"Önfelejtő szeretet paroxizmusa" ( II. )
Fél pohár víz
"Szentek legyetek, miként magam is szent vagyok!"
"Ha nem hiszed el, hogy az életed ajándék Nézd meg jobban, hogy élnek anyádék Ha nem hiszed el, hogy az élet Tényleg örökké tart Hiába úszol, belefulladsz Pedig ott van a másik part." - mondja a "sláger".
Ebben tehát megegyezhetünk..., ha már a Tankcsapda is megénekelte!
A Don Bosco Kalendárium..., remek vállalkozás volt, az összes kötetét összegyűjtögettem azóta, a 2007-es számban van egy tesztsorozat, ami nagyon inspiráló..., most a digitális oktatás bevezetésével használom is a tanításban.
Itt is felteszem a kérdést!
Valóban egyensúlyt kell-e tartanunk életünkben a pesszimizmus és az optimizmus között? Egyszerűbben fogalmazva: Kell-e nekünk pesszimizmus?
Valamint hogy igaza van-e Thomas Mann-nak?
"Ha valaki 48 évnél fiatalabb és pesszimista, akkor sokat tud. Ha idősebb és optimista, akkor keveset tud."
Tankcsapdával kell gondolkodnunk..., ha nem is értünk egyet a szám konklúziójával...
Mi a baj ezzel a pohárral?
Két lehetőség van:
I. A gyáva félig jóllakottak - a sértődött prolik világa: ( Te vagy ajándék nekem, nem én neked...)
Ha majd tele lesz a poharam talán adok neked, ha majd nagyon szomjas leszel.
Erőss Balázs, majd ha eladom a BMW-met, majd talán foglalkozom veletek is. Tiborné Lakatos Erzsébet, ha megadjátok a köteles tiszteletet, talán én is beállok a sorba.
II. A bátor, kicsik - ám hálásak világa, akik rájöttek, tudnának adni valamit a többieknek: ( Én vagyok ajándék neked... )
Van egy fél pohár vizem..., nem vagy szomjas?
"Jézus életét az jellemzi, hogy ,,másokkal'' él, és ,,másokért'' él. Jézus másokkal él: tökéletes sorsközösséget vállal az emberekkel, éspedig leginkább a kitaszított, megvetett, szegény, védtelen, elhagyatott emberekkel: mindenkivel eggyé lesz, ellenségeit sem kivéve. Semmit sem tart fenn saját magának: nincs se saját háza, se saját tervei, se saját pártja, se saját ideje, de még saját párnája sem. Egész életét fejezi ki az utolsó vacsorán, amikor kenyér és bor alakjában mások ételévé és italává teszi magát. Nem egymagában él, hanem másokban, másokkal. ,,Ahol ketten vagy hárman az én nevemben összegyűlnek, ott vagyok közöttük.'' (Mt 18,20)
De ugyanakkor, amikor velünk van, Jézus állandóan Atyjával van. Soha sincs nélküle, sohasem gondolkodik, cselekszik nélküle. Az Atya mindig vele van. Még akkor is, amikor az Atyától elhagyottnak érezve magát, szenved a kereszten, Atyja kezébe teszi le életét.
Jézus másokért él. Semmit sem tesz önmagáért, hogy önmagát dicsőítse, gazdagítsa, védelmezze. Minden gondolata és minden cselekedete a másikat teszi kiindulópontjává, és nem sajátmagát. Ezt is az Úrvacsora fejezi ki a legmegkapóbban: a mások testévé, vérévé váló étel Jézus létének tökéletes képe. Léte kiöntött, odaadott lét. Az emberekért, Atyjáért. Jézus élete a tiszta elfogadás és a teljes odaadás. Amilyen Jézus élete, olyan a halála is. Sőt éppen ez a halál mutatja meg egész létének mélységét. Jézus halála engedelmes szeretetben elfogadott és felajánlott halál: a teljes elfogadás, a teljes belesimulás Atyja kezébe; a végletekig menő, önfelejtő szeretet paroxizmusa, amely annyira elfelejti önmagát, hogy haláltusájában képes azokért imádkozni, akik keresztre szegezték. Jézus halála a végső önkiüresítésben megnyilvánuló szeretet: olyan szeretet, amelynél nagyobb nincs." ( Nemeshegyi Péter: A szentháromság, II. , Jézusban feltárt Isten, 99. o. )
"Számotokra, akikről tudós tanítónk beszélt, mondván: Szentek legyetek, miként magam is szent vagyok! Levit. 11,44. " ( Szentviktori Richárd: A szemlélődés kegyelméről, I. könyv )
Ki itt a bolond? Orbán Viktor, Tiborné Lakatos Erzsébet vagy inkább Erőss Balázs?
Igaza van-e Mark Twainnek? Természetesen nincsen..., mert rossz "magasságból" értelmezi a problémát, Izajás okosabb nála.
Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. ( Ézsaiás 41:10 )
2020. 04. 03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése