 

 

 

Miért izgalmas antikvár könyvet vásárolni..., a Frossard-könyvből ez hullott ki... ( Érd, Csuka Zoltán Könyvtár, olvasóterem )

 

2020. 03. 27.