Kiemelt bejegyzés

"De máris vált a kép. Új mese szól a mikrofonból." ~ „Narcissus… hermafroditism… Bisexuality… Ah, interesting!"

"Isten is szeret. Ő is szenvedett. Ő is hosszú ideig várt a találkozásra." ( C. S Lewis, A nagy válás, 109 ) "De...

2020-10-08

De praedestinatione sanctorum. III. / "nyugodt merészséggel beszélni" ~ Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?

 "Az eget átengedjük az angyaloknak és a verebeknek." ( S. Freud: Briefe )

Szerszám a fiókban... / "nyugodt merészséggel beszélni"

 

 

Uralkodni önmagam felett..., indirekten ez azt fejezi ki, hogy stabilitás hiányban szenvedek.

A bizonytalanságérzés és disszonancia a világban rendért, harmóniáért kiált.

Harc folyik az önigazolásért a világgal, önmagunkkal..., ezerféle módon; reménytelenül. Régen ez a bizonytalanság beilleszkedésre sarkallta a személyiséget, vagy ha valamiféle gyenge gerince is volt, akkor vagy megtört az erős nyomás hatására, s érzéketlenné-kifejezéstelenné vált vagy mint mostanság látható, a "jobbaknál", hisztérikussá, "társadalmon kívülivé" válik. A beilleszkedők, pedig "együtt üvöltenek a farkasokkal", a bűnt is együtt követik el..., hisz ez a "norma".

 

Valójában ők mind gátlástalanok..., mert egy gátlás mindig szabályzott, artikulált dolog..., s bármit megformálni csak úgy lehet, ha van elképzelésünk a formáról. A forma pedig vonalakból áll.

A Hamvazószerda végképp érthetetlen számukra, mint minden a pillanatnak élőnek..., márpedig a bölcsesség egyik fő kritériuma a "távlatos gondolkodás".

Lehet bohóckodni..., de akkor is meghalunk.


"Memento homo, quia pulvis es et in pulverem reverteris."


Az autonóm személyiség gátlásos, s mégis dinamikus és gyorsan alkalmazkodó..., s ami fő fejlődőképes, s képes a "tapasztalatba" integrálni az új ismereteket.

S nem üres az ege..., tehát felelőssége is van.

"Istennek tudnia kell, hogy számítok rá, hogy szükségem van rá, hogy bízom benne, hogy számíthat rám, hogy szüksége van rám, hogy bízhat bennem, (...) végül, hogy ha senkinek senki, ő biztosan tartozik nekem magával, hogy végül ha senkinek senki, én biztosan tartozom neki magammal." ( Kántor Péter: Mit kell tudnia Istennek? )

https://boatswain69.blogspot.com/2020/08/hogy-vegul-ha-senkinek-senki-en.html

 

De érdemes-e autonóm ( gátlásos ) személyiségnek lenni, s kinek jó az?

 

Furcsa szabályrendszere van..., s már érintettük is korábban.

1. Túlsó oldal: Annak a legjobb, aki megéli, pedig ez önfeláldozást jelent, gyakorlójának így vagy úgy, de viszonylag gyors, önkéntes halálát fogja okozni.

2. Innenső part: Azokért van, aki még nem érték el ezt az állapotot, s mivel nem érték el, nem is értik; vagy félreértik. ( "Nem tudják mit cselekszenek." )

 

3. Látszólag átjárhatatlan szakadék feszül a két oldal között..., ha így véljük, tegyük fel a kérdést: Akik már "átjutottak", hogy kerültek oda?"

( A gazdag és szegény lázár története a Bibliában: "Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki." (Lk. 16,26 )

 

 

2.a Akik nem jutnak át..., vagy legalábbis egyelőre nem, azok miért nem. Ezer oka van, de leginkább azért, mert olyanok mint a kamaszok; ahogy egy történetben olvastam egy a vallásossághoz újra visszatért hasonló korú fiatalembertől: "Ki akartam próbálni az erőmet!"

Ám van hogy nem elég az erő, átjutni..., vagy belátni, nem juthatok át...; legalábbis saját erőből nem. Bezárjuk magunkat sémáink világába,s így igen rosszul járhatunk, ugyanis lemaradunk  "csodákról". ( Jézus csodáira az evangéliumok a "semeion" - "jel" kifejezést használják, tehát inkább jeleket kapunk "valamire". )

 

Létezik egy történet egy férfiról, aki nem értette a jeleket:

"A legenda szerint egy ember eltévedt a sivatagban. Napokon át iránytalanul kallódott a homokdűnék között, s a nap könyörtelenül erős sugarai hamarosan teljesen kiszárították szervezetét. És akkor hirtelen egy oázist pillantott meg maga előtt, elérhető távolságban.

"Aha", morfondírozott magában, "ez egy délibáb, amely lóvá akar tenni engem!" Közeledett az oázishoz, az viszont nem tűnt el, ahogy a délibábok szoktak. Égő szeme előtt datolyafák ékeskedtek, füves földsávok zölden csillámlottak, és mindenekelőtt egy csörgedező forrás tűnt fel.

"Mindez nem más, mint az éhség képzeletjátéka és akusztikus hallucináció", dörmögte maga elé a végsőkig kimerült vándor. "Milyen kegyetlen is tud lenni a természet!"

Rövid idővel később két beduin találta meg az immár halott vándort.

"Érted te ezt?", kérdezte az egyik. "A datolyák majdnem a szájába nőnek, mellette pedig forrás csörgedezik, s ő mégis éhen és szomjan hal! Hogyan lehetséges ez?"

"Hát igen", magyarázza a másik, "tudod, ő egy modern ember volt." ( Vik János: Az élet értelme )

 

2.b Direkt megvakítjuk magunkat..., értetlenkedünk pusztán haszonlesésből, szűklátókörűségből.

"Egy vakon született ember azt kérdezte egy látó embertől: - Milyen színű a tej? Azt mondja a látó: - Olyan a tej színe, mint a fehér papír. Kérdi tovább a vak: - Akkor hát az a szín úgy zizeg a kézben, mint a papír? Azt mondja a látó: - Nem. A tej olyan fehér, mint a fehér liszt. Kérdi tovább a vak: - Akkor hát olyan puha és porszerű, mint a liszt? Azt mondja a látó: - Nem, egyszerűen fehér, mint a fehér nyúl. Kérdi tovább a vak: - Micsoda? Olyan pelyhes és puha, mint a nyúl? Azt mondja a látó: - Nem, a fehér szín éppen olyan, mint a hó. Kérdi tovább a vak: - Micsoda? Olyan hideg, mint a hó? És bármennyi példát sorolt fel a látó, a vak nem tudta felfogni, milyen a fehér tej színe." ( Lev Tolsztoj: A vak és a tej )

 

Mint István diakónus védőbeszédében, amikor Mózesről mesél:

"Másnap éppen veszekedtek, amikor megjelent közöttük, ki akarta őket békíteni, és ezt mondta: Férfiak, testvérek vagytok, miért bántjátok egymást?

De az, aki bántalmazta testvérét, ellökte őt magától, és ezt mondta: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? ( Mint Marx: A szerző itt nézetének ellenfeleiről beszél; hiszen már régen megegyezett önmagával abban, hogy ő hivatott fecsegő." ( Marx: A "Kölnische Zeitung" 179. számának vezércikke ) ) Talán meg akarsz ölni bennünket, mint ahogyan tegnap megölted az egyiptomit?" ( ApCsel 7,26-28 )

A reakció annyira tipikus, hogy elemezni is kár...., az igazság nyilvánvaló, a hárítás is nyilvánvaló..., a lúzerség még nyilvánvalóbb!

 


 

 

S "okos" emberek érvelnek a "jelek" ellen...., s sokkal divatosabbak...; Freudot mindenki ismeri..., Jungot szinte senki.  ( Ahogy Descartest is inkább..., Pascalt alig. ) 

Véletlen volna?

 

"Abban a pillanatban, amikor egy ember az élet értelme és értéke után kérdez, már betegnek számít, hiszen az életnek objektív szempontból sem értelme, sem értéke nincs. Halálom után továbbélek majd az Önök kellemes emlékezetében - ez a halhatatlanságnak egyetlen formája, amelyet ismerek. Az eget átengedjük az angyaloknak és a verebeknek." ( S. Freud: Briefe )

Nuttin is leszögezi: "A freudizmus ideje lejárt..."

 

Tévednek a marxisták..., az emberek nem szeretnek "prolik" lenni, még ha azok is...

"Tomboló harci mén vagy fülét lógató gebe - melyik nemesebb?" ( Hölderlin, Hüperion, 108 ) 

 

S harci mén ha "ellenség" is hasznosabb eszköz az úr kezében mint a semmilyen:

"És Saul helyeselte meggyilkolását." ( ApCsel 8,1 )

 

Az ekklesia az akkeo ( συγκαλώ ) összehívni igéből származik:

"Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” ( Mt 22,14 )

Meghívni azokat akik ( előbb vagy utóbb, de ) elég erősek lesznek helyes választ adni, "nyugodt merészséggel beszélni" ( Apcsel 4,20 ) az Istenismeret ( ~ Ozeás ) tantárgy vizsgáin.

"Kegyelemmel és erővel" ( ApCsel 6,8 ), ahogy Pál apostol jellemezte István diakónust, Ő aki ifjú korában a kövezésre vetkőzők ruháit őrizte.

 





 

 

2020. 02. 28.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése