hogy növelje az egységet és a szeretetet az emberek között

Anima Naturaliter Christiana ( I. )

(Az indiai szádhuk benső világa)

( szemináriumi dolgozatom 2009-ből )

 

 

A címben szereplő megállapítás Tertullianustól származik, amely nála azt jelenti, hogy az Isten ismerete kezdettől fogva adott a lélek számára, és ami ily módon Istentől származik az csak elhomályosulhat, de valójában kitörölni nem lehet. Tehát minden ember lényegéhez tartozik, hogy megismerheti Istent és a természetes erkölcsi törvényt.

A II. Vatikáni Zsinat óta terjedt el az „anonim kereszténység” fogalma, annak a ténynek a megjelölésére, hogy az ember Isten kegyelmében akkor is megigazulhat és ezzel az üdvösséget is megtalálhatja, ha szociológiailag nem tartozik az Egyházhoz, vagy egészen más egyházhoz tartozik.

„Korunkban egyre szorosabbá válik az emberiség egysége, és mindjobban egymásra vannak utalva a népek. Az egyház ezért fokozott figyelmet szentel annak a kérdésnek, hogy miképpen viszonyul a nem-keresztény vallásokhoz. Most annak a kötelezettségének a nevében, hogy növelje az egységet és a szeretetet az emberek között, sőt a nemzetek között is, azt veszi elsősorban fontolóra, ami közös az emberekben, ami összeköti őket egymással.” ( II. Vatikáni Zsinat tanítása. „Nostra Aetate” Szent István társulat 410 oldal )

„A vallásoktól feleletet várnak az emberek létük megoldatlan rejtélyeire, amelyek most is, mint régen, mélységesen nyugtalanítják a szívet.  

Mi az ember? 

Mi értelme és célja van életünknek? 

Mi a jó, és mi a bűn? 

Honnét van a szenvedés és mi a célja? 

Melyik az igazi boldogsághoz vezető út? 

Mi a halál? 

Miben áll a halál utáni ítélet és igazságszolgáltatás? 

Végül pedig, mi az a létünket körülölelő, legvégső, megnevezhetetlen titok, amelyből eredünk és ahová megyünk?” ( II. Vatikáni Zsinat tanítása. „Nostra Aetate” Szent István társulat 410 oldal )

 

 

1997-től 1992-ig voltam, 6 éven keresztül a Sármelléki Egyházzenei Tábor lelkivezetője, két társammal Bogáthy Gábor trombitaművésszel és a tábor vezetőjével Szili Zoltánnal aki tehetséges karvezető, főkántor és orgonista; mi mindhárman tanárok.

Leszámítva az első évet, mindig olyan témával foglalkoztunk a következő év nyarán, amit a táborozó gyerekek (gimnazista, főiskolás diákok) előzőleg választottak.

 A témák a következő rendben változtak, ami már önmagában is kifejező:

 

1997: Morális

1998: Jézus életútja, tanítása

1999: Mindennapok pszichológiája

2000: II. Vatikáni Zsinat konstitúciói

2001: Helyes és helytelen kommunikáció

2002: Keresztény lelkigyakorlatok, keresztény misztika

 

Létezik egy klasszikus keleti mondás, mely azt tudakolja, mit kell egy mesternek tudnia. A válasz, „mindenre, amire a tanítványnak szüksége lehet”. 

Sokat tanultam egykori tanítványaimtól jelenlegi tanítványaim számára.

Mivel jelenlegi iskolámban egykoron vallásismeretet és filozófiát okítottam, majd máig etikát, jó hasznát veszem e zsinórmértéknek..., csak a hasznosat, semmi feleslegest!

Tapasztalom, hogy a keresztény tanításokat is szívesebben, készségesebben hallgatják meg, ha más vallások gyakorlatával párhuzamosan ismerkednek vele.

 

 

2020. 03. 17.